Csérparadicsom a bányatavon

A természetvédők a horgászok támogatásával és hozzájárulásával felújítottak és átalakítottak egy horgászbódét az Inota 30 horgásztavon és egy használaton kívüli stéget a Nagybivalyoson.

A vízi létesítményeket deszkaszegéllyel látták el, árnyékoló deszkákat helyeztek el, hogy a kikelő fiókák búvóhelyet találjanak a tűző napsütés elől. Gondoskodtak arról is, hogy a vízbe pottyant fiókák egy rövid fürdés után visszatérhessenek a biztonságot adó telepre egy feljáró rámpa segítségével. Az így kialakított fészkelőhelyekre vegyes murvatörmeléket rétegeztek.

Erre azért volt szükség, mert a küszvágó csérek fészekanyagot többnyire nem hordanak, és csak így tudnak megfelelő fészekcsészét kikotorni maguknak a mesterséges aljzaton anélkül, hogy a tojások szétgurulnának, tudtuk meg dr. Nagy Lajostól, a nemzeti park természetvédelmi területfelügyelőjétől. A csérek általában három tojást raknak.

Tavaly több mint harminc pár küszvágó csér költött sikeresen a két mesterséges fészkelőhelyen. A szakemberek végigkísérték a költések előrehaladását, és a kikelt fiókákat színes gyűrűvel is ellátták, hogy a későbbiekben a madarak befogás nélkül is azonosíthatóak legyenek. Ezzel a módszerrel távolról, nagy nagyítású távcsövek segítségével beazonosíthatják és nyomon követhetik a telepeken felnevelkedő és felnőtt madárként is visszatérő egyedek életének ezt a periódusát.

Három turnusban költöttek a csérek, ez is azt mutatja, hogy van még lehetőség arra, hogy a fészkelőhelyek bővítésével növeljék a megtelepedő küszvágócsér-párok számát.

Idén már elfoglalták a költőpárok a fészkelőhelyet, de a nagy viharok sajnos visszavetették a fészkeléseket, a lerakott tojásokat elmozdította a szél. A madarak szerencsére pótköltéssel helyettesítik tönkrement fészekaljaikat.

Horgászok és természetvédők közösen segíthetik a küszvágó csérek fészkelését a bányatavakon. Az itt épült stégeket alaposan megviselte az idő. A többségük használaton kívüli vagy nagyon ritkán köt ki hozzájuk egy-egy horgászcsónakot.

A küszvágó csérek talán évtizedek óta fészkelőhelyként használták a bódék tetejét. Amellett, hogy ezek a lapos tetők enyhén lejtettek, így a tojások szétgurultak, leromlott állapotuk miatt is alkalmatlanná váltak a csérek sikeres fészkelésére.