A klímaváltozás okai - Dr. Mika János éghajlatkutató a következményekről

Budapest - Napjainkban a légkör összetételének változása és az éghajlat alakulása - a tudomány jelenlegi állása szerint - szorosan összefügg. A légkörben a változást egyértelműen az üvegházhatású gázok mennyiségének növekedése jelenti, így nagy valószínűséggel ezek okozzák a globális felmelegedést. A folyamat mikéntjéről, veszélyeiről és az életünk minőségére gyakorolt hatásáról kérdeztük dr. Mika János professzort, éghajlatkutatót, az Eszterházy Károly Főiskola tanárát.

Osváth Sarolta

- Mikortól mutatható ki az éghajlatváltozás és az üvegházhatású gázok kibocsátásának összefüggése?

- Az Föld globális felmelegedése kismértékben már 250 éve folyik, de az utolsó fél-egy évszázadban határozottan felerősödött. Vizsgálatok igazolják, hogy ezzel párhuzamosan egyre gyorsul a légköri koncentráció, mégpedig az üvegházhatású gázok mennyiségének növekedése miatt. Ezek a gázok: a szén-dioxid, a metán, a dinitrogén-oxid (kéjgáz). Rajtuk kívül mintegy 200 féle halogénezett szénhidrogén kizárólag mesterséges úton jut a légkörbe. Az üvegházhatás lényege, hogy ezek a gázok beengedik a napsugarakat, ám a felszínről induló kisugárzás egy részét elnyelik. Ezzel energiatöbbletet generálnak, amit a Föld, mint a világűr egy bolygója, úgy tud csak egyensúlyban tartani, ha magasabb hőmérsékleten sugároz. Ez okozza a felmelegedést. Az így visszatartott sugárzás - ami az éghajlatot eltéríti - az idővel előrehaladva, azzal egyenes arányban nő, vagyis ennél azért nem gyorsabban. A Föld átlaghőmérséklete a 20. század kezdete óta mintegy 0,8 Celsius-fokkal emelkedett. Ez kisebb hullámokban következett be, de egyértelműen mind a két féltekén a '70-es évek óta tapasztalható.

- Ez az egy fokot sem elérő melegedés már veszélyt jelent?

- Önmagában még nem, hiszen ha itt most véget érne a folyamat, akkor mindössze 20 centivel lenne magasabb a tengerek vízszintje, mint korábban. Minden jel arra mutat azonban, hogy a melegedés folytatódik, és - mértékadó számítások szerint - ha a melegedés a három fokot meghaladja, akkor már olyan ugrásszerű változások következnek be, amelyek az emberiség számára tragikus következményekkel járhatnak. A tengerszint-emelkedés jelenleg 18 centiméter, de tudnunk kell, hogy a vízszintemelkedés lassabban követi a légkör melegedését. Ugrásszerű tengerszint-emelkedés abból adódhat, ha a melegedés hatására az Antarktisz nyugati részén, a Ross-tengernél lévő hatalmas jégtömb - amely kontinentális talapzaton nyugszik, s emiatt nem vonatkozik rá Arkhimédesz törvénye - leválik. A kutatók szerint ez már 3-5 fokos emelkedésnél bekövetkezhet, s akkor a tengerek szintje mindenütt megemelkedik, nem kevesebb, mint öt méterrel. A 3-5 fokos globális melegedés tartományában megtörténhet, hogy az óceáni szállítószalag legyengül, aminek furcsa hőmérsékleti átrendeződés lenne a következménye, de egyes számítások szerint az El-Nino jelenség, vagyis a trópusi óceánok hónapokig tartó felmelegedése és emiatt az alacsony szélességek egyes térségeiben aszályok, másutt a túl sok csapadék szélsősége következik be. Mindkét eset olyan lényeges változást okozna éghajlatunkban, amit nem lenne szerencsés kipróbálni. A tengerszint egyméteres emelkedése például a világ  népességének a felét veszélyezteti, hiszen ennyien élnek a partvidékeken. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint, ha nem változik a melegedés üteme, akkor 2050-ben 250 millió és egymilliárd közötti embertömeg lesz éghajlati menekült. Már a mostani 50 millió gazdasági menekülttel sem tud mit kezdeni a világ!

