Dino Pavan, a filmcsillag

- Ugyan Veszprémben élek születésem óta kisebb-nagyobb kitérőkkel, ám a mai napig képes városom újdonságokkal szolgálni. Mindenki jól tudja, Veszprémben egyetlen olimpiai bajnok kalapácsvető él, Kiss Balázs, azt viszont már kevesen gondolták volna, hogy a Takács-kert ad otthont Olaszország egyik legnevesebb atlétájának is, aki mellesleg szintén kalapácsvető. Dino Pavan, világ-és Európa-bajnok sportoló, aki Itália egyik legkomolyabb sportkitüntetését is megkapta már.

Az Arany Pálma díj jelképes kitűzőjével viselője bármilyen olasz sporteseményre bejuthat a csapatokkal történő mindenféle előzetes egyeztetés nélkül.
Dino Pavanhoz és családjához egyik legjobb veszprémi barátja, dr. Páll Zoltán megyei sportfőorvos kísért el. A 72 éves egykori kalapácsvető feleségével, Marikával és lányukkal, Ildikóval él.

Hellyel és igazi olasz kávéval kínáltak bennünket vendéglátóink. Azonnal kiderült, Dino Pavan az ínycsiklandó olasz kávék nagy barátja, képes egész nap koplalni és csak kávézni. A kávéscsésze aprócska darabnak tűnt óriási kezei között, mikor ezt szóvá tettem, hatalmas kövekkel kirakott gyűrűjét barátságosan nyomta a kezembe. A gyönyörű ékszer egyszerre két ujjamra lett volna jó. A filmsztár kinézetű bajnok jót derült meghökkenésemen, majd elmesélte 7,2! kilogrammal született és 13 éves korában már akkora volt mint most: közel két méter magas és 100 kilós, valamint ötvenes cipőt hordott már akkor is.
Aztán Dino nekiállt beszélni és szájtátva hallgattuk minden mondatát. A pergő olasz nyelven kiejtett szavak mintha egy furcsa, szokatlan énekké, dallammá egyesültek volna.

Dino Padova mellett született, szegény családból származott. Hatalmas testalkata miatt kezdett el kalapácsvetéssel foglalkozni. Elmondása szerint soha nem volt olyan tehetséges, mint kortársa Zsivótzky Gyula, de ügyes technikájával és elszánt akarattal igyekezett kompenzálni az ebből fakadó hiányosságait. Pályafutása kereken tíz évig tartott, ezalatt 125 aranyérmet nyert, többek között világ- és Európa-bajnok is volt.

Zsivótzky Gyulával 1957-ben találkozott Rómában, akkor közel egy hónapig együtt edzőtáboroztak. A 20 éves magyar rengeteget mesélt a 18 éves olasznak Magyarországról, a magyar lovakról, és ezek a történetek teljesen magával ragadták hősünket. El is határozta, ha egyszer nyugdíjba megy, Magyarországon szeretnbe letelepedni. Ezután elszakadt egymástól a barátságot kötött két sportoló. A hidegháború miatt nem igazán tudták tartani a kapcsolatot, viszont mindig tudták, ismerték egymás eredményeit. A nagy találkozásra 1964-ig vártak, akkor a dobókörben is összemérhették volna tudásukat, ám a tokiói olimpia előtt Dino megsérült és nem tudott részt venni az ötkarikás játékokon.

Az egykori kalapácsvető, akinek szavait lánya tolmácsolta, hosszasan taglalta, hogy a sportnak köszönhetően megtanult bánni a testével. Megtudtam, amikor aktívan sportolt, 156 kilogrammot nyomott, de ezután visszafogyott jelenlegi súlyára. Mindennap következetesen 1200 kalóriányi ételt, italt vesz magához, ha olykor megszalad a mérleg néhány kilóval, akkor napokig képes koplalni.
Tíz éves sportpályafutása után évekig Bolognában a stadionban dolgozott, biztonsági emberként.

