Kórházak a válság szélén: Kivándorolnak az orvosok

Veszprém - A magyar egészségügy végnapjairól, az orvosok külföldre vándorlásának okairól - annak megakadályozásáról, bérekről és a Veszprém megyei kórház helyzetéről kérdeztük dr. Rácz Jenő főigazgatót.

Tiger Szabolcs

- Mennyi ideje van még az egészségügynek hátra?
 
- Már nem a szakadék szélén táncolunk, hanem bele estünk a szakadékba. Azonnali lépéseket kell tenni, de még így is évtizedes lemaradásban vagyunk. Eddig is jelentős volt az elvándorlás - csak az Európai Unióban egy millió betöltetlen egészségügyi munkahely van, ahova egyre több hazai orvos is elindult - a korábbi hiú ábránd, hogy a helyükre érkeznek mások mára elmúlt. Ott tartunk, hogy tavaly 1100 fő hagyta el az országot, miközben szinte senki sem jött. Az egyetemről kikerült 800 hallgató fele be sem lép a hazai rendszerbe, nincs utánpótlás, mára minden terület hiányszakmává vált. Az úgynevezett gravitációs hatás pedig csak gyorsítja és szélesíti ezt: itthon kevesebb embernek több munkát kell végezni, ami komoly feszültségeket okoz, kint szinte nincs olyan kórház, ahol ne dolgozna magyar orvos, aki segít majd a beilleszkedésben. A külföldi munkaerő toborzó cégek is megérkeztek hozzánk és tegyük a szívünkre a kezünket, ha azt mondja valaki, pillanatokon belül megkereshetem az itteni fizetésem akár tízszeresét, gyakorlatilag kockázat nélkül, mit válaszolnának?
 
- Ön tudja-e jó szívvel arra kérni a fiatal kollégákat, hogy maradjanak itthon?
 
- Nekem ez nyilvánvalóan a kötelességem. Mint munkáltató, az a feladatom, hogy az intézmény működjön. Igyekszem kompromisszumokat ajánlani - csak az év egy részét töltse kinn, vagy a végleges távozás helyett vegyen ki egy év fizetetlen szabadságot. Itthon még mindig nagyobb a szakmai perspektíva, könnyebben lehet komoly feladatokban részt venni. De azt is tudom, hogy albérletet, benzint, ételt kell fizetni. Feszültségeket teremt a magyar egészségügy félfeudális hierarchiája is. Végül, de nem utolsó sorban itt vannak a páciensek, akik a betegségük és a hallott információk miatt már eleve frusztráltan és néha agresszívan érkeznek. Pedig a gyógyulásba vetett hit és a kölcsönös bizalom fontos lenne.

 


 
- Mit gondol a fővárosi utcaseprők fizetéséről?
 
- Szerintem mindenki jogosan tiltakozik a fizetése miatt, ugyanakkor más országokhoz hasonlóan meg kellene határozni egy társadalmi értékrendet. S az unióban sem minden szakma olyannyira keresett, mint a miénk. Egy tanár, egy buszsofőr nehezen, az informatikus vagy a speciális szakmunkás könnyebben helyezkedik el külföldön.
 
- Mit gondol Éger István, a Magyar Orvos Kamara nemrég, Veszprémben tett kijelentéséről, miszerint az egészségügyi kormányzat még csak ígéretet sem tesz a helyzet orvoslására?
 
- A hamarosan a kormány elé kerülő Semmelweis-terv leírja, csak felelős ígéretek maradhatnak, ám én úgy vélem, fontos lenne kitűzni egy célt, amiben a dolgozók hihetnek. A kormányprogramban le van írva: az egészségügyet meg kell menteni, a megtakarításokból nyert összeget vissza kell forgatni a rendszerbe. Továbbá évente optimálisan 500 milliárd forintot kell többletforrásként az ágazatba fektetni. A kérdés, ez a gyakorlatban megvalósul-e? Úgy vélem, megkerülhetetlen. Az OECD országok között utolsók közt vagyunk a GDP részarányának függvényében és ez a Széll Kálmán terv után is így marad, sőt még romlik is. S nem csak az elvándorlás a baj, egy beteg társadalomra nem lehet jövőt építeni. A nehéz körülmények között spórolni kell, ám nem mindegy, a szíjat az ember derekán vagy a nyakán húzzák.
 
- Működhet-e itthon az egészség-alapú gazdaság?
 