- Mit tehet a világ a globális felmelegedés ellen? Nem vagyunk már elkésve?

- Húsz év alatt fél foknál többet nem melegszik az éghajlat, tehát közvetlen veszély még nem fenyeget. De ez nem jelenti azt, hogy bőven van időnk. Egyrészt nagyon fontos lenne az alkalmazkodás a mindenképpen bekövetkező változásokhoz, másrészt ezzel párhuzamosan az emberiség alapvető érdeke az üvegházhatású gázok kibocsátásának radikális csökkentése. Világméretben a kibocsátás 60-80 százalékos visszafogása a feladat. Ez mennyiségben csaknem annyi, mint a természet elnyelő képessége, ami az utóbbi időben szintén egyre mérséklődik. Ahhoz, hogy elkerüljük a 3 fokos kritikus értéket, 2020-tól el kell kezdeni csökkenteni a kibocsátást. A jelenleg érvényben lévő kiotói jegyzőkönyvet (1997) aláíró országok 5,2 százalékot vállaltak. A tárgyalások most arról folynak, hogy a csökkentési kötelezettség ne csak a fejlett országokra, hanem a fejlődőkre is vonatkozzon, és persze legyen sokkal erősebb, hogy közelítsen a szükséges 60-80 százalékhoz. A kibocsátás csökkentése meglehetősen drága, ezért ahhoz, hogy világméretű változások elinduljanak és mindenki belássa a szükségességét, további és egyértelmű bizonyítékok kellenek az éghajlatváltozás és az emberi eredetű kibocsátás összefüggésére vonatkozóan. Számos megoldás létezik egyébként a kibocsátás csökkentésére, az atomerőművek létesítésétől az energiatakarékosságig, a megújuló energiaforrásoktól a szén-dioxidot elnyelő erdők védelméig. Önmagában egyik sem elegendő, ezért minden lehetőséget meg kellene ragadni.

- Igaz, hogy hazánk területét fokozottan érinti a felmelegedés? Mit tehetünk mi a saját környezetünkben?

- A földi átlagnál kicsivel gyorsabbnak tűnik nálunk a hőmérséklet-emelkedés, kedvezőtlenebb sajátosság a felhőtakaró és a csapadék mennyiségének csökkenése is. A vízkészlet csökkenése ellenére attól nem kell tartani, hogy itt sivatag lesz. Korántsem mi vagyunk a legfenyegetettebb helyzetben. Sőt, lehetnek előnyei is számunkra: arra majdnem biztosan számítani lehet, hogy - a melegedés irányában - szaporodni fognak a szélsőségek, többször lesz forró nyarunk és enyhe telünk. A mai mediterrán területek túl melegek lesznek például a turizmus számára, nálunk viszont meghosszabbodhat a szezon, ez hazánk, s talán a Balaton felértékelődéséhez is vezethet. Magyarországon kimutatható, hogy a káros kibocsátás 40 százaléka a háztartásokból ered. A hosszú távú csökkentéshez szemléletváltozás és kisebb-nagyobb beruházások szükségesek. Manapság kevesen engedhetik meg maguknak az energiatakarékos fűtő-, hűtő- és világítórendszereket vagy az alternatív energiaforrások használatát.

 

Nem az ember hatása a legjelentősebb

Mika János professzor elmondta: a Föld története során jelentős éghajlatváltozások következtek be káros kibocsátás nélkül is. Az üvegházhatás és az éghajlatváltozás összefüggését a kutatók számítógépes módszerrel igyekeztek bizonyítani. Tizennégy éghajlati modell keretében megvizsgálták, hogy a gázok, a vulkánosodás és a naptevékenység adatai alapján hogyan kellett alakulnia a hőmérsékletnek az elmúlt 250 évben, és visszaigazolódott a 0,8 fokos melegedés. Amikor az antropogén (emberi eredetű) tényezőket kivették a modellből, akkor kiderült, hogy e hatások nélkül az utolsó 50 évben nem következett volna be melegedés. Mindez természetesen nem zárja ki a tévedés lehetőségét - tette hozzá -, de ennek kevés az esélye.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!