2009.04.23. 16:32
Akad még jelző a hokira
Hetven esztendőt követően szerepel ismét a legjobbak között a magyar jégkorong-válogatott, amely ma játssza története első A csoportos világbajnoki mérkőzését. A Svájcban rendezett eseményen Pat Cortina csapata először Szlovákiával méri össze tudását, majd Kanada és Fehéroroszország következik a vb A jelű kvartettjében.
Ami az esélyeket illeti: a bennmaradás is óriási eredmény lenne az együttestől.
A csoportmérkőzések után az utolsó helyezettek egymás között döntik el, hogy a négyből ki lesz a két távozó, s a magyarok valószínűleg ebben az alsóházi rájátszásban harcolnak majd, hiszen korábbi világbajnok északi szomszédaink, a Salt Lake City-ben rendezett téli olimpián negyedik beloruszok, valamint a különösebb bemutatást nem igénylő Kanada (ahol több női jégkorong-játékvezető van, mint nálunk igazolt hokis) mind jóval nagyobb játékerőt képviselnek.
Ez a magyar válogatott azonban nem arról híres, hogy a papírforma által előzetesen kiosztott szerepet magára vegye. Ez a csapat már végrehajtott jónéhány remek bravúrt és egy csodát Sapporóban, a tavalyi divízió I-es világbajnokságon, amelyet megnyert.
Ez a gárda remek játékosokkal, összeszokott kerettel és kiváló szakemberekkel, valamint óriási lelki erővel bír.
A felsorolt pozitívumokkal már egy ideje nemzetközi szinten is tisztában vannak, és NHL-es hokisok ide, vagy oda valószínűleg senki sem veszi félvállról nemzeti csapatunkat, ami inkább hátrány, mint előny. És még egy előre nem kiszámítható tényező: a csapat nemrég egyik legnagyobb ászát veszítette el. Véglegesen.
A tragikus hirtelenséggel szívinfarktusban elhunyt Ocskay Gábor meghatározó eleme volt a válogatottnak. Vajon meg tud küzdeni a hiányával az együttes, s felszabadul az az érte is játszunk erő, amely ilyenkor a csapatsportágakban általában jelentkezik?
Elképzelhető, hogy épp ez a kérdés dönt arról, hogy a jövőben is a legjobbak között szerepel a magyar válogatott. Ha így lesz, még tovább nőnek az óriások.
