Az engesztelés, az áldozat szentje

A hagyományos lelkinapokat az idén dr. Varga Lajos váci segédpüspök vezette, aki arról elmélkedett, vajon az Árpád-házi királylány, akit szülei, IV. Béla és Laszkarisza Mária hálaajándékul áldoztak fel a Jóistennek, mikor hazánk megmenekült a pusztító tatár hordák elől, milyen példát adhat a mai kor emberének, ifjúságának életével. 

Első alkalommal az imádság tisztító erejéről volt szó, s az imádságos életű domonkos rendi apácákról, akik között Margit kimagaslott buzgóságával. 

Az imádság elcsendesedést jelent a jelen forgatagában is, és szembesülést önmagunkkal, amely nélkül nem lehet teljes életet élni, hangzott el. 

Második nap a bűnbánat jelentőségéről beszélt a főpásztor, rámutatva: a kísértések tömege veszi körül ma az embert, s a különböző médiumokból szinte özönlik ez. 

A tévé, az internet számos csatornán mutatja be, hogyan lehet élni erkölcsi szabályok nélkül, s megtévesztő módon arra buzdít, hogy nem kell bűntudatot érezni senkinek, hiszen az ember úgysem küzdhet az ösztönei ellen, mert azok erősebbek.

Vasárnap a lelkigyakorlat zárószentmiséjét dr. Márfi Gyula veszprémi érsek mutatta be a váci segédpüspökkel és az egyházmegye papjaival koncelebrálva. 

Szentbeszédében dr. Varga Lajos ezúttal a vértanúság lelkületéről szólt, rámutatva, hogy a pszichológusok szerint az ember életében kétfajta ösztön munkál, az életösztön mellett ott van a halálösztön is. 

Vagyis a megélhetés ösztöne mellett ott van mindig az áldozaté is, amely a szeretet által működik, amikor az ember munkával, szolgálattal, de akár élete árán is képes feláldozni önmagát a másik emberért, a hazájáért Istennek. Margit engesztelő áldozata ezt példázza, mutatott rá.

A szertartás után a kihelyezett Margit-ereklye mellett imádkoztak a hívek, kérve a szent közbenjárását kéréseik meghallgatásáért Istennél.