Felvidéki magyarok

Tihany - A Tetőtéri esték őszi programsorozatában Kovács László somorjai nyugalmazott gimnáziumi igazgató Magyar a Felvidéken címmel tartott előadást az apátságban.

Toldi Éva

Mit jelent a Felvidék a mai szóhasználatban, ki a magyar a Felvidéken, ki a magyar bárhol a világon? Mi tartja össze a magyar közösséget a mai Szlovákia területén, hogyan lehet a magyarságot megőrizni, megtartani egy idegen és gyakran ellenséges közegben, határon túli magyarként? - ezekre a kérdésekre adott választ a vendég, aki középpontban a legfőbb összetartó erőt, az anyanyelvet és annak felvidéki alakulását vizsgálta.

Hogy ki a magyar, arról komoly vita folyt a két világháború között, melyeknek végkicsengése: a magyart a nyelve határozza meg elsősorban. A nyelv az, ami bennünket közösségekben összehoz, de ez az, ami más közösségektől el is különít. A nyelvi identitás kialakulásában, áthagyományozódásában a családnak, az iskolának óriási a szerepe és ez volna a feladata az egyháznak is.

Történelmi visszatekintésében Kovács László kiemelte: az 1945-től 48-ig terjedő időszak volt a legkritikusabb a felvidéki magyar kisebbség tekintetében, mivel a csehszlovák állam a magyar közösség létét tagadta meg, és a fizikai valóságában létező közösséget próbálta megsemmisíteni. A Felvidéken a 2001-es statisztikai adatok szerint 573 ezer magyarul beszélő ember él, aki anyanyelvének a magyart vallotta. A magyarság lélekszáma radikálisan csökken, ami összefügg a születések számának erős csökkenésével, s az azóta is folyamatos kényszerű asszimilációval.