- Sajnos az általános politikai szemlélet az egészségügyet, mint a költségvetés markáns kiadási oldalát látja. Az egészség-ipar kifejezés azonban több mint a gyógyfürdők, az összes beszállító is ide tartozik. A hadiiparon túl az egészségügy tud még korlátlan mennyiségben eladható terméket előállítani, amit nem csak itthon, külföldön is el lehet adni. Persze csak kiváló minőséget. Más iparágakhoz képest alacsony az energia szükséglet és nagy a hozzáadott érték, miközben az egészségügy a gazdaság minden területét ösztönzi. A kormány egyelőre azonban csak a fogászat területén foglalkozott konkrétan a kérdéssel. Közben a tervezett gyógyszerkassza csökkentés egy hátra lépés: a magyar iparban jelentős részt vállaló gyógyszergyárak már most extra adókat fizetnek, nem bírnak el további restrikciókat.

 


 
- Megoldhatja-e az orvos elvándorlás problémáját, hogyha az államilag finanszírozott diplomát szerző orvosokat köteleznék bizonyos ideig hazai munkára, míg a költségtérítésesek szabadon mozoghatnának?
 
- Ebben a történetben mindenkinek van és senkinek sincs igaza. Ma egy szakorvos képzése 30 millió forintba kerül, ami nagy veszteség, ha elhagyják az országot. Ugyanakkor az sem demokratikus, ha ebben a szakmában az első diploma röghöz kötést jelentene. Én egy ösztöndíj-rendszert tudnék elképzelni, amit az egyetem alatt megpályázhat a diák: ahány hónapra felvette a pénzt, annyi hónapot kellene itthon dolgoznia. Ez éves viszonylatban 4-5 milliárdba kerülne. Emellé a profi futballban bevett szabályt is kellene alkalmazni: a klub által kinevelt sztárért, a vásárló másik csapatnak a nevelési költséget is állnia kell. Ugyanígy, a külföldi munkáltatónak a képzésből adódó - egyetem, ösztöndíj - költségeket is fizetnie kellene. Ez olyan egyensúlyt teremtene, mely megszüntetné a most kialakult vákuumot. Az Európai Bíróság a fociban már engedélyezte ezt, ha kiterjesztenék minden munkakörre, a szabadságjogok sem sérülnének.
 
- Hány orvos hiányzik a Veszprémi kórházból?
 
- Jelenleg több mint 20 rezidensi helyet hirdettünk meg, de akár 30 orvost is fel tudnánk venni. A szakdolgozók esetében a távozók helyére még van utánpótlás, orvosoknál idén már nem mindenki helyére tudtunk új kollégát hozni. A kórház optimális működéséhez még több, akár 200-250 főre is szükség lenne, no meg pénzre, amiből kifizethetem a bérüket. A legutóbb a sebészeten volt komoly probléma az ügyelet kiállítással, ott egy műszakban három orvos is kell, de a hiányszakmákon - altató orvos, patológus, radiológus - túl a belgyógyászaton, a szülészet-nőgyógyászaton, urológián, traumatológián is vannak üres állások. Pedig ezek a szakma élterületi.
 
- Vannak feszültségek a munkatársak között?
 
- Sajnos igen, bár próbáljuk ezeket kezelni. De ugyan ez a helyzet a környékbeli kiskórházakban és a megyei intézményekben is.
 
- Igaz, hogy leszedette a külföldre toborzó cégek plakátjait?
 
- Igen, mivel ez egy egészségügyi intézmény, ahol főigazgatói engedély nélkül se kenyeret, se gyümölcsöt, se munkahelyet nem lehet árulni. S szerintem az Interspárban sem hagyják, hogy Tesco plakátokat ragasszon ki valaki...

 


 
- Nemcsak az orvosokra, az intézményre sem jut elég pénz, mi a helyzet Veszprémben?
 
- Mi egy durván 8 milliárdos költségvetésű intézmény vagyunk. Büszkék voltunk a 2009-es záráskor elért szolid hasznunkra, de tavaly költségtakarékossági lépéseket kellett tennünk, hogy év végére ne legyen 1 milliárd forintos hiányunk. Így is több mint 600 millió forint mínuszba kerültünk. Az oka a magasabb infláció és egy havi finanszírozás hiánya a rendszerből. Bár mindenen próbálunk spórolni, de egy minimális szintet fenn kell tartanunk. Az adósság pedig kamatozik évről évre. Most már nehezen tudjuk működtetni az intézményt, a beszállítók és a dolgozóink felé is el vagyunk adósodva. A beszállítók türelme se végtelen, 90 nap után bejelenthetik – ahogy azt más intézményeknél már meg is tették - nem vagy csak készpénzért szállítanak, ami szintén nincs. Ha nem fizetünk nem lesz gyógyszer, fűtés, víz és ez a második félévben minket is fenyeget. A szükségleteink nagyok, a lehetőségeink minimálisak.
 
