Titokzatos nő, kettős élettel

Beírások Héhn Zsuzsa festőművész vendégkönyvében, amely a csopaki strandon levő minigalériájában található.

Egytől egyig elismerő, méltató szavak, ám a nyári galéria látogatói nem tudhatták, hogy egy fiatal művész alkotásait látták.
 
Héhn Zsuzsa többszörösen is kettős életet él, persze jó értelmű ez a duplázás. Több mint tíz éve április végétől szeptember végéig két csopaki üzlete köti le minden idejét, játékokat, strandcikkeket és ajándéktárgyakat árul a strandon.

A boltok közé ékelődik a már említett minigaléria. Zsuzsa olykor jelmezt is ölt, reformkori ruhakölteményekbe bújik, amelyeket saját maga tervez és varr.

Szereti a szövetet, az anyagot, ez is egy kihívás, mondja. Amikor felveszi valamelyik ruhát és végigsétál a balatonfüredi sétányon, királykisasszonynak érzi magát, jegyzi meg viccesen, mosolyogva tágas csopaki műtermében, fenn a hegyen, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a tóra.
 
Héhn Zsuzsa másik élete a nyár után itt folytatódik, az impozáns villa legcsendesebb helyisége a műterme. A falakon körben függnek a festményei, tájképek és csendéletek.

Nincs összevisszaság a műteremben, szemlátomást minden a helyén van, feltűnő a rend, de bármikor elkezdhető és folytatható a munka. Zsuzsa nem rendmániás, de jó, ha mindennek megvan a helye. És csend kell még, nyugalom, szótlanság. Ha megzavarják, szólnak hozzá, nehezen zökken vissza a festésbe.
 
Gyerekkorában nagyon szeretett rajzolni, és később, édesanyaként sem mondott le erről. Diákként örömmel járt múzeumba, nem azt várta, hogy mikor jönnek ki, hanem hogy mikor mennek be. Az akvarellt is kipróbálta akkoriban, portrékat festett, de ezek nem sikerültek.

Hosszú időn át aztán a gyermeknevelés és a házépítés mellett eszébe sem jutott, hogy rajzoljon, fessen. Amikor a gyerekek nagyobbak lettek és férjének is mérséklődött a hivatalos elfoglaltsága, Zsuzsa 2003 őszén bekopogott az akkor már két éve működő Csopaki Képzőművészeti Egyesület foglalkozására, Kádár Tibor festőművészhez.

Néhány rajzot vitt magával. A művész leültette maga mellé és elkezdték az alapoknál: pont, vonal, pont vonal... Ebből lesz majd egy rajz. Kádár Tibor művészettörténetet is tanít az egyesületben.

Zsuzsa albumokat, életrajzokat vásárolt, azóta rendszeresen olvassa, böngészi őket. S kiállításokra jár, legutóbb Van Gogh műveit látta Budapesten, de Kaposvárra és Debrecenbe is elutazott, hogy megnézzen egy-egy tárlatot.

Az eltelt hat évben mintegy ötszáz képet festett, ennek egyötödét a szakkörben. Gyorsan dolgozik, általában négy óra alatt elkészül egy képpel. S aztán jönnek a korrigálások, a javítások. Visszajár a festményeihez, hagyja érni őket.

Van olyan képe, amelyet harmincszor javított át, de akad olyan, amelyet csak egy-egy ecsetvonással korrigált.

Zsuzsa azt mondja, még nem dobott el egyetlen képét sem, de mindegyikről tudja, hogy hol a hiba. Alkotásain tájképeket és csendéleteket örökít meg. Olajjal fest, a szakkörben alapozott farostlemezre, otthon vászonra.

Úgy veszi a vásznakat és a lemezeket, leszabatja őket és a vásznat extra erős tapétaragasztóval ragasztja fel a farostlemezre.

A csendéleteket, a virágcsokrokat előre elkészíti, kirakja, úgy születnek a kompozíciói. A tájképeket a szabadban festi, kiül a Balaton-partra vagy a természetbe.

Előfordult már, hogy hidegben, hóban is rajzolt, vázlatot készített. Különben nem rajzol előre, egyből ecsettel, festékkel dolgozik. A meleg, lágy színek a kedvencei, a hidegebb színekkel nehezebben bánik. Talán ezért szereti a reneszánsz festőket.
 
Zsuzsa nem hisz abban, hogy lennének ihletett pillanatok, tudatosan készül egy-egy műre. Igaz, van, amikor csak álmodozik és létrejön egy kép, de ez a ritkább. Azt vallja, hogy a pillanatokat kell megragadni.

Kádár Tibor megtanította arra, hogy ne csak nézzen, hanem lásson is. Azóta másként szemléli a tájakat, figyel a részletekre, a láthatatlan mozdulatokra, jelenségekre.

Héhn Zsuzsa egyre népszerűbb és ismertebb, de ő úgy látja, hogy még nagyon is a tanulás időszakában van, nem érzi letisztultnak a művészetét. Mondják ugyan neki, hogy már rá lehet ismerni a képeire, van egyéni stílusa, de ő tudja, hogy még sok gubanc van benne, különösen a portrék teszik próbára, görcsöl, szenved velük, a karaktereket még nem tudja hitelesen, művészien visszaadni, megjeleníteni.

De reméli, hogy egyszer majd eljön ez az állapot is, elkap egy-egy jellemző vonást a modelljein, és azokat képes lesz megörökíteni a képen is. Nem hasonmásokat akar festeni.
 
A műterem menedék, az alkotás kikapcsolódás Héhn Zsuzsának. Nem fest minden nap, de lejön a műtermébe, tesz-vesz, rakosgat, együtt él a képeivel. Újabb kiállítása is tanúsítja, hogy jó rajtot vett, a kései pályakezdés nem mindig hátrány. Abban a vendégkönyvben még vannak üres lapok.
  
*

Héhn Zsuzsa festőművész Bakonynánán született 1957-ben. Tizenhárom éves korában költöztek Csopakra. A veszprémi Közgazdasági Szakközépiskolában érettségizett.

Balatonfüreden és Csopakon dolgozott, a rendszerváltozás óta vállalkozó. Tagja a Csopaki Képzőművészeti Egyesületnek, és 2008 óta elnöke a Balatonfüred és Környéke Múzsa Művészeti Közhasznú Egyesületnek.

Egyéni tárlata nyílt Bakonynánán és Balatonfüreden; jelenleg a füredi polgármesteri hivatal Folyosógalériájában láthatók a képei. Csoportos kiállításokon vett részt Csopakon, Balatonalmádiban, Veszprémben, Budapesten, Székesfehérváron, Bécsben, Opatijában. 

Héhn Zsuzsa egyre népszerűbb és ismertebb, de ő úgy látja, hogy még nagyon is a tanulás időszakában van, nem érzi letisztultnak a művészetét
 (Fotók: Kőrösparti Beatrix)