Erősebb kutya...

Hiába próbáltam meggyőzni, hogy ennyire azért nem romlott el a világ, ő csak mondta a maga igazát.

Talán el is felejtettem volna a találkozást, ha néhány nappal később nem kerül a kezembe egy cikk az egyik közvéleménykutató cég új könyvéről, amelyben a mai közgondolkodásunkat mutatják be. Szomorúan olvasom benne, hogy ismerősöm az elvbarátaival abszolút többségben van nálunk. A kutatók azt tapasztalták, hogy a magyarok négyötöde szerint ebben az országban becsületesen nem lehet meggazdagodni, háromnegyedük szerint pedig, aki vinni akarja valamire, annak egyes szabályokat át kell hágnia. Csak minden második magyar szerint érhetjük el kemény munkával azt, amit akarunk, és csak minden ötödik ember véli úgy, hogy Magyarországon mindenkinek egyenlő esélye van az érvényesülésre.

Ismerősöm életútját úgy-ahogy ismerve, biztos vagyok abban, hogy élni is az elveinek megfelelően próbál. De hiába erőlködik, igazán nem tud közel kerülni a fazékhoz. Munkáját ismerve úgy látom, még annyit sem tud merni magának, amennyit valójában megérdemelne, mert mások, a közelebb ülők eleszik előle a finomságokat. Ahelyett, hogy harcolna a jogos jussáért, azokat a morzsákat csipegeti el, amik a még távolabb ülőknek járnának. Közben eszébe sem jut, hogy a világ azért lehet ennyire rossz, mert ő is asszisztál hozzá.