A lónak nem a színe, nem a neme a döntő, de jó, ha lipicai

Lázár Vilmos, a hétszeres fogathajtó világbajnok, a Magyar Lovas Szövetség elnöke beszélgetésünk kezdetén, amikor arról faggattam, milyen lovon kellene tanulnom, egykori mestere szavait idézte. „A jó lónak se neme, se színe, se fajtája Az csak jó ló.” Épp a 10. Magyar Derby győzelme után kérdeztem életútjáról és a lovassport rejtelmeiről.

Napló Online

- Budapesten nőtt fel, nem sok lovat láthatott az utcákon

- A XVII. kerületben születtünk Zoltán testvéremmel együtt, ott csak egy kutyánk volt, de apám vett egy tanyát Kecskemét mellett, ahol minden nyarunkat töltöttük. Itt tanultunk meg magunktól lovagolni, apánk fogatot hajtott, a tanyán már mindenféle állatokat tartottunk, olyanok voltak a nyaraink, mint egy indiánregény.

- Hány évesen ült először a ló hátára?

- Tíz  éves elmúltam, amikor megtanultam lovagolni, a hajtást 17 évesen kezdtem, mivel akkoriban 18 éves kortól lehetett versenyezni. Most lesz a 29. versenyidényem. A lovaglás persze megmaradt hobby szinten, előfordult, hogy a lovaimat én választottam ki a Fogarasi ménesből, és én is tanítottam be őket.

-  Miért pont fogathajtó lett önből, miért nem, mondjuk, díjlovagló?

- A tanyánk mellett Kecskeméten, a Nyiri erdőben akkoriban rendezték az első Fogathajtó Világbajnokságot, és belecsöppentünk egy olyan légkörbe, ami nagyon nagy hatással volt ránk. Néha egészen apró momentumok változtatják meg az ember életét.

- Miért a lipicai lovakat választotta?

- Mert a lipicai egy homogén, tetszetős, kitartó, könnyen tanuló fajta. Sokan a mozgás művészének is nevezik a fajtát. Kedvenc lovam a világ legeredményesebb fogatlova, a mythos fajtából való. A magyar fogathajtók a harmincegy európai és világbajnoki címüket egyébként mindannyian ezzel a védett, történelmi lófajtával érték el.

- Melyik volt a legkedvesebb érme?

- Az 1999-es kecskeméti érmem a legkedvesebb, mert a magyar közönség már nagyon várta tőlem a világbajnoki címet, és előtte, a ’97-es versenyen nagyon peches voltam.

- Kit tart nemzetközi szinten a legnagyobb riválisának?

- A fogathajtó sportban a két nagy rivális nemzet a holland és a német. Én már annyi holland himnuszt hallottam életemben, hogy a dallamát is el tudnám fütyülni, de a szövegére nem vállalkoznék.

- Testvérével rivalizál-e?

-  Nem. Kiváló a kapcsolatunk életünk minden területén. Nagyon büszke vagyok a hatszoros világbajnok öcsémre, sokak fogathajtó példaképére.

- Melyik a kedvenc pályája itthon és külföldön?

- Én azokat a pályákat szeretem, amelyekhez élmények, emlékek fűznek. Szentimentálisan kötődöm a szilvásváradi és a fábiánsebestényi pályához. A külföldiek közül a riesenbeckihez, mert ott volt az első külföldi versenyem, Zoltán és én is nyertünk ott.

- Sok más elfoglaltsága mellett hogyan tud időt szakítani az edzésekre?

- Szerencsés helyzetben vagyok, mert jó lovaim vannak, akik már idősek és nem kell őket tanítani, mostanában testvérem, Zoltán az, aki a lovaimmal foglalkozik, én sajnos csak egy héten kétszer jutok ki hozzájuk.

- Kell-e vigyázni a súlyára?

- Hát persze. De a legfontosabb az állóképesség és a fizikum. Állni kell a sarat, akárhány évesek is vagyunk.

- Esett-e le már kocsiról?

- Nagyon sokszor, de lekopogom, nem volt komolyabb sérülésem.

- Babonás?

- Igen, bár mégsem annyira. Maradjon titok Inkább rituáléim vannak. Például a január 1-jei lovaglás, mivel a babona szerint, aki lovas és jól akarja kezdeni az új esztendőt, annak ki kell lovagolnia. Bevett szokásaim is vannak, mint például melyik lábamat teszem fel először a kocsira.

- Mi a másik tanult foglalkozása?

- Kereskedő vagyok, mint édesapám is volt. Ehhez kapcsolódó egyetemet vagy főiskolát nem végeztem, de az élet iskoláját kijártam, így szereztem tapasztalatokat.

- Mit jelent, hogy Ön a Szent István Egyetem lovastanára?

- Az egyik jóbarátom, Dr. Fehér Károly egy olyan szakot alapított az egyetemen, ahová a lovas szakágból szakmai tekintélyeket és a legtapasztaltabbakat kérték fel az előadásokra. A testvéremmel a fogathajtásról tartunk előadásokat.

- Ön mit tenne azért, hogy Magyarországon egyre többen lovagoljanak?

- Én most is sokat teszek érte, a kormány elé került Nemzeti Lovasprogramot el is fogadták, amelynek a fejlesztése az én elnökségem alatt zajlott.

- Hol lehet megtanulni a fogathajtást?

- Na, ez egy nagyon nehéz kérdés. Szeretnénk létrehozni egy Fogathajtó Akadémiát, ahol a tehetségek gondozásával foglalkozunk, és felkészítjük a növendékeket, az aktív csapatokat a versenyekre. De a kérdésedre visszatérve, önerőből úgy lehet, hogy szerződtetsz egy profit, aki melletted ülve magyaráz.

-  És a gyermekei? Folytatják családi hagyományt?

- Remélem, de nem erőltetem egyikőjüknek sem. Nálunk az alapműveltség része a családban, hogy mindenki tudjon lovagolni. Így hát a gyerekek is megtanultak. Hogy ezután mi lesz belőlük, az rajtuk múlik. Én mindenben segíteni fogom őket.

 

 

Az interjút készítette Ötvös Lili (11 éves), a Magyar Lapkiadók Egyesülete „Te vagy az én emberem...” pályázata keretében

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!