Elveszett minden kapaszkodónk

A neves tudós úgy fogalmazott, az emberek elvesztették a kapaszkodókat. A magyar társadalomban az alapvető kérdés az, mennyire látja, hogy hiedelmek özönében él. Politikai, vallási, társadalmi hiedelmekben.

- Előadásában azt mondta, a hiedelem gondolat, absztrakció, konstrukció. Egyszerűbben fogalmazva?

- Nehéz egyetlen szóval helyettesíteni. Nem is lehet. Egy mondatban: a hiedelem egy nem feltétlenül igaz állítás, gondolat. Neutrális szó, ami nem minősít.

- Úgy fogalmazott, a mai társadalom hiedelemkáoszban él. A magyarokra is ugyanígy igaz ez?

- Általánosságban igaz, hogy a ma embere elvesztette a kapaszkodóit. A magyar társadalomban az alapvető kérdés az, mennyire látják az emberek, hogy hiedelmek özönében élnek. Politikai, vallási, társadalmi hiedelmekben. A probléma abból adódik, ha valaki nem képes az egyezkedésre, vagyis nem tudja, hogy az ő "igazsága" hiedelem, és azért azt mindenáron rá akarja kényszeríteni, erőszakolni másokra.

- Tehát van még hova fejlődnünk. Vagy van még egyáltalán tovább? Sokak szerint az emberiség már így is átlépte, túlhaladta önmagát.

- Bár az ember a legintelligensebb állat a Földön, szereti magáról azt hinni, hogy milyen csudamód fejlett. Igaz, az evolúció során rengeteget tanult, s érdemes megnézni: a fejlődést és az ezt szolgáló tudományos kutatásokat - részben - mindig a populációval kapcsolatos problémák lendítik előre. Vagyis jelenleg is az, hogy túl sokan élünk a Földön, akiket el kell tartani, el kell tudni látni. Ehhez pedig eszközök kellenek.

- Épp most riogattak bennünket a hétmilliárdodik ember megszületésével, a túlnépesedéssel.

- A hírek mindig riogatnak valamivel. Tény, hogy vannak dolgok, amik rövid távon sokkal rémisztőbbnek tűnnek és rosszak, de hasonlóan az evolúció több ezer éves folyamatához, a dolgokat hosszú távon érdemes vizsgálni. Az evolúciós folyamatokat nézve is láthatjuk, hogy a társadalmak mindig egyfajta stabilitás felé, pontosabban az előzőnél kiegyensúlyozottabb állapot felé tartanak. Majd  mindig jön egy katasztrófa, különböző hatások, amelyek felborítják ezt az egyensúlyt, ami később ismét helyreáll.

- Most melyik szakaszában tartunk?

- Éppen a legrosszabban, amikor minden felborulni látszik és összeomlik. Katasztrófa felé tartunk, de majd ebből is kimászunk valahogy. A jövőre nézve csak egy biztos jóslat van, hogy mindig lesznek hullámvölgyek, amiből aztán a társadalom egy számára ideálisabb állapotot próbál elérni. Ez nem egyszerű és összetett folyamat, egy emberöltő alatt például nehéz vizsgálni több ezer évet. A múltat a megfelelő tudományos apparátussal tudjuk tanulmányozni, de a jövőre vonatkozóan többnyire feltételezéseink vannak, hiszen mi ilyenformán a történéseknek csak egy adott pillanatában élünk.

- Ezek alapján régen jobb volt élni?

- Azt, hogy mi a jó vagy rossz, az adott társadalom, a kultúra és az adott időszak mondja meg. Rengeteg dolog van például, amit ma jónak tartunk, de nem biztos, hogy az is. Ha egy sok száz évvel ezelőtt élt régi közösségnek például azt mondták volna, hogy egyszer több mint hétmilliárdan leszünk, és egy olyan világ jön létre, ahol a létfenntartás érdekében nem szabad levadászni egy állatot, nem szabad leszakítani csak úgy egy gyümölcsöt a fáról, ahogy neki tetszik, és összezsúfolt paneldzsungelekben kell majd tengődni, akkor biztos azt mondták volna: én ebben a társadalomban nem akarok majd élni. S ez fordítva is igaz, vagyis a ma embere biztosan nem tudna annak a kornak a szigorú vagy más rendszerű szabályai szerint élni, mint amiben ők. A régi közösségek pontosan leszabályozták az életet, mit szabad és mit nem, mely társadalmi hiedelmek hasznosak, vagyis melyek maradhatnak fent továbbra is, és melyek azok, melyek nem élhetnek tovább, melyeket a közösség tagjai szankcionálnak, büntetnek.

- Előadásában említette az egyszemélyes közösségeket, egyszemélyes csoportokat. Nem ellentmondás ez?

- Az én értelmezésemben vett közösség feltételeinek a mai társadalmak többnyire nem felelnek meg. A jelenleg létezők közül már csak nagyon kevés az igazi közösség, és többnyire az individualizmus jellemző. Az én, az egyén szabja meg, milyen hiedelmeket fogad el, miben hisz, milyen feltételrendszer alapján él. Egyes kutatások szerint a társadalom húsz százaléka depressziós. Az ember alapvetően közösségi lény, akinek szüksége van társadalmi kapaszkodókra. Csak nagyon kevés személy, néhány művész, géniusz volt képes arra, hogy egyedül építse ki a karrierjét és a munkájának éljen, de talán még közülük sem mindegyik.

- S visszakanyarodunk a napjainkat uraló hiedelemkáoszhoz.

- Igen. A ma embere azt gondolja, a jelenkor hiedelmeinek szabadsága a létező világok lehető legjobbika.

Csányi Vilmos Széchenyi-díjas biológus, biokémikus, etológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe az állati és emberi viselkedés, valamint a biológiai és a kulturális evolúció kérdései. Jelentős tudományterjesztési és szépirodalmi munkássága is. Fő kutatási területe az állati és emberi viselkedés, valamint a biológiai és a kulturális evolúció kérdései. Etológiai munkásságának középpontjában az úgynevezett kulcsingerek szerepének kimutatása áll, elsősorban ragadozófelismerési és tanulási folyamatokban. Nevéhez fűződik az evolúció általános elméletének kidolgozása, amely a biológiai evolúció mellett technikai, pszichológiai, illetve kulturális folyamatokra is átültethető, értelmezhető. Jelentősek a kutyákon lefolytatott etológiai vizsgálatai is. (Forrás: Wikipédia)