Gyermeki agresszió - Miért dühösek a gyerekeink?

Ennek oka egyrészt az, hogy bár  több agresszív eset történik az intézményekben, azok súlyossága ritkán olyan, ami komolyabb beavatkozást igényel. Másrészt nem az esetek súlyosbodtak, hanem a számuk szaporodott el, szélesebb eszköztárból merítenek a diákok.

- A balatonalmádi Györgyi Dénes Általános Iskolában is napi probléma a diákok agresszív viselkedése, azonban az általános magyar helyzethez viszonyítva testi konfliktus szinte nem történik - nyilatkozta érdeklődésünkre Fábián László igazgató. Ha az agresszió megjelenik, akkor inkább az a játékosság félreértett kategóriájába tartozik. A gyerekek sokszor nem tudják igazán mi a különbség a rajzfilm, kalandfilm és a valóság között, ebből fakadhatnak a durvaságok. Az igazgató szerint ugyanakkor nagyobb problémát okoz a szóbeli, a verbális agresszió.

- Úgy használnak egyes szavakat, kifejezéseket, hogy nem mérik fel milyen súlyúk van azoknak. Néha olyan hangerővel beszélnek, ami egész egyszerűen a kiabálás kategóriába tartozik, egyszerű konfliktusok esetében is indokolatlan indulatok szabadulhatnak el.

Nevelőkkel szemben az iskolában erőszakot nem észleltek, olyanfajta verbális agresszió viszont előfordult, amikor a diák tiszteleten, egyszerűen belebeszél az órába. 

- Szerintem országosan ez az egyik legnagyobb probléma az iskolákban - vélekedett az igazgató. A gyerek a magatartásformákat otthon és a társadalomban tanulja meg, azonban az iskola nem helyettesítheti a családot, amit otthon tapasztal, azt hozza magával - hangsúlyozta Fábián László.

Albert József szociológus, aki társszerzőként a közelmúltban a veszprémi általános iskolákban tapasztalható agresszióról írt, úgy fogalmazott, hogy sikerült jól feltérképezniük a tendenciákat. A mértnél rosszabb eredményre számítottak, azonban az iskolai agresszió az egy olyan téma, amiben lehetnek bizonyos szépítések, megjelennek az  érdekek.

A megállapítások lényege, hogy növekedett az agresszió, de kezelhető. Bálint Bánk pszichológus szerint a kutatásukból az is jól látható, hogy az agresszió nagyon változatos formákban tűnik fel. Míg húsz ével ezelőtt könnyű volt felismerni, mert a gyerekek csak verekedtek, azt is ritkán, manapság rengeteg változata érhető tetten. 

- Szerintem hatékonyabb lenne, ha az iskola bizonyos szankciókat önállóan tudna alkalmazni; a beírások csak akkor érnek valamint, ha a szülő reagál arra. A gond leginkább az, hogy a pont a problémás gyerekek szülei azok, akik nem viselkednek partnerként. Hozzátette:  jó lenne, ha az intézményeknek lennének eszközeik a helyzetek kezeléséhez, például kedvezmények megvonásával, vagy a jó magatartásúak számára bizonyos előjogok biztosításával. 

A felmérés viszonylag jobb eredményeit lehet azzal is magyarázni, hogy a tanároknak az emlékeikre kellett hagyatkozniuk, vagyis azok halványulhattak, illetve ezekre nem is jó emlékezni.

- Csak nagyon ritkán jut el rendőrségi szakba iskolai agresszióval kapcsolatos ügy, ugyanis a tapasztalat szerint a legtöbbet házon belül elintézik - mondta érdeklődésünkre a megyei főkapitányság bűnmegelőzési osztályának kiemelt főelőadója. Péter Katalin alezredes szólt arról,  hogy ha 14 év alatti gyerek az elkövető a rendőség semmit sem tehet, az eljárást lefolytatják, családvédelmi intézkedéseket az illetékes jegyző tehet. Úgy vélem, hogy a mediáció, amikor az érintetteket bevonják a jóvátételi folyamatba, nagyon hatásos lehet sok esetben.

- Sok gyerek  nem ismeri a szabályokat, a határokat pedig  nem tudja meghúzni - fogalmazott az alezredes. Példaként azt említette, hogy ami  jó heccnek tűnhet,  egy mp3-as lejátszó elvétele, az a Btk. szerint már rablásnak számít.

Pedagógusok gondban

Egy nemrég publikált vizsgálat is alátámasztja, hogy az egyre növekvő agresszió súlyos kérdéseket vet fel az iskola világában.

Az Oktatási Jogok Biztosának Hivatala által készíttetett vizsgálat azt állapítja meg, hogy az iskolai agresszió érintettjei közül a pedagógusok érzik a legtanácstalanabbnak magukat. Mind az intézményvezetés, mind a szülők oldaláról egyaránt jelentkező elvárás szerint ők azok, akiknek kulcsszerepük lenne a probléma kezelésében, ehhez azonban meglátásuk szerint nincsenek meg a kellő eszközeik.

Aáry-Tamás Lajos oktatási ombudsman úgy látja, hogy az iskolai agresszió növekedése, az iskolai bűncselekmények emelkedő száma is oka annak, hogy egyre több olyan megkeresés érkezik hozzájuk, amelyben intézményvezetők, pedagógusok a fokozott ellenőrzés lehetőségéről, jogszerű módozatairól érdeklődnek. Gyakran tapasztalják, hogy tanárok azért nem kérnek segítséget, mert szégyellik bevallani, hogy valamiben kudarcot vallottak. Gyakran jelzik a hivatal felé a pedagógusok, hogy eszköztelenek az erőszakkal szemben.

A tanulmány szerint  el kell ismerni, hogy a tanároknak nincs eszközük az erőszak visszaszorítására, ez nem azt jelenti, hogy  a pedagógia eszköztárát kellene kibővíteni. Sokkal inkább azt kellene megnézni, kinek a hatáskörébe tartozna ezeknek a problémáknak a megoldása  tartalmazza a jelentés.

Az oktatás a második legnagyobb társadalmi alrendszer,  három és fél millió embert érint. Kiemelten fontos tehát, hogy biztosított legyen az oktatásban résztvevők éle- tének, testi és lelki épségének maximális védelme.

Jó, persze mi sem voltunk szentek. Például németóra előtt összehúztuk a padokat, mert tudtuk, hogy a szemüveges, igen rosszul látó tanárunk szereti a padsorok között magyarázni a német igeragozás rejtelmeit, és igen, néha valóban nekiment a padoknak. A szünetben persze ezen jót röhögtünk; bevallom, visszagondolva az eseményekre nem vagyok túl büszkre erre, a német nyelvtudásomról nem is beszélve. A korosztályunk tisztelte a tanárokat, talán mert így voltunk nevelve. Természetesen voltak nálunk is rossz gyerekek, de példul én soha nem hallottam senkit visszabeszélni a pedagógusnak, káromkodni. Manapság meg az egyik videofeltöltőn olyan felvétel látható, amikor a diák veri a tanárát. 

Egy friss felmérés szerint a gimnáziumi diákok csaknem kilenc százaléka már kiabált, káromkodott valamelyik tanárával. (Vajon mivel dühítette fel a szegény diákot a tanár, hogy a tanulónak meg kellett emelnie a hangját?)
Ez az arány a szakközépiskolákban jóval rosszabb, csaknem 17 százalék, szakiskolában  pedig 21.

Persze az én időmben ilyen esetek nem történtek, történhettek meg. De én már nagyon régen voltam diák...