Kétarcú Cserhát: a városrész kálváriája

Jákói Bernadett helytörténeti kutató előadásán hangzott el mindez csütörtökön este a Városi Művelődési Központban. A téma érdekességét jól példázza, hogy az intézmény előterébe még pótszékeket is kellett hozni az érdeklődőknek, olyannyira sokan voltak kíváncsiak a korabeli fényképekkel és filmfelvételekkel gazdagon illusztrált helytörténeti beszámolóra.  A Cserhát már a 18. századtól a város iparosnegyede volt. A híres, 1893-as nagy tűzvészt is egy takácsmester kályhájából kipattant szikra okozta. A lángok több száz házat emésztettek fel, olyannyira nagy volt a baj, hogy még Párizsban is jótékonysági koncertet rendeztek a cserháti lakók megsegítésére. A Cserhát részleges bontását már az 1920-as években is tervezték, akkor a Széchenyi-sugárút megépítése miatt. Az ötletet végül elvetették, így a városrész megmaradhatott, sajnos csak egy ideig - mondta Jákó Bernadett, aki gyermekként maga is átélte a Cserhát átalakulását.

A negyvenes években történt utolsó csatornázást követően már nem engedélyezték a házak felújítását. Ekkor a város szegényebb lakói költöztek ide, sokan a bővizű Völgyikúti-patakba hordták a szemetüket. A házak többsége cseréptetős volt, de még ekkor is akadt köztük nádtetős. Az altiszttől a vasutason át a napszámosig sokféle ember lakott akkortájt a városrészben.

A második világháború bombázásai során aztán az épületek nagy része megrongálódott. Később, 1959-ben Márton István kapott megbízást a városi tanácstól, hogy tervezze meg Veszprém új városközpontját. Csaknem tíz éven át épül az új belváros. Csaknem félezer magánépületet és hat középületet szanálnak. Az egykori gabonapiac helyén felépül a pártház, a hotel, de elkészül a Bástya áruház és a bányatröszt épülete is. A bagolyvár helyén buszpályaudvar fogadja a városba érkezőket, tömbházak nőnek ki a földből. A rekonstrukciós folyamat során körülbelül 410 millió forintból húzzák fel az új, az akkori felfogás szerint modern városközpontot.

A Cserhát városrész 1972-re aztán "kétarcúvá" vált. Már állt a Lordok háza, de egyfajta mementóként még ott volt a romos épületek egy része. Régi és új feszült egymásnak. A belső vasútvonalat már megszüntették, ahogy a régi utcákat és a helyiek körében közkedvelt Csomay-strandot is, amelynek 1932-es felavatásáról a korabeli filmhíradó is beszámolt.

A hetvenes években szerencsére megváltozott a program, s a Kossuth utca északi házsora megmaradhatott. Az új rehabilitáció terveit Ruttkay M. Gyula, a helyi Veszprémterv építésze készítette: az akkoriban szokatlanul gondos, a térburkolat kiképzésére, a szobrok és a lámpák elhelyezésére is kiterjedő munkálatok a nyolcvanas évek második felére fejeződtek be.