2010 - A két Korea – Veszélyesen kiéleződött feszültség

Észak-Korea mintegy száz ágyúlövést adott le november 23-án a Dél-Korea nyugati partvidékén fekvő, 1600 lelkes Jonpjong szigetre; két dél-koreai katona és két civil vesztette életét, 18-an megsebesültek. Dél-Korea viszonozta a tüzet.
   
Ez volt az egyik legsúlyosabb Korea-közi incidens az 1950-1953-as háború óta, több nagyhatalom és az ENSZ is elítélte. Észak-Korea ezzel arra is emlékeztetett, hogy tüzérségi lövedékek ezreit zúdíthatná a dél-koreai fővárosra, Szöulra és sűrűn lakott vonzáskörzetére – ahol az ország lakosságának közel fele él -, valamint rakétákkal lőhetné a dél-koreai településeket, sőt akár Japánt is. A támadás rávilágít arra a biztonsági paradoxonra, amely lassan hat évtizede jellemzi a két Korea viszonyát: bár az északiak gazdaságilag és hadseregük fejlettségét tekintve is gyengébbek déli szomszédjuknál, félelem nélkül odacsapnak, ha úgy látják jónak. Szöul válaszlépései eddig kizárólag gazdasági-diplomáciai síkon mozogtak, s ez a magatartás várhatóan folytatódni fog.
   
A feszültséget azonban tovább élezte, hogy a következő napokban a két Korea fenyegető üzeneteket intézett egymáshoz; Észak-Korea rakétákat helyezett kilövőállásba a Sárga-tenger térségében és tüzérségi lőgyakorlatot tartott a sziget közelében. Dél-Korea a hadsereg nem megfelelő keménységű válasza miatti belpolitikai bírálatok hatására leváltotta védelmi miniszterét, akinek utódja kilátásba helyezte, hogy „százszorosan visszavágnak”, ha Phenjan újabb agresszió elkövetésére vetemedne. Az Egyesült Államok is védelmet ígért Dél-Koreának.
   

A november végi incidenst fontos belpolitikai mozgás előzte meg Észak-Koreában. Jang Hjong Szop, az észak-koreai állampárt egyik vezetője október 8-án bejelentette: az ország jelenlegi legfőbb vezetője, - a hírszerzési értesülések szerint 2008-ban agyvérzésen átesett - Kim Dzsong Il utódja legkisebb fia, Kim Dzsong Un lesz. A 27 éves fiú gyakorlatilag ismeretlen volt a világ számára szeptember végéig, amikor először jelent meg a nyilvánosság előtt az állampárt rendkívüli gyűlésén, ahol rögtön négycsillagos tábornokká nevezték ki, beválasztották a központi bizottságba, s a központi katonai bizottság alelnöke lett.
   
A dél-koreai sajtó szerint Kim Dzsong Il és utódjául kijelölt fia egy nappal a támadás előtt azon a támaszponton járt, ahonnan leadták a lövéseket, s Kim Dzsong Il személyesen adta ki a tűzparancsot.
   
Pedig az előző hónapokban a felek békülékeny lépéseket tettek. Szeptember végén, két év óta először szakértői szintű katonai tárgyalásokat folytattak - Phenjan kezdeményezésére, hogy lépéseket tegyenek a vitatott sárga-tengeri határvonal körül előforduló összetűzések megelőzésére. Dél-Korea szeptemberben - három év után először - jelentős élelmiszersegélyt szállított árvíz sújtotta északi szomszédjának. A dél-koreai vöröskereszt pedig a háború által szétszakított családok találkozóinak felújítását célzó phenjani javaslatról tárgyalt.
   
A megbeszélések végül nem hoztak eredményt, mivel Dél-Korea ragaszkodott ahhoz, hogy Észak-Korea kérjen bocsánatot a Cshonan dél-koreai hadihajó elsüllyesztéséért. Phenjan mindvégig tagadta, hogy köze lenne a tragédiához.
   

A Cshonan korvett március 26-án süllyedt el a Sárga-tengeren, a két Korea határövezetében, 46 haditengerész merült vele hullámsírba. Májusban egy nemzetközi vizsgálóbizottság bizonyítottnak találta, hogy a hajót egy észak-koreai torpedó süllyesztette el. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa júliusban elítélte a támadást, de nem írta közvetlenül Észak-Korea számlájára. Phenjan, amely addig nem volt hajlandó együttműködni az ENSZ-szel ez ügyben – még háború kirobbantásával is fenyegetőzött, ha az incidenst a nyakába varrják és szankciókkal sújtják -, ezt követően változtatott álláspontján. Közölte, hogy kész megvitatni az ügyet az ENSZ-parancsnoksággal.
   
Észak-Korea később azt is jelezte, hogy vissza akar térni az általa akkor már több mint egy éve bojkottált, atomprogramjával foglalkozó hatoldalú tárgyalásokhoz. Ennek az északi nukleáris fenyegetés miatt egyre jobban aggódó Dél is örült, elemzők szerint azonban Phenjan hirtelen tárgyalási hajlandósága mögött csupán az a szándék húzódott meg, hogy háttérbe szorítsa a Cshonan-ügyet.
   
A szakértők többsége szerint Észak-Korea továbbra sem képes arra, hogy nukleáris robbanófejet célba juttasson, mert nem tudja azt az ehhez szükséges méretűre csökkenteni. A Phenjantól való félelmet elsősorban az táplálja, hogy egy amerikai kutatóintézet előzőleg közölte: műholdas felvételek tanúsága szerint új építkezés vagy földmunkák folynak a Jongbjon atomreaktornál. Két évvel korábban a reaktor hűtőtornyának felrobbantásával Phenjan még demonstrálni kívánta a nukleáris leszerelés melletti elkötelezettségét, de miután Washington nem vette le a terrorizmust támogató országok listájáról, 2008 decemberében felállt a tárgyalóasztaltól, és felfüggesztette a leszerelést. Idén novemberben pedig közölte, hogy több ezer urándúsításra alkalmas centrifugával rendelkezik, s könnyűvizes atomreaktort épít. Az urándúsítás egyszerűbb és nehezebben azonosítható módszer atomfegyver előállítására, mint a plutónium újrahasznosítása, amelynek technológiájával Phenjan már rendelkezik.