"Nem vagyok kéregetős típus"

- Évfolyamtársai közül többen itthon és külföldön is karriert futottak be. Nem bánja, hogy ön itt maradt, Veszprémben? 

Van olyan színész, aki szeretne minden darabban benne lenni, és olyan, akinek elég az egy is
(Fotó: Glogovcsán Nikola)

- Mi az, hogy karrier? Az, ha valaki Pesten játszik, a Vígszínházban vagy egy sorozatban? Lehet, hogy régimódi vagyok, konzervatív, de én máshogy fogom fel a színházat. Szerintem az a karrier, ha valaki a szakmájában elér valamit. Veszprémben húsz év után még színpadon tudok lenni, esténként megtapsolnak mi ez, ha nem karrier?
 
- Mindig kötődött Veszprémhez. 

- Azt mondtam, ha itt nem tudok színész lenni, akkor más leszek. Lettek más elfoglaltságaim: tanítok, az önkormányzat kulturális bizottságának külső szakértője vagyok.
 
- Szakközépiskolában éneket és művészeti tárgyakat oktat. Miért fontos ez önnek? 

- 2004-ben  amikor a színházzal megváltunk egymástól  sokan megkerestek feladatokkal, nem vállalnám-e el. Gondoltam, kipróbálom magam. 

A gyerekeim már nagyobbak voltak, többet mertem távol lenni tőlük. Én erre kényes vagyok, a mai napig én viszem a gyerekeket az iskolába. A tanítás belopódzott az életembe, először heti három órám volt, tavaly 24. Énektanítással kezdődött, aztán a művészeti tárgyak, dráma, színház, média, kommunikáció. Begyűjtöttem a tankönyveket, én is sokat tanultam.
 
- Gyerekei annyi idősek, mint a szakközépiskolások, akiket tanít. Milyen a kapcsolatuk? 

- Túl mély. Én azt mondom, ez a normális, sokan azt mondják, ez túlzás. De ebben a nyavalyás világban, amikor kilépsz az ajtón, fejbevág egy jégcsákány, elüt egy autó, gazdasági válság van és gázprobléma, milyen kapaszkodó lehet? Csak egy, a család. Szeretném ezt az érzést megőrizni, ameddig lehet. 

A mai fiatalokra jellemző, hogy rohannak, siettetik az életüket. Ciki gyereknek lenni. Az én gyerekeim nagybetűs Gyerekek, úgy élnek, ahogy egy 14 éves és egy 17 éves gyereknek kell.
 
- A tavalyi évad végén tért vissza a Petőfi Színházba, az idén két szerepet kínáltak önnek. Elég ez? Nem vágyna többre? 

- Van olyan színész, aki szeretne minden darabban benne lenni, és olyan, akinek elég az egy is. Nekem az az elég, amennyit kapok. Az már megfordult a fejemben, hogy de jó lenne játszani ezzel vagy azzal a vendégszereplővel, de nem vagyok kéregetős típus.
 
- Az évad végi bemutatót, a Tisztújítást Szinetár Miklós rendezi. Vele most fog először dolgozni. 

- A színház mostani vezetésének nagy erénye, hogy olyan rendezőkhöz juttat minket, ami egy vidéki színész életében óriási dolog. Olyan, mintha 44 évesen beiratkoznék újra iskolába. Bujtor István is nyiltakozta, hogy a színészeknek kinyílt a lelkük, a játékuk, mert a változás a fejlődés alappillére.
 
- A Hyppolitban az igazgató rendezte. Általában hallgat a rendezőre?

- Hallgatok, szeretem, ha instruálnak. Mi, színészek azt tartjuk jó rendezőnek, aki irányít, megmondja, merrefelé indulj, de nem köt gúzsba. Pista határozott rendező, de közben engedett bennünket is a szerepbe férkőzni. Harmónia volt a próbákon és máig az előadásokon. Az is öröm, hogy két csodálatos vendégszereplővel dolgozhattam. 
 
Szeles József Balázs Péterről, ingázásáról és külső szakértői munkájáról is beszélt. A teljes interjút a Napló pénteki számában olvashatja.