Szalai Annamária: Sok a közkeletű tévedés a médiatörvényről

- Személyesen miként élte meg a médiatörvénnyel kapcsolatos nemzetközi reakciókat? Különösen azok után, hogy valóban módosítani kellett a törvényt, és az Európai Parlament is elítélő határozatot hozott a héten?

- A nemzetközi kritikák jelentős része a politika műfajába tartozik. Személy szerint örültem annak, amikor már érdemi megbeszélést is lehetett folytatni a törvényről. Ekkor ugyanis kiderült, hogy sem a törvény koncepciójával, sem lényeges elemeivel nincs különösebb probléma. A médiahatóság számára kifejezetten jó volt, hogy a bizottsági vizsgán viszonylag szerencsésen és gyorsan túljutott, mert ez számunkra kiszámíthatóságot jelent. Az Európai Bizottság egyébként minden tagállam médiatörvényét vizsgálja abból a szempontból, hogy végrehajtotta-e a 2007-ben elfogadott új európai irányelv "implementálását", azaz a hazai joganyagba való beillesztését. Magyarországnak sajnálatos módon 2009 végéig nem sikerült ezt megtennie, amit most az új törvény megoldott. Van egy olyan korszerű médiatörvényünk, amelyet alkalmazni is tudunk. Én ezt inkább pozitívumként élem meg, és nem foglalkozom a vita politikai részével, ide sorolom az Európai Parlament legutóbbi határozatát is. 

- Szóba került, hogy esetleg az unió más tagállamaiban is megvizsgálják a médiatörvényeket, mert még legalább tíz országban látnak hasonló problémákat, mint nálunk, és ezekre a magyar médiatörvény irányította rá a figyelmet.

- Nem tudom, hogy tíz vagy több országra terjed-e ki a vizsgálat, ha lesz egyáltalán. Bonyolultak a szabályozások, régi vita tárgya, hogy ezen a nagyon kényes területen mennyire lehet egységes európai szabályozást kialakítani. Az irányelv egyébként kevés kötelezettséget ír elő a tagállamok számára, sokkal kevesebbet, mint például a hírközlés területén, amire szintén van rálátásom. Az egységes szabályozásra tett korábbi kísérletek kudarcba fulladtak, mert a tagállamok erősen ragaszkodnak a szabadságukhoz. A mostani vita megint fókuszba helyezte a kérdést. A jogalkalmazóknak jobb lenne, ha egységesebb lenne az európai szabályozás, hiszen a médiapiac is átnyúlik a határokon. Az egységes szabályozás ellen éppen azok tiltakoztak, akik most a leghevesebb kritikával illették a magyar médiatörvényt. A vitában megszólalókról pedig gyakran kiderült, hogy a saját országuk médiatörvényét sem ismerik.

- Mi várható akkor, ha az Európai Bizottság az európai alapjogokat megfogalmazó Emberi Jogi Chartával is összeveti a médiatörvényt?

- Azt fogja megállapítani, hogy rendben van. A médiaszabályozás első eleme az alkotmány 61. szakaszának megváltoztatása volt, a jogalkotó deklarálta a sajtószabadságot mint alapjogot, s ez az úgynevezett médiaalkotmányban és a részletszabályokat tartalmazó törvényben is megtalálható. Biztos vagyok benne, hogy e tekintetben nincs mitől tartani. A többi európai médiaszabályozással összehasonlítva szerintem a mi médiatörvényünk középen helyezkedik el.

- Ön szerint az unió által kért törvénymódosítást követően Magyarországon elcsitulnak a viták? Hiszen még az Alkotmánybíróság előtt is van egy sor beadvány, és azt sem lehet mondani, hogy a magyar sajtóban a megnyugvás jelei mutatkoznának. Ezeket hogyan értékeli?

- Azt gondolom, hogy előbb-utóbb elcsitulnak a viták. Érdekes, hogy azok, akik eddig is a törvény hatálya alá tartoztak, nem éltek jelentős kritikával. A televíziók, a rádiók számára sok szempontból pozitív a változás. De nyilván azok szólalnak meg, akik azt feltételezik, hogy rájuk negatívan hat a szabályozás. A gyakorlat majd eldönti. Azt szoktam ajánlani, hogy beszéljünk róla egy év múlva. Remélem, az aggályok addigra eloszlanak. A jogalkalmazás eddigi gyakorlata egyébként bennünket igazol: a Médiatanács a megalakulása óta hozott ezer körüli határozatával kapcsolatban alig volt kritika. 

- Bár a nyomtatott sajtóban dolgozom, mégis, minden elfogultság nélkül kérdezem: mi indokolta, hogy a nyomtatott sajtóra is kiterjesszék a médiahatóság felügyeletét? Más országokban is van médiahatóság, de azok illetékessége csak a közszolgálati médiumokra terjed ki, illetve azokra a kereskedelmi médiaszolgáltatókra, amelyek állami frekvenciát használnak.

