Brutális gyerekgyilkosság - Teljes hírzárlat, sok a pletyka

A kórházban is teljes hírzárlat van. 

Lapunknak annyit sikerült megtudnia, hogy a sebesült édesanyát már koponyasérült kislánya mellett, a gyermekosztályon ápolják, hogy legalább együtt lehessenek. Mindketten jobban vannak. 

Az áldozat, a tizenöt esztendős Dani iskolájában még ma is orvosi segítség, pszichológus kellett ahhoz, hogy a diákok feldolgozhassák a történteket. 

Az épület bejárata mellett nem fogynak a mécsesek és a virágok, egyre több fénykép kerül az ablakba, gyászverseket írnak a diákok szeretett társuk emlékére.

Az ajkai Fekete-Vörösmarty iskolában nem fogynak a mécsesek, emlékező fényképek, versek
(Fotó: Tóth B. Zsuzsa)

Gerencsér Hilda, a Fekete István-Vörösmarty Mihály Általános Iskola, Gimnázium és Szakközépiskola igazgatója azt mondja, általában nem szerez tudomást az intézmény a családon belüli bántalmazásról. 

Legfeljebb az alsó tagozatosok szólják el magukat, a kamaszok azonban már bezárkóznak, főleg a fiúkra jellemző a visszahúzódás ilyen esetekben. Inkább társaiknak nyílnak meg, vagy esetleg testnevelés órán veszi észre a nyomokat a tanár. 

 - Furcsa, de inkább külső információk révén, rokonoktól, szomszédoktól szerzünk tudomást arról, ha ilyen jellegű gond van. Borzasztó keveset tudunk tenni, nem kérhetjük számon a szülőt. 

Az iskola csak annyit tehet, hogy felveszi a kapcsolatot a gyermekjóléti szolgálattal, ajánlott levelet kap a szülő, azzal tudjuk behívni. Ebben a családban azonban nem volt ilyen eset, ezért is érthetetlen mindez - mondja az igazgatónő. 

Dani osztálytermében is emlékező sorokat helyeztek el társai, őket azonban zaklatottságuk miatt nem kérdeztük. 

Viszont néhány diák, Dani baráti körének tagjai önként keresték meg munkatársunkat, hogy elvesztett társukról beszéljenek. 

A 9. g. osztály tanulói mindhárman, ami azért is érdekes, mert Dani nyolcadikos volt. Csakhogy - hiszen pár hete volt a tizenötödik születésnapja -, koránál fogva a kilencedikesekkel éppúgy jóban volt, mint osztálytársaival. 

 - Velem egy csoportba járt az óvodában és évekig szomszédok is voltunk, a szüleink sokszor vigyáztak mindkettőnkre. Hároméves korunk óta nagyon jóban voltunk - meséli Vizkeleti Kitti. 

Komlósi Renáta pedig arra emlékszik, hogy a szünetekben Dani mindig benézett hozzájuk, de udvariasan megkérdezte, hogy nem zavar-e. Nagyon tisztelettudó fiú volt, megrendítő a halála mindenki számára. 

Köllis Tamás hozzáteszi, hogy barátjuk sportban több területen is jeleskedett, főként karatéban. 

 - Sokszor állt a dobogón, de ott volt a diákolimpiákon is, jól focizott, rendszeresen versenyzett. Jó tanuló volt. De otthoni konfliktusokról sosem mesélt, szerintem nagyon szerette a családja minden tagját - véli Tamás. 

A szomszédos Bródy iskolában is készült egy emlékfal, az ottani diákok is szerették Danit - tudom meg egy, a SÉTA programunkban is részt vevő tanulótól. 

Juhász Bálint diáktársai véleményeit, érzéseit is összegyűjtötte és el is küldte lapunk online oldalára még szombaton. Most pedig miként a Fekete-Vörösmarty iskolások, ő is készít egy megemlékező írást a Naplóba Daniról. 

Mert ahogy a felnőttek, úgy a gyerekek, kamaszok sem tudnak belenyugodni egy fiatal értelmetlen halálába.