- A betegek mennyit vesznek észre ebből?
 
- A sürgősségi ellátásban nem lehet spórolni, de minden másban - fájdalomcsillapítók, infúzió, antibiotikum vagy élelmiszer - bizony a minimálisra csökkentettük a kiadásainkat. Egy újabb negatívum a beteg-orvos viszonyban. Előbbi jogosan követel maximális ellátást, utóbbi keze meg van kötve, és emiatt jönnek a jogi pereskedések. A bíróság legtöbbször nekünk ad igazat, ám ez nem vigasz, ha a beteg úgy érzi nem megfelelően volt kezelve és elveszti hitét a gyógyításban.
 
- Lesz ennek vége valaha?
 
- Valamikor muszáj váltani, mert beteg van és őket gyógyítani kell. Azt mondják, a korábban csatlakozó uniós országok esetében az első 4-5 év után abba maradt az elvándorlás. Sajnos Magyarország rosszabb helyzetben van, amit a gazdasági válság és a belső eladósodás is mélyít. Miközben roppantul fontos a haza szeretete - melyre már kis kortól nevelni kell a gyerekeket - be kell látni, önmagában ez nem elég. Perspektívát kell nyújtani az embereknek, ne ismétlődhessen meg az 1930-as évek exodusa, amely még évtizedekig éreztette negatív hatását.

 

 

Felmondás borítékolva

A különböző egészségügyi szervezetek közül talán leghangosabban a Magyar Rezidens Szövetség tiltakozik a kialakult helyzet miatt. - Egyre markánsabb fellépésünk nemcsak a saját, de a betegek érdekeit is szolgálja - nyilatkozta lapunknak Papp Magor,  a Magyar Rezidens Szövetség elnöke. - Ha nem történik változás, 2013 végére négyezer orvos távozik, és összedől a magyar egészségügyi ellátórendszer. Levélben kértünk segítséget Orbán Viktor miniszterelnöktől  mivel az egészségügyi államtitkárnak meglátásunk szerint nincs elég mozgástere , hogy tegye meg a szükséges lépéseket. A helyzet az, hogy  a rezidensek, szakorvosok, egészségügyi szakdolgozók - folytatja a gondolatmenetet az  elnök - havonta veszítenek az önbecsülésükből, amikor átveszik a fizetésüket. Mára nemhogy jövőképünk, de jelenképünk sem maradt. A havi 80 ezer forintból nem lehet magunkat fenntartani, és kész csoda, hogy még mindig ennyien dolgozunk itthon. Legtöbbünket csak a betegek iránt érzett felelősség tart itt, de így is el fog fogyni a magyar orvosállomány.

 


 
- Az orvostársadalomban eddig nem tapasztalt összefogás van kialakulóban, hogy együtt próbáljuk meg rávenni a kormányzatot, tegye meg a szükséges lépéseket. Már most több mint ezer kolléga helyezte el felmondási levelét ügyvédjénél, és ha a 2012-es költségvetés sem hoz javulást, a munkáltatókohz is benyújtják.  Végül is  nemcsak a pénzről van szó - emeli ki  Papp Magor-, a munkahelyi körülmények javítását is elvárjuk. Az nem állapot, hogy egy beteg sebét nem lehet összevarni, mert elfogyott a csipesz vagy a cérna.

 

 

Szerintem

Kedves politikusok, akkor most már fel is dobhatjuk a talpunkat? Mert nagyon úgy tűnik, hogy a nemzetmentő programok, megszorító intézkedések, konvergenciatörekvések és rendszerváltó szándékok ide  vezetnek minket 21 év után. Ígértek nekünk fényes jövőt,  Európát, külföldi munkalehetőséget, s úgy tűnik, csak az utolsó valósul meg, kényszerből. Ki magyarázza majd meg Mariska néninek, akitől eddig sikeresen gyűjtötték be az ikszeket, ha megbetegszik, és nem lesz kórház, ahová bevihetik? Ideje lenne észbe kapni!

Tiger Szabolcs
[email protected]

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!