Kié az erdő csendje? - A természet védelmében: állj!

Fischer József, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park természetvédelmi őrszolgálatának vezetője szerint tavaly óta nem csökkent a quadosok, endurosok, krossosok száma. Pedig rendszeresek az erdészekkel, rendőrökkel közös járőrözések. A technikai sportok szerelmeseit nem állítja meg a nemzeti parkos tábla, eljutnak a legelrejtetebb erdőkbe, védett, és Natura 2000-es területekre is.

- Olyan káros tevékenység ez, ami nem összeegyeztethető az erdő csendjével, a felüdülésre vágyó kirándulók igényeivel sem - szögezte le Fischer József. - Az endurózás ráadásul nem is szorítható be egyetlen területre (például elhagyott bányagödörbe), ők a fél megyét átmotorozzák. Ennek a sportnak nincsenek meg itthon a feltételei. A quadozást lehet normális keretek között folytatni, ahogy mondani szoktuk: az ország 20 százaléka erdő, ha hozzáadjuk a védett területeket, hazánk egyharmadán nem, de kétharmadán gond nélkül űzni lehetne ezt a sportot.

A HM Verga Zrt. területein csökken a technikai sportok által okozott kár, tudtuk meg Kulcsár Zsolt vezérigazgatótól, s ez elsősorban annak köszönhető, hogy az elmúlt egy-két év alatt számos útjukat sorompóval zárták el. A Verga az igényt felismerve egy quados pálya kialakítását tervezi, jelenleg a környezetvédelmi hatásvizsgálat készítésénél tartanak. A pálya Várpalota inotai részén lenne, a zöldhatóság által engedélyezett nyomvonalon, mentőhelikopteres leszállópályával. Ennek függvénye , hogy mekkora értékű beruházásra lesz szükség. Ha az engedélyek beszerzése jó ütemben halad, a pálya még idén elkészül, s bérleti díj fejében bárki használhatja.

A technikai sportok megszállottjait nemigen kell agitálni, hogy beszéljenek erről a sportról, bár egyikük szeretné, ha nevét megváltoztatnák: kerülné a kellemetlenségeket. Tamás - nevezzük őt így - húsz éve motorozik, az utóbbi években a quad szerelmese, és idegesíti, hogy rendszerint azok beszélnek erről a tevékenységről, akik nem ismerik.

- Évek óta mást sem hallunk, mint hogy mi romboljuk a természetet, de még senki nem vette a fáradságot, hogy elkísérjen minket egy túrára mondja néhány bemutató kör után. A hírekbe is mindig az kerül be, ha egy magányos őrültet látnak védett területen, de az nem, hogy mi mindent megteszünk a békés együttélés érdekében. Számos együttműködési ajánlatot, baráti gesztust tettünk az erdészek, természetvédők felé, még csak választ sem kaptunk.

Attila, aki az enduro motorozás híve, évek óta küzd azért, hogy a technikai sportok helyet kapjanak... valahol. Ismer minden érvet, minden jogszabályt, tudja, igazuk van, mégsem nyerhetnek.

- Nem kevés pénzt, energiát öltem ebbe: egyesületet alapítottam, mert csak így akartak szóba állni velünk. Felelősséget vállaltunk az egyesület tagjaiért: lecsökkentettük minden jármű zajkibocsátását 70 decibel alá, s csak az kaphat tagkártyát, aki betartja a szabályokat. Felajánlottuk, hogy felderítjük, lefényképezzük, feljegyezzük az illegális szemétlerakók GPS koordinátáit, hogy segítünk nagyobb erdei rendezvények biztosításában, természetesen ingyen. Kilencven százalékban az erdei és földutakat használjuk, amelyekbe sok helyütt mély nyomokat vágtak az erdőben dolgozó gépek, teherautók, vagy ott, ahol a katonák gyakorlatoznak harckocsikkal, mégis minket tesznek meg bűnbaknak, hogy a 100 -200 kilós gépeinkkel mindent tönkreteszünk. Ennek ellenére elfogadtuk volna, ha kijelölnek számunkra területeket, ahol sportolhatunk, mert ehhez nem elég egy két kilométeres körpálya. Mindezekre évek óta nem kapunk választ, senki nem reagál semmire. Mit kellene még tennünk? Ezt a tevékenységet megszűntetni úgy sem tudják, rendezett keretek közé kellene vinni valahogy. És ezt mi szorgalmazzuk, a másik oldal évek óta hallgat! Ki hát a hunyó ebben az ügyben?

