Felelősek vagyunk egymásért

A veszprémi Petőfi Színház igazgatójának Oberfrank Pálnak a teátrumban ez az első karácsonya. Ott jártunkkor a délutáni ünnepre készült, de délelőtt még próbája volt: ő rendezi Zerkovitz Béla és Szilágyi László népszerű operettjét, a Csókos asszonyt, amit január 14-én mutat be a társulat. Ezúttal nem előadásról, hanem egykori és mai karácsonyokról beszélgettünk.

Balla Emőke

Oberfrank Pál nagycsaládból származik, négyen vannak testvérek, négy fiú, gyerekkorában is megadták a módját az ünneplésnek. Azt mondja, varázslatos ünnepeket éltek át, azok szertartását a mai napig megőrizték. Az ünnep lelke édesanyja volt, aki 2000-ben meghalt, de a hagyomány, a rend ugyanaz, mint az ő idejében: a Szentestét, 24-én mindenki a saját családjával tölti, 25-én délután összegyűlnek a a szülői lakásban, ott gyújtanak gyertyát, éneklik a Mennyből az angyalt, ajándékoznak, vacsoráznak.

-  Katolikus családban nőttem fel, ezért számunkra az ünnep egyházi, vallási oldala is fontos. Már a karácsonyra való készülődés is: az adventi vasárnapok, a hajnali misék, a roráték, a Szenteste előadott pásztorjátékra való próbák, melyeken korábban mindegyikőnk részt vett, mindenki volt közülünk pásztor, hittanórára, hittancsoportba jártunk. December 24-én délután elmentünk a templomba a pásztorjátékra  vagy nézni vagy résztvenni benne , közben otthon megjött a Jézuska, mire haza értünk, minden készen volt. Hogyan tudták ezt a szüleim megvalósítani, nem tudom. Lehet, hogy a szomszédot is beavatták, ő is ügyeskedett. Apukám csöngetett, mi beléptünk a szobába. Egyszer kaptunk egy terepasztalt; világított a karácsonyfa és a terepasztal is  egészen varázslatos volt.

Minden gyerek egyformán, arányosan kapott ajándékot. A szülők törekedtek arra, hogy mindenkinek legyen egy nagyobb és sok kis apró ajándéka; mindenkinek volt egy széke, rajta a meglepetések, aprósággal a gyerekek maguk is készültek. Oberfrank Pál elsősorban nem az ajándékokra emlékszik, inkább az előkészületekre, arra, ahogyan anyukájának segített.

-  Akkor majonézt még nem lehetett boltban vásárolni, mi magunk csináltuk, emlékszem, ahogyan a majonéz-, a kaszinótojás- és a franciasaláta készítésben részt vettem. A bejglit is mi sütöttük  most elképzelhetetlen, hogy én vagy a feleségem neki álljon bejgli tésztát gyúrni , rotyogott a diós massza. Mindig szerettem anyukámnak segíteni, mintha én lettem volna a lány gyereke.

A családban bajor hallevest, rántott halat, franciasalátát, kaszinótojást, krumplipürét tálaltak vacsorára, az éjféli mise nem volt elvárás, kötelező a gyerekek számára, legfeljebb erősen ajánlott. Teátrisan, teljes sötétben kezdődött a mise, a Dicsőség dallamára felgyulladtak a fények, hatalmas hangerővel megszólalt az orgona. A család karácsony két napján végiglátogatta a rokonokat; vidéki karácsonyban az igazgatónak nem volt része, családja budapesti.


- Úgy nőttünk fel, hogy ismertük a betlehemi történetet, kisgyerekként már jártunk templomba, vittem a barátaimat is magammal, egy időben megtérítettem őket. Számomra soha nem volt kérdés, szégyellnivaló, hogy a hitemről beszéljek, de sokszor éreztem, hogy nem trendi vallásosnak lenni. A Közgazdasági Egyetemen sem volt jó ajánlólevél, hogy piarista gimnáziumból érkeztem.

Oberfrank Pál gyerekeinek is a régi karácsonyi hangulatot próbálja megteremteni feleségével, Juhász Rózával együtt. Két lányuk van, Réka tizenhat, Mici (aki Mária, de csak Micinek hívják) tizennégy éves, körülöttük forog a világ. A szülők igyekeznek továbbadni azt a szeretetet, amelyet a szüleiktől kaptak. Ha az ember nagy szeretetcsomagokat kapott, azt kényszeresen tovább akarja adni mondja Oberfrank Pál. Nagykovácsiban élnek, idén Szenteste is elmennek a templomba a közös karácsonyi ünnepre, melynek része a pásztorjáték is. A karácsonyfát évek óta közösen díszítik a gyerekekkel, minden évben kicsit másmilyenre, a lányok kérését figyelembe véve idén új díszeket is vásárolnak. A hagyományok és ételek náluk is ugyanazok, mint gyerekkorában, csak a felesége 24-én sajtlevest készít, ő azonban megfőzi a hallevest a nagycsaládnak, 25-én azt tálalják.

- Ha szerencséje van az embernek, beleszületik egy keresztény családba, ez az életforma életének természetes részévé válik. Érdemes elgondolkozni azon, hogy az ember teremtett lény, van számára megváltás. Az újrakezdés reményével kell a karácsonyt várni és utána elindulni, azzal a gondolattal, hogy felelősek vagyunk egymásért, mi magunk is hozhatunk egy kis megváltást egymás számára. Ilyenkor kicsit újra gyerekek lehetünk, az ünnepek bennünket is megtisztítanak, megerősítenek - mondja búcsúzóul Oberfrank Pál.


Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!