Az író, aki megmondja a véleményét

Spiró György elsőként indulásáról beszélt, arról, milyen sokan akarták felfedezni őt abban a korban, amikor még működött az írói szolidaritás, amikor az idősebb alkotók kötelességüknek érezték, hogy segítő jobbot nyújtsanak az ifjabb generációnak, amikor még nem indult be az irodalmi üzem, mely - ahogy ő fogalmaz - rákényszerül arra, hogy folyamatosan új tehetségeket köpjön ki magából. 

A prózaírói úton Örkény indította el Spirót, amikor egyik novelláját bevitte az Új Íráshoz, költőként pedig Vas István akarta pártfogolni, miután elolvasta néhány versét, és közölte: Maga költő. Akkor most mit csináljunk?

Spiró azonban nem élt a lehetőséggel, hiszen hamar megtalálta a saját útját, azt, amivel valóban el tudott indulni: drámákat kezdett el írni, első nagy sikereit általuk érte el. 

Úgy véli, ma, amikor az olvasás visszaszorult, és a modern kor vívmányaként folyamatosan terjed az analfabétizmus, a dráma az, amely - lévén nem alapvetően olvasásra, hanem inkább előadásra szánt műnem - hordozhatja még a magyar kultúrát, mivel bárki számára érthető. 

Ezt a tényt a drámaírás során is figyelembe veszi, úgy ír, hogy az átlagosnál alacsonyabb intelligenciájú közönséget is megszólítsa. 

Fontosnak tartja, hogy alkotásaiban a művészet elsődleges funkciójának számító szórakoztatást is megvalósítsa. Nincs mire hivatkozni, egyszerűen jól kell írni - mondta Spiró.

A magyar műveltség és kultúra hányatott sorsáról nemcsak íróként, hanem tanárként is beszélt, hiszen 1992-től az ELTE Esztétika és Kommunikáció Tanszékének oktatójaként tapasztalja, az elitképzés megszűnésévvel, a tömegképzés térhódításával egyre nehezebb átadni a tudást és olvasásra ösztönözni az embereket. 

Spiró úgy véli, felmerült a kérdés: Hogyan lehet írás és olvasás nélkül kultúrát közvetíteni? 

A szerző vallja, a kultúra fogalmát minél tágabban kell érteni, és meg kell próbálni új közeget, más nyelvet találni az emberekhez, mert bizonyos típusú fogalmazásmód ma már csak egy szűkebb közeghez juthat el.

A beszélgetés végén Spiró regényírói munkásságáról, többek között első nagy sikeréről, Az Ikszekről, valamint a 2005-ben megjelent Fogság címet viselő művéről is szó esett. 

Elmondta, hogy akkoriban az igazságtalan, a regény műfaji elsőbbségét ma megkérdőjelezhetetlennek gondoló irodalmi hierarchia miatt gondolta, hogy írnia kell egy regényt, hogy drámaíróként jobban elismerjék. Ennek eredményeként ma már regényíróként sem szenved hiányt a sikerekben.
  
*

Spiró György a legtermékenyebb drámaírók egyike. Darabjai, átdolgozásai folyamatosan műsoron vannak a színházakban. Drámaírói munkásságán túl regényíróként, esszéíróként is nagyra becsülik hazánkban és külföldön egyaránt. 

Számos díj birtokosa: 1982-ben kapott József Attila-díjat, 2006-ben pedig hazavihette a Kossuth-díjat is.

(Fotó: archív, Andrónyi András)