Eltévedt betegek, gyógyszerfüggők - Így működik a sürgősségi

Veszprém - Különös dologra lettünk figyelmesek a Veszprém megyei kórház sürgősségi osztályán tett látogatásunk alkalmával: a legtöbb beteg tévesen érkezett ide. Nem csoda, ha órákat kell várni.

Tiger Szabolcs

- Teljesen érthető, amiért ingerültek az emberek, hiszen segítségért, kezelésért jönnek hozzánk, ám az esetek hetven százalékában csalódottan kell hazamenniük. A mi feladatunk ugyanis az életveszélyes esetek mielőbbi ellátása - tájékoztatta lapunkat dr. Márton Dezső osztályvezető főorvos. - Sokan hiszik tévesen, hogy a sürgősségin hamarabb kapják meg azt a szakvizsgálatot, amelyre egyébként hónapokkal később lehetne csak bejutni. Másokat a háziorvos küld hozzánk, ahelyett, hogy maga vizsgálná meg. Többek között ez is oka a nagy túlterheltségnek és az órákig tartó várakozásnak, persze a helyzet nem ilyen egyszerű.

- Gyakran előfordul, hogy egyszerre hét-nyolc beteg is érkezik az osztályra - utóbbi időben a mentők is inkább csoportosan szállítják az embereket, mert úgy gazdaságosabb -, ilyenkor ugyanennyi vizsgálóra, nővérre és orvosra lenne szükség, amit nemhogy itthon, a világon sehol nem tudnak megfizetni - mondta osztálynéző túránkon dr. Márton Dezső.

A Veszprém megyei kórház sürgősségi betegellátási osztályán (sbo)  a munka egészen leegyszerűsítve úgy néz ki, hogy a mentő behozza a betegeket, akiket a triázs besorolás (osztályozás) után ellátnak, majd továbbküldenek a kórház megfelelő osztályára.

- Mi a kanadai triázs rendszert használjuk, mely szigorú szabályok szerint osztályozza a beérkezőket, kinek milyen sürgősen kell ellátást kapnia. Ezt a vizsgálatot mindig szakápoló végzi, a döntésben pedig a vezető tünet játssza a legnagyobb szerepet. Az eredményekből kiderül, a beteg melyik triázs kategóriába tartozik, vagy azonnali ellátásra szorul, vagy tud várni valamennyi időt - magyarázza vendéglátónk. - Ebből szokott lenni a betegek első problémája, miért nem orvos nézi meg őket? A hiedelemmel ellentétben a kezdeti kritikus szakaszban pont a nővérek munkájára van a legnagyobb szükség. Ők teszik a beteget monitorra, nyitnak vénás utat vagy épp kezdik el a szívmasszázst. A triázs besorolásnál a nővérek sokkal racionálisabb döntést tudnak hozni, mint esetleg az orvos, aki könnyen  belekeveri az intuicióit és szakmai tudását. Azt mindenképp le kell szögezni, a betegnek egyébként is várnia kellene, a triázs épp hogy kiemeli az azonnali segítségre szorulókat.

Továbbhaladva az osztályon, a bejárat közvetlen közelében egy sürgősségi szoba áll rendelkezésre, az életveszélyes betegek azonnali ellátására. Itt minden felszerelés megtalálható, lélegeztetőgéptől kezdve az ultrahangig, amire csak szükség lehet. Látogtásunk alatt saját szemünkkel is láthattuk, milyen gyorsan látnak el egy életveszély közeli állapotban behozott idős asszonyt.

- A mi fő profilunk pontosan ez: a hirtelen történő komoly egészségkárosodás stabilizálása, hogy ne okozhasson  maradandó egészségügyi problémát vagy halált. Minden olyan eset sürgősségi, ami nem tervezhető és nem halasztható. Pont nem ilyen eset, ha a páciensről tudva levő, hogy kéthavonta bizonyos kezelésre van szüksége, vagy, ha azért jön be ma, hogy ne holnap munkaidőben kelljen.

A sürgősségi kezelő mellett még két másik vizsgáló áll rendelkezésre, némileg kevesebb felszereléssel. Továbbá négy teremben összesen 12 ágy áll rendelkezésre azon betegek számára, akiket le kell fektetni.

A nővérpultnál, amely egyben az osztály teljes irodáját is jelenti, egy tábláról kiderül, hiába ülnek most mindössze négyen a váróban, aktuálisan tizenhárom  beteg vizsgálata zajlik folyamatosan.

- Az alapeset egyébként az, hogy odakinn is még legalább tízen várnak - magyarázza Márton Dezső, aki azt is elárulja, a kórház strukturális átalakítása után a baleseti osztály is hozzájuk fog tartozni. - Három típust különböztetünk meg az indokolatlanul hozzánk érkező betegek között: van a tudatlan - aki nem tudja, hová menjen a problémájával, az ő számukat lenne a legfontosabb csökkenteni -, a jóhiszemű és a rosszhiszemű. Ez utóbbi típussal, aki akár tüneteket is szimulál, hogy hamarabb jusson szakorvosi kezeléshez, sem tudunk mit kezdeni, de őmiattuk kell a többieknek is jóval többet várni.

