A ''csodadoktor'' és ''csodaíró''

Veszprém – Kevés olyan család van, mint a Cholnoky. Nemcsak azzal tűnik ki a veszprémi famíliák közül, hogy tagjai nemzedékeken át jelentős szerepet játszottak a város és a megye közéletében, hanem azzal is, hogy benne halmozottan jelentkeztek a különböző tehetségek. Cholnoky Viktorra, az újságíróra és novellistára emlékeztek halálának 100. évfordulóján az ünnepi könyvhét keretében.

Bartuc Gabriella

A Magyar Irodalomtörténeti Társaság Veszprém Megyei Csoportja és a Művészetek Háza közös programjának résztvevőit kérdeztük a kerekasztal- beszélgetés után.


– Lehet-e még újat mondani Cholnoky Viktorról (1868–1912)? Hogy állunk az életmű feldolgozásával? Lehetnek-e még ismeretlen írásai valahol a korabeli lapokban, folyóiratokban?

Bíró Balogh Tamás irodalomtörténész, Szeged: Az irodalomtörténeti kutatások megindultak, a Hét című lapnak a részletes vizsgálata megkezdődött. S nagyon sok névtelen írást lehet azonosítani Cholnoky szövegeként. Két olyan rovata volt a Hét című lapnak, ahol ő belmunkatárs volt, a Toll és tőr, illetve az Innen-onnan rovat, ahonnan még számos írás előkerülhet majd. Gintli Tibor irodalomtörténész, Budapest: Annyi bizonyos, az utóbbi időszakban nem a Cholnoky-fivérek voltak az irodalomtudomány celebjei. Ám én mind a két Cholnoky testvérnek külön fejezetet szántam az Akadémiai Kiadónál 2010-ben megjelent irodalomtörténetben és úgy – enyhén provokatív gesztussal –, hogy például Babitsnak, mint prózaírónak, nincs külön fejezete. Ez jelzi, megítélésem szerint a legjobbak között van a helyük.


– Tulajdonképpen ki volt Cholnoky Viktor? Ahogyan Krúdy mondta rá, akivel szívesen barátkozott: csodadoktor és csodaíró a tudomány és az okkultizmus határán? Olyan volt, mint hőse, Néhusztán: mindent tudott, mindent látott, beszélt mindenről?

Géczi János költő, egyetemi docens: Cholnoky Viktor mindig az, akinek olvassák. Mivel a mai napig elsősorban az írók olvassák, ezért úgy látjuk őt, ahogyan Kosztolányi, Hajnóczy vagy Esterházy Péter ír róla. Cholnoky Viktor nagyon európai volt az újdonságkereséseivel. Késő pozitivista figura, aki a természettudományokban már csalódott, de ugyanakkor ezek módszerét az irodalomba teljes mértékben át tudja vinni. Egyszerre tudós és művész.




– A Cholnoky Viktor-féle különleges figurák nem számítottak ritkaságnak a századforduló magyar irodalmában, hiszen a kor romantikus egyéniségkultuszának hatására különféle csodabogarak tűntek fel a szerkesztőségekben. Kortársa volt például Csáth Géza is. Vannak, akik párhuzamot vonnak a két életmű között. Cholnokynak az alkohol egyszerre nyugtató és idegfeszítő hatására volt szüksége, Csáth narkózott.

GJ: Nagyon más szerzőkről van szó. Csáthnál egészen erősen érzem a freudista, pszichologista vonalat, ami egy olyan neurotikus figurától, mint Cholnoky, nagyon távol áll. Cholnoky ezektől félt, neki igazi lelki játszmái nincsenek. Éppen azért, mert ő beteg ember, alkoholista, ezért pszichológiai játszmákba sose megy bele a novelláiban. Amiben mégis közösek, az talán az, hogy a helyet, ahol élnek, az irodalmi központoktól távol, vidéki kisvárosban, nagyon körbe tudják járni. Ez nagy dolog, mert kiderül, nem csak világvárosokban lehet megalkotni valamit.

BBT: Biztosan találkozhattak, ha másutt nem, a Nyugat és a Hét szerkesztőségében. Viktor 1909-ig meghatározó szerzője volt a Nyugatnak, aztán kikopott onnan, valószínűleg meghasonlott azzal a modernitásképzettel, amit a Nyugat folytatott.


– Életművét tanulmányozva milyen Veszprém rajzolódik ki előttünk?

Brassai Zoltán irodalmár, Veszprém: A fivérek közül ő élt legtovább Veszprémben. Különböző lapoknál dolgozott, illetve ő maga csinált újságot állandó pénzzavarral küszködve. Közben eléggé unta magát, ami jó, mert elkezdett fordítani, így jelent meg első kötete, a Füstkarikák. Aztán elment Budapestre, de továbbra is nagyon szívesen választja történetei színhelyéül Veszprémet. Nem nevezi meg, csak egészen pontosan leírja a várat, a püspöki palotát, a meredek utcákat. De az Olivér lovagban például név szerint is Veszprém jelenik meg, itt-ott még a megye is, a Rituperben például.

BBT: Amikor 1912-ben meghalt, a nekrológokból olyan kép rajzolódott ki, mintha tényleg mindenki nagyon nagyra tartotta volna. Ehhez képest jött utána szűk 20–30 év, amíg nem nagyon beszéltek róla. Én ezt nem tudom mivel magyarázni.

GJ: Cholnoky Jenőnek az életrajzában elég rossz véleménye van a bátyjáról, mind a családi kapcsolatokat illetően, mind az életvezetés szempontjából, tehát bőséggel belefér a családi elhallgatás is ebbe a történetbe.



László értéke határozottan jön fölfelé

Honnan eredeztethető a Cholnoky-kultusz? 1941- ben jelent meg Thurzó Gábor szerkesztésében a Ködlovagok című gyűjteményes kötet, amely Viktor életművét nagyon megemeli, Lászlót pedig nagyon lehúzza. A rendszerváltásig, amíg a Vár ucca sorozatban meg nem jelentek róluk a könyvek, addig tartotta magát a sztereotípia, hogy László nem jó, Viktor pedig nagyon jó. Azóta László értéke, mint egy tőzsdén, határozottan emelkedik fölfelé – magyarázza Bíró Balogh Tamás.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!