Herta Müller az irodalmi Nobel-díj idei kitüntetettje

A svéd tudományos akadémia többek között azt emelte ki indoklásában, hogy az író "a költészet tömörségével és a próza tárgyilagosságával" rajzolta meg "az otthontalanság tájképét".

Az 56 esztendős Herta Müllert az elmúlt napokban már - az izraeli Ámosz Ozzal együtt - lehetséges díjazottként emlegették.

Herta Müller
(MTI/EPA/Bernd Weissbrod)

A 10 millió svéd korona (1,4 millió dollár) pénzdíjjal járó kitüntetést, amelyet Alfred Nobel svéd iparmágnás alapított, 1901 óta ítélik oda minden évben. A kitüntetést december 10-én adják át a svéd fővárosban.

A minőségi irodalom kapott magas elismerést

- El vagyok ragadtatva! - ez volt Kertész Imre, a 2002-ben Nobel-díjat kapott magyar író első reakciója, amikor a Hamburg felé tartó vonaton az MTI-től értesült arról, hogy az idei irodalmi Nobel-díjat Herta Müller kapja meg. - Herta Müller Nobel-díjával a minőségi irodalom kapott magas elismerést - mondta az író.

Kertész Imre elmondta, hogy jól ismeri az írónőt, több közös irodalmi estjük is volt, és szerinte teljes mértékben megérdemli a világ legmagasabb irodalmi kitüntetését.

"Herta Müller kemény sorsú ember, megkínzottan érkezett Romániából 1987-ben Berlinbe" - jegyezte meg. Utalt arra, hogy Müller bánáti sváb származású, tehát a kisebbséghez tartozott, aki sanyarú gyermekkoráról és olyan fontos dolgokról ír, amelyek megérintik az embert, különösen azt, aki kemény diktatúrában nőtt fel, és a biztonsági szolgálat figyelmének központjában állt.

Konrád György Kossuth-díjas író szerint Herta Müller megbecsült, de nem "magasztalt" szerző Németországban. A magyar író többször is találkozott a Romániából Németországba áttelepült írónővel, legutóbb 2004 áprilisában, amikor az írónő a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendége volt.

"Berlinben ismertem meg" - emlékezett vissza Konrád György, hozzáfűzve, hogy Herta Müller a berlini, mintegy száz fős bánáti sváb írócsoport megbecsült tagja. "Összetartó társaságról van szó, írókról, költőkről, annak ellenére, hogy nagyon sokféle irodalmi tevékenységet végeznek. Talán az a közös bennük, hogy sokat merítenek a régi idők tapasztalataiból" - mondta Konrád György, aki számos németországi irodalmi díj birtokosa.

A magyar író megfogalmazása szerint Herta Müllerre leginkább a "kemény realizmus" jellemző. "Nem híve a kertelésnek" - mondta Konrád György a német írónő "megnyerő őszinteségét" méltatva.

Az irodalmi Nobel-díj és kitüntetettjei

Az 1895-ben alapított, majd először 1901-ben adományozott Nobel-díjak sorában az irodalmit azoknak ítélik oda, akik kiemelkedőt alkottak az irodalom terén. A kitüntetést 1914-ben, 1918-ban, 1935-ben, valamint 1940-1943 között nem osztották ki.

Az irodalmi Nobel-díjat 1901 óta a mostani díjazottal együtt 106 személy kapta meg, köztük 12 nő. Négy alkalommal egyidejűleg két író munkásságát jutalmazták: 1904-ben Frédéric Mistral provanszál nyelven író francia költő és José Echegaray spanyol drámaíró, 1917-ben Henrik Pontoppidan és Karl Gjellerup dán regényírók, 1966-ban Smuél Joszéf Agnon héber nyelven publikáló izraeli prózaíró és Nelly Sachs német költőnő, 1974-ben pedig Harry Martinson svéd költő, regényíró valamint Eyvind Johnson ugyancsak svéd regényíró, elbeszélő osztoztak a kitüntetésen.

Kétszer az is előfordult, hogy a díjazottak visszautasították az elismerést. Borisz Paszternak szovjet-orosz költő 1958-ban politikai okokból volt kénytelen lemondani róla, 1964-ben pedig Jean-Paul Sartre francia filozófus, regény- és drámaíró pacifizmusával nem tartotta összeegyeztethetőnek a díj átvételét.

Első és eddig egyetlen magyar íróként 2002-ben Kertész Imre részesült a kitüntetésben.

Az elmúlt tíz év irodalmi Nobel-díjasai:
   
1999. - Günter Grass német író, aki "fanyar, groteszk történeteivel a történelem elfeledett oldalát mutatja be". Az indoklás mint a XX. század egyik kiemelkedő irodalmi művét emelte ki az 1959-ben megjelent A bádogdob című regényét.

2000. - Kao Hszing-csien 1988 óta Párizsban élő, francia állampolgárságú kínai író, aki munkássága "egyetemes érvényének, keserű belátásának és nyelvi leleményességének" köszönhetően új utat nyitott a kínai regény- és drámaírásban".

2001 - Vidiadhar Surajprasad Naipaul trinidadi születésű brit író "a lényeglátó elbeszélésmódot megvesztegethetetlen, tüzetes vizsgálódással egyesítő, utánozhatatlan hangvételű műveiért".

2002 - Kertész Imre "írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben".

2003 - John Maxwell Coetzee dél-afrikai író, akinek regényeit "jól felépített szerkezet, gazdag párbeszédek és briliáns elemzések jellemzik". Az indoklás kiemelte az író "könyörtelen kritikai szellemét" és "kegyetlen racionalizmusát".

2004 - Elfriede Jelinek osztrák írónő, akinek regényei és színdarabjai "különleges nyelvi erővel leplezik le a társadalmi klisék abszurditását és ezek leigázó hatalmát". Az indoklás kiemelte műveinek zenei kontrasztjait.

2005. - Harold Pinter angol drámaíró, aki "színdarabjaiban feltárja a hétköznapok fecsegése alatt tátongó mélységeket, és behatol az elnyomás zárt térségeibe. Pinter visszahelyezte a színházat alapjaira: a körülzárt térre és a kiszámíthatatlan párbeszédre, amelyben az emberek ki vannak szolgáltatva egymásnak, s amelyben a látszat porrá omlik".

2006. - Orhan Pamuk török író, aki "miközben szülővárosának melankóliáját kutatta, új szimbólumokban gondolkodva vizsgálta az egymással folyton ütköző és összefonódó kultúrákat".

2007. - Doris Lessing perzsiai születésű brit írónő, aki olyan "női tapasztalatokkal rendelkező elbeszélő, aki (műveiben) kétkedéssel és látnoki erővel vizsgálja a megosztott civilizációt".

2008. - A francia Jean-Marie Gustave Le Clézio, akit az indoklás az "új kiindulási pontok, költői kalandok, érzéki extázis szerzőjének, az uralkodó civilizáció feletti és alatti emberség kutatójának" nevezett.