A főorvos megmutatja az aktuális betegek kórlapjait, hatból ötöt feleslegesen küldött be a háziorvosa. Miközben körbejárunk az osztályon, több várakozó is fölhorkan: azt is írjuk meg, hogy fél napja ülnek már itt. Egyikük kérdésünkre elmondja, Alsóörsről irányította őket ide a háziorvos, mivel komoly szúró fájdalmat érez epetájon, már két hete. Kérésünkre Márton Dezső megnézi az adataikat, kiderül, az asszonynak minden laborja jó, és komoly gyulladása sincs, a beszélgetés közben pedig kihúzza a páciensből, azért jött, mert a sima ultrahangvizsgálatra csak valamikor júniusban lenne hely. Később a váróban rámutat egy középkorú nőre, és megsúgja, gyógyszerfüggő, aki évente kétszáz alkalommal jön valamilyen állítólagos tünettel, hogy fájdalomcsillapítóhoz jusson.

- Ettől függetlenül minden alkalommal meg kell vizsgálnunk, hiszen ki tudja, mikor lesz komolyan baja.

- A napi átlag 70 páciens mellett a szakmai feladatok ellátásán túl egy dologra nem jut idő, a kommunikációra. Emiatt lesznek a betegek elégedetlenek is, hiszen ők nem tudják megítélni, hogy jó ellátást kaptak vagy sem, a véleményüket az határozza meg, milyen kedvesen szóltak hozzájuk. A kimerítő műszak végén persze már a kollégáim sem tudnak akkora türelemmel viseltetni, s az emberek is rájuk zúdítják a teljes egészségügyi rendszer miatt teli puttonyukat. Hiszen őket nemegyszer küldik el a felmenőikbe, hányják le a részegek vagy alázzák meg valami más módon  - magyarázza az osztályvezető, aki szerint a probléma gyökere a rossz magyar egészségügyi rendszerben van. A főorvos elárulja, náluk nincs paraszolvencia, a doktorok kiemelt fizetést kapnak, ami még mindig kevesebb, mint az átlag buszvezetőé.

- Nagyon fontosnak tartom, hogy már az általános iskolában oktassák a gyerekeknek, hogyan tudják majd később használni az egészségügyi rendszert. Azt is kell tudniuk, miként töltsenek ki egy csekket, de ugyanígy kell tudniuk tájékozódni az orvosi ellátás terén is, különös tekintettel arra, hogy éles helyzetben itt kevesebb lesz a reakcióidejük. Fontos lenne, hogy azok a háziorvosok, akik indokolatalnul küldik hozzánk a betegeket, inkább a megfelelő szakrendelésre kérjenek számukra időpontot.

Mikor ne menjünk a sürgősségire?

Több hete vagy hónapja fennálló problémával nem indokolt a sürgősségi osztályhoz fordulni.

Akkor sem, ha csak lassú állapotromlással jár a betegség, például havonta fogy három kilót a páciens.

Ha viszonylag enyhe tünetekkel jár és várhatóan majd magától elmúlik a betegség, vagy esetleg csak komoly, nagy kapacitást igénylő kivizsgálás oldhatja meg.

Az összes hétköznapi betegség esetében az influenzától a lázon át a hányásos és hasmenéses megbetegedésekig (kivétel, ha kiszáradással fenyeget).

Ha csak enyhe, más tüneteket nem okozó bőrproblémákat, foltokat észlelünk.

Darázscsípéssel, ha az nem okoz nagyobb duzzanatot.

Kevesebb az orvos

A megyei sürgősségi betegellátási osztályt is érinti az országos tendencia: egyre több szakember dönt úgy, hogy inkább külföldön próbál meg boldogulni. Az osztályon dolgozó orvosok egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy komoly stresszhatás alatt, kevés információ alapján is tudnak jó döntéseket hozni. Joggal válnak ők is frusztrálttá, mikor nap mint nap ellenséges környezetben kell dolgozniuk, hiszen ők nem egészen ezt a szakmát választották. Külföldön pedig nemcsak a szakvizsgával, de az akár csak gyakorlattal rendelkező sürgősségi orvosokat is nagyon keresik.

Veszprémből tavaly négyen távoztak, most Angliában dolgoznak félállásban: havonta egy hetet, 12 órás műszakban, és ötször annyit keresnek, mint a veszprémi osztályvezető. Ma csak elhatározás döntése, ki megy ki, és legtöbbször az marad itthon, akinek annyi tudása sincs, hogy átmenjen a külföldi felvételi vizsgán - állítják.

 

Mielőtt anyázni kezdünk

Eddigi életem során most először néztem végig belülről, miként is működik egy sürgősségi osztály. A tapasztaltak alapján minden elismerésem az ott dolgozó orvosoknak, nővéreknek, akik szemmel láthatóan emberfeletti teljesítményt nyújtanak. A fenti cikkből kimaradt ugyan, de  nekem elmeséltek egy-két szemléletes történetet: például éjjel nincs a kórházban takarítószemélyzet, emiatt a nővé-reknek kell  feltakarítani a beszállított részegek mocskát. Pedig ez nincs a munkaköri leírásukban. Csak ez az egy példa jusson mindenki eszébe, mikor háromórás várakozás után már kikívánkozik belőlünk egy jókora anyázás. Mert valószínűleg ők is itt hagyhatnának minket betegeket - az osztályvezető főorvos elárulta, hetente kap meghívást Angliába -, s előbb-utóbb nem marad, aki meggyógyítson. S valljuk be, mindenki jobban jár, ha inkább magunkban elszámolunk tízig, és lenyugodva, kedvesen szólunk a másikhoz. Én hiszem, hogy igaz a mondás: amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!