- A fiúk azt mondják, védett területen nem közlekednek, leginkább a már említett lőtéri területeken, illetve a Bakony erdei, erdészeti útjain tűnnek fel. Turistákkal ritkán találkoznak.

- Azok nem mi vagyunk, akik a szalonnázó kirándulók mellett zúgnak el - fogalmaz Tamás.  - Persze vannak ilyenek, de ezek magányos, otthon barkácsolt motorral száguldók, akik nem csak másokét, a saját biztonságukat is kockára teszik. Meg persze ide szokott sok osztrák is, akik tényleg mennek árkon-bokron át, mert otthon még az aszfalton se mehetnek. Aki szereti annyira ezt a sportot, hogy hajlandó akár több millió forintot áldozni a biztonságos, minőségi gépekre, felszerelésekre, az nem az ilyen balhékat keresi... ebben a történetben kicsit mindenkinek igaza van, de végül kompromisszumra kellene jutni. És nem mi zárkózunk el előle.

- Naná, hiszen ha nem akarom, nem állítanak meg - teszi hozzá Attila, - ha egy motorossal szóba tud állni a rendőr, természetvédelmi őr, az azért van, mert hajlandó együttműködni, ha nem akarja soha nem érik utol.

Arra, hogy miért éppen a természetben kell technikai sportolni, a fiúk roppant egyszerű választ adnak: mert ők is szeretik, és ezt a sportot ide találták ki. A quadnak még csak jó, ha sík terepen, rallypályán megy, de az endurónak kihívás kell, emelkedő, bukkanó, változó terep. De nem a védett területeken.

- Az utat meg az ezeréves erdészeti teherautók, maszek traktorok jobban összevágják, mint mi, a régi gépekből ömlik az üzemanyag, az olaj a földre  ez nem baj? - fejtegetik egymástól véve át a szót.

- Egy pályán meghalt ez a sport. Hiába épít a Verga Inotán több tízmillióért motoros pályát a meddőhányók tövében, senki nem megy majd oda, hiszen egykor egészségre káros kohósalakot terítettek szét rajta. Semmi nem nő rajta évtizedek óta, mert ma is sugárzik. Aztán, ha többen mennénk oda  egyedül senki motorozik, nem biztonságos , nyelnénk ezt a rákkeltő port, szívnánk a tüdőnkbe...

- S hogy mégis miért nem partner semmilyen kezdeményezésükben az erdészet? 

- Mert túl sokat látnánk, ezt egy erdész mondta nekünk - válaszolják. - Ezért utálják a lovasokat, kerékpárosokat is: lassan mennek, sokat látnak. Kik, hol, miért járnak az erdőben, mit csinálnak ott? Kényes történetek derülhetnek ki. Láttunk már ilyesmit. 


Megvallom, eddig úgy gondoltam, a technikai sportok nem az erdőbe valók és kész, s arról, hogy ez nem így van, továbbra sem győztek meg. Az is biztos, hogy nem lesz többezer köbcentis járművem soha. Pironkodva be kell azonban látnom, megfeledkeztem arról, hogy mi, méregzöldek is csak akkor várhatunk el toleranciát, ha magunk hajlandóak vagyunk rá. És lám, vannak olyanok, akik rászolgálnak a bizalomra, olyanok, akikkel lehet, érdemes együtt dolgozni, akikkel (bár teljesen más az értékrendünk), lehetnek közös céljaink. Élni és élni hagyni. Mint minden közhely, irtózatos nagy igazság.