- Közkeletű tévedés, hogy külföldön a hatóságok csak a közmédiumokat és egyes kereskedelmi szolgáltatókat felügyelnék. Van, ahol több hatóság osztozik a feladaton, de van hozzánk hasonló modell is. A nyomtatott sajtóra vonatkozóan semmilyen új korlát nincs az új szabályozásban. Mostanáig az 1986. évi II. törvény vonatkozott a sajtóra, ám a szocializmusban alkotott jogszabály mára teljesen elavult, kiürült. A mostani médiatörvénybe olyan szabályok kerültek bele, amelyek korábban is megtalálhatóak voltak más törvényekben. Az új elem az, hogy meghatározott jogsértő esetekben nem rögtön a bíróságnak kell eljárnia, hanem a Médiatanács kérheti számon a sajtóra vonatkozó követelmények betartását. De még ennek sem feltétlenül kell így történnie, mert ha a nyomtatott sajtó képes arra, hogy összefogjon, és éljen a törvény által biztosított társ- és önszabályozás lehetőségével, akkor a vitás ügyek, a vitás kérdések sokkal hamarabb megoldódnak anélkül, hogy a Médiatanács elé kerülnének. A nyomtatott sajtóra egyébként is a szabályozás összességének csak egy szűk szelete vonatkozik. Nincs többről szó, mint az általános, eddig is számon kérhető alapelvek betartásáról: ilyen egyebek közt a kiskorúak védelme, a gyűlöletkeltés tilalma, az alkotmányos rend tiszteletben tartása, a magánszféra védelme, a reklám megjelenítésének szabályai. Ettől - szerintem - kár megijedni. Az pedig, hogy az esetlegesen keletkező törvénysértő ügyek első körben nem a bíróságon kötnek ki, az szerintem csak jó. Ráadásul mi szeretnénk azt feltételezni, hogy a nyomtatott sajtó az alapelveket ezután sem sérti meg sűrűn.

- Hogyan ellenőrzi a médiahatóság tartalmilag az írott sajtót? Felkészült erre az apparátus?

- El kell oszlatnom azt a víziót, hogy a hatóságnál sok-sok ember egy nagy szobában újságokat olvas napi nyolc órában. A nyomtatott sajtóval szemben csak kérelemre, bejelentésre kezdeményezünk eljárásokat a már említett alapelvek megsértése esetében.

- A jogszabály szerint a médiahatóság szavatolja a bejelentők névtelenségét. Hogyan egyeztethető ez össze a sajtószabadság érvényesülésével? A névtelenség lehetősége nem egyenlő felek mérkőzését jelenti, a névtelenséget kérő bejelentők kockázat nélkül vádaskodhatnak. Hogyan kezeli ezt az ellentmondást a hatóság?

- Ez is közkeletű tévedés. Nem is értem pontosan a felvetést. Nagyon sok olyan kérdés merült fel a hazai és nemzetközi vitában, aminek nyoma sincs a törvényben. Ez szintén közéjük tartozik. A korábbi szabályozás szerint valóban eljárhatott a hatóság névtelen bejelentésre is, de ez most megfordult. Csak akkor köteles a hatóság eljárni, ha hitelesen azonosítható mind a két fél. A közigazgatási eljárás törvényes rendje vonatkozik a médiahatóságra is, tehát nincs névtelen bejelentő és szó sincs arról, hogy névtelenségbe lehet burkolózni. 

- A sajtó azt is sérelmezi, hogy a hatóság döntései ellen érdemben nem lehet a bírósághoz fordulni. A törvény csak az eljárási szabályok megsértése esetén teszi lehetővé a bírósági fellebbezést. Ez jelentős visszalépés, hiszen egy bírósági perben a felperesnek is volt vesztenivalója.

- Ez sem így van, mert a hatályos törvény éppen hogy előrelépést jelent a korábbihoz képest. Jogállami követelmény, hogy a döntések minden fázisában lehessen jogorvoslattal élni. Korábban valóban voltak olyan döntései az ORTT-nek, amelyek ellen nem lehetett jogorvoslattal élni és nem lehetett visszaállítani az eredeti helyzetet. Ezzel szemben az új törvényben az eljárás minden pontján lehet fellebbezni, eljárásjogilag és a tartalmat illetően is. A bíróság teljes hatáskörben mindent ellenőrizhet, és megsemmisítheti, megváltoztathatja akár a Médiatanács, akár a hatóság döntéseit. Ezt a törvény 164. szakasza tartalmazza. Sőt, megtámadható az is, hogy a szankciók alkalmazása esetén jól éltünk-e a mérlegelési szempontokkal. Megfelelően alkalmaztuk-e az egyenlő elbírálás, a fokozatosság és az arányosság elvét? Hiszen nem lehet ugyanazt a nagyságrendű szankciót kiróni egy kereskedelmi tv-csatornára, mint egy kis példányszámú helyi újságra. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy ez esetben a közigazgatási jog a mögöttes jogszabály: minden döntésünk minden fázisban megtámadható a bíróság előtt. 

- Elképzelhető az új médiaszabályok további módosítása? A Magyar Lapkiadók Egyesülete (MLE) például törvénymódosító csomagot dolgozott ki, és azt kéri a kormánytól, vonja be a szervezetet a médiatörvény módosítását előkészítő tárgyalásokba. Lát erre lehetőséget?

- Érdemi változtatás szerintem már nem lesz a médiatörvényben. Esetleg más törvényekkel kapcsolatban előjöhetnek kisebb korrekciók, amelyeket az összhang miatt végre kell hajtani. Az MLE korábban is eljuttatta az észrevételeit a jogalkotónak, ezek közül sok be is épült a törvénybe, a mostani javaslataik új elemet nem tartalmaznak.

- Végül összefoglalná, melyek a törvény vitathatatlan pozitívumai?

- Az egyik legfontosabb, hogy tulajdonosi szabályozás már nem állít ésszerűtlen korlátokat a vállalkozások elé. Egyszerűbbek lettek a reklámozás feltételei, csak egy apróság, hogy a hangot nem lehet felerősíteni, mindemellett árnyaltabbak a kiskorúak védelmére vonatkozó szabályok, a rádiózásban már megjelent a magyar zenei kvóta, az újságírókat pedig a törvény - néhány minősített esettől eltekintve - már nem kötelezi informátoraik kiadására.