Az értelmetlen áldozat mementója

A Római Katolikus Egyházközösség és az Magyar Kereszténydemokrata Szövetség helyi kulturális szervezete által rendezett ünnepség hagyományosan szentmisével kezdődött. A katolikus templomban Szécsi Ferenc plébános mondott imát az elesettekért, majd a templom külső falán elhelyezett emléktáblák előtt meggyújtották az áldozatokra emlékeztető máglyát.

A ünnepség szónoka, Szűcs Pál mérnökezredes, az 54. Veszprémi Légtérellenőrző Ezred parancsnoka úgy vélte, nem felel meg a valóságnak, az a ma sokak által hangoztatott állítás, hogy a 2. magyar hadsereg katonáit eleve halálra szánták. Hisz a mozgósítás és a frontra érkezés idején a fasiszta tengelyhatalmak még diadalmasan törtek előre, úgy tűnt, végső győzelmük csak karnyújtásnyira van. A 2. magyar hadsereg akkor vált valóban áldozatnak szánt embertömeggé, akkor írta le őket a magyar katonai és politikai vezetés, amikor Sztálingrádnál kibontakozott a csatát eldöntő fordulat. Már 1942 decemberében az orosz fronton a fegyverzet, lőszer, üzemanyag, ruházat és élelem hiánya katasztrofális méreteket öltött. A harci szellem, az erőnlét is a mélypontra zuhant. A védővonal hiányos, jó néhány szakaszon kilométer hosszan nem volt ember, drótakadály, vagy akna. Volt olyan menetszázad, amelynek csak harminc puska állt a rendelkezésére. Ebben a helyzetben adta ki parancsban a 2. magyar hadsereg vezetője, Jány Gusztáv vezérezredes: "Ha fegyver nincs, az élőtömeg szerepeljen sebesség csökkentő tényezőként" - mondta Szűcs Pál.

A doni harcokban elesett, megfagyott, vagy megsebesült katonák, munkaszolgálatosok hétköznapi emberek voltak, akiket beszippantott a háború, és derékba törte életüket. Kötelességtudatból, vagy kényszerből azt tették, amit tenniük kellett, hűek voltak az esküjükhöz.

Szűcs Pál szerint a Don-kanyar százezer jeltelen sírja, amelyben a magyarok mellett németek, oroszok, románok és olasz katonák is nyugszanak, az értelmetlen áldozat örök mementója.

Balatonfűzfő Város Vegyeskarának műsora után koszorúkat helyeztek ez az emléktáblák alatt. Az ünnepség az egyházközség tagjainak jóvoltából az idén is forralt boros, forró teás, pogácsás, süteményes szeretetvendégséggel zárult.

A balatonfűzfői ünnepség minden évben túlnő a település határain. A helyi civil szervezetek és magánszemélyek mellett most is koszorút helyeztek el az áldozatok emléktáblájánál az 54. Veszprémi Légtérellenőrző Ezred vezetői, különböző katonai hagyományőrző és más áldozatok emlékét ápoló szervezetek képviselői. A korábbi évekhez hasonlóan a vilonyai önkormányzatot képviselő polgármester és alpolgármester is koszorúval tisztelgett az áldozatok emléke előtt, csak a helyi önkormányzatot nem képviselte senki.