Hajszálra a kosárdöntőtől - Felejthetetlen izgalmakat követően bronzérem

Ennek több oka is van. Egyfelől az új bajnoki lebonyolítási rendszer miatt elképesztő izgalmakat hozott a rájátszás. Másfelől a sportág és veszprémi közönsége korábban soha nem talált ennyire egymásra: pokoli jó hangulatban rendezték az utolsó összecsapásokat, a Vetési gimnáziumban telt ház és falakat döngető szurkolás jellemezte a találkozókat.

- Azt gondolom, hogy összességében értékesebb ez a bronzérem a tavalyi ezüstnél - kezdte az év végi értékelést Molnár István, a veszprémiek mestere.

- A rájátszásban ugyanis a legjobb négy közé jutott klub közül bárki győzhetett volna a végén. Apró különbségeken, pillanatnyi kihagyáson, sérüléseken, a játékvezetőkön és millió egyéb tényezőn múlt a siker.

- Az Eger elleni negyeddöntő igen emlékezetes volt.

- Örülök, hogy ezt a meccset említi, mert ez a tökéletes példa az előbb mondottakra. A hevesi meccsen Hidi Tamás nem játszott, nagyon kikaptunk. Itthon aztán vele kiegészülve kiharcoltuk a továbbjutást. Félreértés ne essék: ez nem a többiek kritikája, hiszen mindenki mindent megtett az összes mérkőzésen. Hajtottak, küzdöttek a fiúk.

- Mégsem sikerült bejutni a fináléba.

- Mi nem a rájátszásban buktuk ezt el, hanem az alapszakaszban. Annak is a végén, amikor Hidi és Nagy Róbert nyolc meccset kihagytak sérülés miatt. Emiatt a Nagykanizsa és a Sopron elleni vereségek után kedvezőtlenebb helyzetben vártuk a Salgótarjánnal szembeni ütközetet.

- Ami tény: eszméletlenül jó hangulatú meccseket játszottak itthon.

- Pontosan ezért mondom azt, hogy összességében jó évet zártunk. A sport ugyanis arról is szól, hogy minél jobban kiszolgálja a közönséget. Nos, Veszprémben soha korábban kosárlabda-mérkőzésen nem voltak annyian, mint a mi csatáinkon, nem beszélve a hangzavarról. Tehát miközben szerettük volna megnyerni a bajnokságot, annyira egymásra talált a csapat és hívei, hogy arra lehet építeni a következő esztendőt is.

- Az elmúlt években nem értékelte személy szerint a játékosokat.

- Most sem teszem, egy kivételtől eltekintve. Mérész Csaba kapitányként remek összekötő kapocs volt a klub játékosai és annak vezetése között, illetve játékával, hozzáállásával is példát mutatott. Hangsúlyozom, rajta kívül is mindenkit dicséret illet, kiválóan teljesítettek a fiúk.

A jövővel kapcsolatban Andorka Zoltán  szakosztályvezető nyilatkozott:

- Sok mindent az anyagiak határoznak meg, és már most látható, hogy szűkülnek a lehetőségeink. Ráadásul változott a szabály, az A csoportban egyszerre kötelező két magyar kosárlabdázónak pályára lépni. Ez alapjaiban mozgatja meg a piacot, nyilván roppant kelendőek lesznek a B-s játékosok. Kénytelenek leszünk megvárni, amíg a nevesebb klubok végeznek, utána tudunk mi tárgyalóasztalhoz ülni a fiúkkal. Nyilvánvaló ugyanis és érthető is, hogy minden kosaras abban érdekelt, hogy minél magasabb osztályban kapjon játéklehetőséget és persze fizetést egyaránt. Az valószínű, hogy Molnár István marad nálunk.

- Ami a bajnoki szereplést illeti: a harmadik hellyel elégedettek vagyunk, de van mindenkiben kis csalódottság is, hiszen hajszálnyira voltunk a bajnoki döntőtől.

A salgótarjániak saját maguknak is köszönhetik a döntőben elszenvedett fiaskót. A klub ugyanis, amikor még a VESC állt jobban az alapszakaszban, vehemensen kardoskodott azért, hogy a harmadik, döntő meccs semleges pályán legyen. Így is történt, ott pedig a Sopron simán legyőzte a salgótarjániakat.

Érdekesség, hogy jövőre ismét változik a szabály (talán nem éppen előnyére): a keleti-nyugati csoport első négy-négy helyezettje játszik a rájátszásban a magukkal vitt eredményekkel oda-vissza vágó mérkőzést.