A megsemmisítés emléknapja - Hiányos ismeretek, történelmi előítéletek

Január 27. utólag vált szimbolikus jelentőségű nappá. Ma már nehezen érthető, de az emberi történelem leggyilkosabb táborának felszabadulása 1945 elején nem bírt hírértékkel. 

A Pravda hetekkel később is csak pár sort szentelt az ügynek. Kezdetben a szovjet sajtó sem igen erőltette a kérdést, Nyugaton egyszerűen orosz propagandának vélték a híreket. A médiát pedig amúgy is a csaták kimenetele, városok eleste, egyszóval a háború történései uralták. 

Az áttörésre 1945 tavaszáig kellett várni, amikor a nyugati szövetségesek egymás után szabadították fel a lágereket. A Bergen-Belsenben, Dachauban készült fotók és filmek alapján ismerte meg a világ közvéleménye a táborok valóságát. Évek teltek még el, mire megértették, hogy az összes tábor közül éppen Auschwitz volt a legnagyobb és leggyilkosabb.
 
Számtalan film, regény témája volt a holokauszt, a napilapok, a televíziók sok vitáról tudósítottak e tárgykörben, ennek ellenére szomorú eredményt hozott az egyik egy éve készült átfogó vizsgálat. A kutatók szerint csak minden tizedik magyar felnőtt tájékozott e témakörben és csupán minden ötvenedik rendelkezik megbízható tudással. 

A budapesti Páva utcai Holokaszt Központ az idén is szervezett ünnepélyes megemlékezést
(Fotó: Orosz Péter)

Az érettségizettek majd fele, a főiskolások harmada, az egyetemistáknak pedig a negyede meg sem képes becsülni a holokauszt áldozatainak számát. További egyötödük még a nagyságrendet sem találja el. Egyelőre tehát nem mérhető még, hogy az Európa Tanács úgy döntött, 2003-tól tartsanak holokauszt-emléknapot minden uniós tagország iskolájában. 

A tanárok felkészítéséhez útmutatót is készítettek, amelyben javasolták, miképp ismerhetik meg alaposabban a diákok a vészkorszak eseményeit. Javasolták, hogy hívjanak meg túlélőket, dolgozzák fel lakóhelyük zsidóságának történetét, fogadjanak örökbe egy-egy zsidó emlékművet, amelynek állagmegőrzésében részt vállalhatnak. 

A Jeruzsálemben működö Igazak Múzeuma is segítséget nyújtott, például videokonferenciákat rendezett különböző országok iskolái számára, hogy megbeszélhessék, náluk miképp emlékeznek a hivatalos emléknapon, hogy megvitathassák egymás kutatási eredményeit.

Négy esztendje, az első nemzetközi holokauszt-emléknapon a világ, s köztük a magyar médiumok is beszámoltak a megemlékezésekről, amelyeken magas rangú vezetők vettek részt. 

A budapesti Páva utcai Holokaszt Központ az idén is szervezett ünnepélyes megemlékezést, ám azon alig képviseltették magukat egyházi és állami méltóságok, a televíziók egyetlen tudósítást sem közöltek a tisztelgésről. 

Furcsa aktualitás, hogy épp a nemzetközi emléknap előtt, vasárnap jelentette be Rómában a pápa, hogy visszavesz jó néhány papot, akiket elődje kizárt a püspöki karból. Köztük négy olyan püspököt, akiket II. János Pál azért zárt ki a katolikus egyházvezetők közül, mert nyíltan tagadják a holokausztot. 

1940 és 1945 között 1,3 millió embert deportáltak az Auschwitz-komplexumba. 1,1 millióan zsidó származásuk miatt kerültek ide a következő megoszlásban: Magyarország 430 ezer, Lengyelország 300 ezer, Franciaország 69 ezer, Hollandia 60 ezer, Görögország: 55 ezer, Cseh-Morva Protektorátus 46 ezer, Szlovákia 27 ezer, Belgium 25 ezer, Németország és Ausztria 23 ezer, jugoszláv területek 10 ezer, Olaszország 7500, Norvégia 690, más táborokból vagy ismeretlen helyről: 34 ezer. Ezen kívül 21 ezer romát, 15 ezer szovjet hadifoglyot, 15 ezer ellenállót, köztörvényes bűnözőt, szellemi fogyatékost és homoszexuálist öltek meg az Auschwitz-komplexumban.