Háborúság egy gyermekért

Várpalota - Panyi Magda most már megnyugodhat(na), hiszen hosszú évekig tartó, idegkimerítő családi háború után a várpalotai gyámhivatal őt jelölte ki unokája, a 8 éves Márk gyámjául.

Gombás Gabriella

A nagyszülő azonban már senkinek sem hisz, csak szorong és aggódik. Mert egy esztendő múlva a hivatal felülvizsgálja a családba fogadás fenntartásának indokoltságát, és a nagyszülő attól tart, akkor a fiúcska ismét az anyához kerül, akit ő alkalmatlannak tart a gyermeknevelésre. De miért is alkalmatlan egy anya arra, hogy gyermeket neveljen?
 
Inotán, konszolidált családi körülményekről tanúskodó házban élnek a nagyszülők, Márkkal és a lányuk családjával. Panyiné riadtan szorongatja az ügyiratokat, reszketeg kézzel lapozgatja őket, keresgél.
 
Márk 2004-ben született, édesapja akkor 22 esztendős volt, az anya 21. A fiatalok mindössze 7 hónapig voltak házasok, addig a három nemzedék Panyiéknál egy háztartásban élt. A nagyszülő így emlékezik:
 
- Nem járt tanácsadásra, nem szoptatta a gyereket. A lányomnak is volt kisbabája, így ő vállalta Márk szoptatását is. Felmerült a gyanú, hogy Márknak nem a fiam az apja, hogy más férfival is volt kapcsolata, ugyanis jelentkezett a vélt másik apuka is. Az ügynek DNS-teszt lett a vége, s megbizonyosodtunk, hogy Márk a mi unokánk.
 
Közben az anya elköltözött, magával vitte a kisfiút, elváltak, a bíróság az anyát alkalmasnak tartotta a gyermeknevelésre.


 
- Én is úgy véltem, hogy a gyermeknek mégis csak az édesanyja mellett a helye, aki a szüleihez költözött, gondoltam majd a másik nagyszülő a segítségére lesz  - magyarázza a nagyanya, aki szerint mindaddig nem voltak viták a gyerek körül, míg egy alkalommal úgy érkezett a kisfiú hozzájuk, hogy lábán, kezén, arcán kisebesedések voltak. - A nagyapja tette tisztába, sírva fakadt, amikor látta milyen állapotban van a gyerek. Elrohantunk vele az ügyeletes gyermekorvoshoz, aki papírra vetette a véleményét, miszerint elterjedt bőrfertőzést (ótvar) diagnosztizált, amit "a gondatlan ápolás illetve kezelés hiánya" okozott.
 
Ekkor a nagyszülők ügyvédet fogadtak s pert indítottak kiskorú veszélyeztetése miatt, s a rendőrségen is feljelentést tettek. Következett az ezzel járó tortúra a gyámügy, a családsegítők, környezettanulmány, pszichológus. Két évig pereskedtek, Panyiné úgy érzi számos igazságtalan döntés született a hivatalok sűrűjében.

Amikor másodfokon is vesztettek, úgy döntöttek, többé nem pereskednek - mondja. Indulatok nélkül beszél, sérelmezi, hogy tudtával a gyermeket az anya elhanyagolja, éjszakázik, közben újabb két gyermeket is szült, elmondja, hogy az anya nem dolgozik, ki tudja miből tartja el a gyerekeket, sokszor magukra hagyja őket. Állítólag a pedagógusoktól értesült, hogy a fiúról nem gondoskodik az anya, a gyerek késik, hiányzik, nincs befizetve ez, vagy az, otthon felejti a tankönyvét, eltörött a szemüvege, állítólag sokszor volt éhes, szorongott.
 
- Idén májusban az anya ide hozta a gyermeket, és másfél hónapig nem kereste, állítólag építkezett az élettársával - magyarázza a nagymama, alátámasztván a család következő lépését. A gyámhivatalhoz fordultak, majd a június elejétől - mindkét szülő beleegyezésével - a Panyi nagymamát jelölték ki a gyerek gyámjául. A gyámhivatal úgy döntött, hogy egy év múlva felülvizsgálja a családba fogadás fenntartásának indokoltságát. S most Panyiné attól tart, ismét elveszítheti az unokáját.
 
Az anya élettársával és két kislányával rendezett körülmények között egy három szintes sorházban él. Az emeletről gyermekzsivaj hallatszik, a családfő, aki mindenben támogatja az anyát, éppen munkába készül. Az anya zaklatottan adja elő a történetet, lassan körvonalazódik a családi csata hadszíntere az ő oldaláról nézve. Voltak szituációk, amikor olyan csetepaté alakult ki a hadakozó felek között, hogy a hatóságnak a nagyszülői kapcsolattartást is szabályoznia kellett, csak a családsegítő hivatal helyiségeiben láthatták a gyereket.
 
- Folyamatos zaklatásnak voltam és vagyok kitéve, elkezdődött a bíróságra járkálás, először a gyerektartással kapcsolatosan, aztán az apasági teszt, majd a gyermek elhelyezése került sorra. Amikor a szúnyogcsípései elmérgesedtek, három orvosnál jártam a fiammal, s amikor láthatásra vitték, a gyógyszert odaadtam a nagyapának, de ők feljelentettek a rendőrségen kiskorú veszélyeztetése miatt. Borzalmas időket éltem, a nagyszülők feljelentették a palotai meg a veszprémi gyámügyet is, a rendőrségen 28 tanút hallgattak ki, majd megszüntették az eljárást, a bíróságon is óriási herce-hurca volt, tanúként, megjelentek orvosok, védőnők, szomszédok, engem pszichológushoz küldtek Veszprémbe. A kiskorú veszélyeztetésének tényállása nem állt fenn, kimondta a bíróság. De az egész tortúrának nincs vége, tovább zaklatnak, fenyegetnek. Pedig már kezdtek elsimulni a dolgaink volt egy csendes időszakunk s akkor most tessék, megint itt vagyunk, - mondja és a könnyeivel küszködik.
 
A kérdés magától adódik: Miért egyezett bele, hogy a gyermeket a nagyszülő gyámsága alá helyezzék? Súlyos csend nehezedik ránk, aztán az anya megszólal:  - Nagyon megbántam. És vissza akarom szerezni a gyermekem. Harcolni fogok.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!