Dino arról is mesélt, hogy mindössze öt általános iskolai osztályt végzett el, soha nem tanult tovább, mégis sikeres üzletember. Felesége Marika és Ildikó lánya is megerősített abban, hogy elképesztő veleszületett érzéke van Dinonak a közgazdasághoz, a tőzsdéhez, a gazdasági befektetésekhez.
 Az élet olyan, mint egy autósztráda, ha lassan mész mindenki megelőz. Ha viszont tudod tartani a tempót a belső sávban, te előzhetsz meg mindenkit  magyarázta Dino az életfilozófiáját, majd hozzátette, nem mindig az iskola, az oklevek száma a fontos, az érzék sokkal többet ér.

Mindenféle nagyképűség nélkül, nemes egyszerűséggel mondta, veleszületett tehetsége miatt sokszor előre lát dolgokat a gazdasági életben. Komoly meggyőződéssel taglalta, az elöregedett magyar társadalmat a mezőgazdaság fellendítése tudná megmenteni.
 Ez a világ rosszul megy előre. Szerintem most már senki sem fog meggazdagodni, csak élünk napról, napra. A magyarokat az is visszatartja, hogy túl sokat figyelnek a hagyományokra. A mezőgazdaság fejlesztését is okosan kellene csinálni: például nem a búzát, hanem az abból készült terméket kell eladni.
Kérdeztem, ha ilyen jól látja a helyzetünket, árulja már el, a magyar focival mi a baj?

Az AC Milanért szorító olasz vehemens dalolásba kezdett, amely szerint nem engedné ki a tehetségeket külföldre, azon dolgozna, hogy legyen egy olyan sportegyesület, ahol a legjobbak játszanának, és így képes lenne az a klub megütni a nemzetközi mércét is.
Visszatértünk a sporthoz. Nevetve hadarta, annak idején minden verseny előtt éjjel belógott a stadionba, hogy alaposan szemügyre vegye a dobókört. Ugyanis régebben minden dobókör másfajta volt, más-más borítással, ezért ennek ismerete nagyon sokat jelentett a sportolóknak.

Innen Veszprémbe kanyarodtunk. A városról elmondta, sokkal több sportpálya, szórakozóhely, strand kellene ide, hiszen egyetemi városként itt kellene tartani a fiatalokat. Azt is firtatta, a buszpályaudvart teljesen felújítaná, igazi közösségi hellyé varázsolná egy hatalmas, impozáns kávézóval.
De hogy valójában Dino mit is keres itt? A válasz igen egyszerű. A szerelem hozta a királynék városába. A második feleségét Marikát 1997-ben ismerte meg, összeházasodtak, Bolognában éltek, majd ahogy Dino annak idején megálmodta, eljött ide, és letelepedett.

Állítása szerint egy kukkot sem beszél a nyelvünkön, ennek dacára szerintem azonban mindent ért. Szóval olasz szóval is boldog ebben a közegben, gyakran jár le Balatonfüredre kávézni, vagy a megyeszékhely belvárosában csavarog. Egy dolgot viszont nagyon sajnál: Tokiót, ahol elmaradt élete egyik legfontosabb párharca.
A szerelemről is beszélgettünk Dinoval, hiszen az olaszokat mindenki romantikus hódítóként ismeri. A kalapácsvető elmondta, sportolóként nagyon nehéz volt állandó társat találni, mert akkoriban ez az életforma nem volt túl jövedelmező és ezt a szóba jöhető lányok nem díjazták. Amikor végre szerelmes lett, megházasodott és természetesen azonnal felhagyott a sporttal, civil munkát keresett, hogy el tudja tartani a családját. Nem bánja, hiszen ekkor alapozta meg sikereit.

Az olaszok egyik legnagyobb kalapácsvető bajnoka, Dino Pavan, ma Veszprémben él feleségével Marikával és lányukkal Ildikóval. A 72 éves egykori sportoló ma sikeres üzletember, remek közgazdász, pedig mindössze öt általános iskolai osztályt végzett el. Kalapácsvetőként összesen 125 aranyérmet nyert, többek között világ- és Európa-bajnok,  sokszoros olasz bajnok. Csak azt bánja, hogy 1964-ben Tokióban nem tudta összemérni tudását Zsivótzkyval.