Rózsikának nincsenek illúziói

Fuith Róbertné is úgy képzelte az életét, mint bárki más. Férjhez megy, családot alapít, élete párjával együtt előteremtik azt, amire családjuknak szüksége lesz. Nem voltak nagy igényeik, de elérhetetlenek sem: kis lakás, kis kocsi, csendes boldogság. Az ő életkezdésénél a jó kis munkahelyet ehhez nem kellett hozzágondolni, mert az mindenki számára megadatott. Szerény, de tisztességes végzettséget szerzett, gyors- és gépíró lett, állást kapott, kielégítő fizetéssel. Nagyravágyó tervei soha nem voltak, még talán a jó egészséget gondolta hozzá a jövőjéhez. De azt el nem tudta volna képzelni, hogy mire elhagyja az ötödik ikszet, túl lesz két házasságon, és részben már felnőtt gyerekeivel él együtt egy bérelt, lakótelepi lakásban. Egészsége megromlik, munkahelye rég nincs, anyagi gondjai állandósulnak. Amit még az is tetőz, hogy kisebbik lányának apja, akitől három éve már, hogy elköltözött, de csak tavaly mondták ki a válást, ki-kihagyja a gyerektartás fizetését.

Fuith Róbertné, Rózsika egyszer csak úgy gondolta, levelet ír szerkesztőségünkbe, hogy elmondja, mi is történt vele, hogyan is él. Talán már attól is könnyebb lesz, ha beszélhet róla. Elmentem hozzá, leültünk a kis konyhában, és ő beszélt.

Az élete akkor romlott meg igazán, amikor kilenc éve agyvérzést kapott. Kettő értágulat (aneorizma) alakult ki a fejében, az egyik elpattant. Túlélte, de a másikat is ki kellett operálni. Ez megtörtént, de sohasem lett már olyan egészséges, mint előtte volt. Diagnosztizáltak még nála két betegséget, gerincsérvet és ferde szívbillentyűt.

Már régen nem az eredeti szakmájában dolgozott, betanított munkás lett a Balluffnál. Mikor a betegsége után visszament, a szalaghoz már nem engedték, próbáltak neki könnyebb munkát keresni, majd az üzemorvos javaslatára lerokkantosították, de csak 49 százalékban. Kapott egy kis szociális járadékot, de ez kevés volt a megélhetéshez, ahhoz még dolgoznia kellett volna. Ezt a jogszabály is megengedte, meg ő is akarta. De a rokkantsági papírjával sehova nem vették fel.

- Huszonhétezer a járadék, ennyi az összes bevételem. Idősebb fiam sem talál munkát, szerencsére a kisebbik dolgozik. Az albérlet 40 ezer, a fűtés a téli hónapokban felmegy ugyanennyire, 15 a közös költség, a víz, a villany közelíti a 10-et, a gáz három. A kisebbik gyerek, a lányom, aki után a gyerektartást kéne hogy kapjak, 16 éves, még tanul, most kezdett el egy szakiskolát. Nagy szükségünk lenne arra, hogy a volt férjemtől a 22 ezer forint gyerektartást megkapjuk, de gyakran kihagyja, rendszertelenül fizet. Már feljelentettem a rendőrségen, először pártfogót rendeltek ki mellé, akkor egy darabig pontosan jött a pénz, de most már az sem segít. Újra voltam bent, azt mondták, bíróságra adják, de mikor lesz nekem abból pénzem? - fakad ki Rózsika.

(Volt férjét mi is próbáltuk az általa megadott telefonszámon felhívni, megérdeklődni, miért nem fizet rendszeresen, de többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült elérnünk.)

Végezetül álljon itt néhány sor Rózsika szerkesztőségünkhöz írt leveléből: "Az állam siránkozik, hogy fogy a magyar nép, mert kevés gyermek születik. Én ötöt szültem, de mire is vállaljanak gyermeket a fiatalok, ha mindent elvesznek tőlünk? Igaz, hogy mi sok hasonló család közül csak egy vagyunk, de ha már ránk felfigyelnének, talán máshol is jobban működnének ezek a dolgok."

Ha jogerős bírósági végzés után sem fizeti a kötelezett a gyerektartást, a jogosult kérheti a végrehajtást. Ehhez nincs szükség ügyvéd közreműködésére, a jogosult kérelme alapján a bíróság mérlegelés nélkül elrendeli.

A végrehajtó felszólítja a kötelezettet, a jövedelméből letiltja a megítélt összeget, ha ez sem vezet eredményre, árverést rendel el. A végrehajtást vitatni nem lehet, ellene fellebbezéssel nem lehet élni, a felmerült költségeket a kötelezett fizeti - közölte lapunkkal dr. Kahler Frigyes bíró, a Veszprém Megyei Bíróság szóvivője.