Közösen a tóért

A Magyar Tudományos Akadémia Limnológiai Kutatóintézete uniós pályázatot nyert a balatoni kutatási eredmények megismertetésére. Ennek keretében a Balaton halai, biológiájuk és a halállomány kezelésének kérdései címmel szerveztek beszélgetést. A minapi fórumra sok horgász is elment.

Dr. Specziár András tudományos főmunkatárs elmondta, a tó az elmúlt bő száz év során igen jelentős változásokon esett át, az első szabályozó kapavágást 1836-ban végezték. 1985-től pedig azt próbálják helyrehozni, amit az ember elrontott.

A Balaton halállományát 1985-től vizsgálják rendszeresen. A tóban eddig 48 halfajjal találkoztak. Ma nyolc idegen-, 24 őshonos-, és négy veszélyeztetett halfaj él itt, ami a jövőben 5/18/2-re módosul. A busa és az angolnaállomány kihalászható, ami jó volna a többi halfajnak. Ugyanakkor félő, hogy újabb fajok is megjelennek, a gébek már ott vannak a Dunán, ahonnan bármikor felúszhatnak.

A horgászokat főleg az érdekelte: mennyi hal lehet a tóban? A kutató elmondta, az 1960-as években hat- és 18 ezer tonna közötti hallal számoltak, ami 1990-re 17 ezer tonnára csökkent, ma tízezer tonnára becsülik.
Függetlenül attól, hogy busát 1983, angolnát pedig 1991 óta nem telepítenek, előbbiből mégis 500-800 tonnányi, utóbbiból 1500-3000 tonna lehet még a vízben. A busautánpótlás vélhetően a tó környéki halgazdaságokból kerül a Balatonba. A jövevény ezüstkárász állomány is hatalmas, 30-60 tonna is lehet.

A fórum élénk párbeszédbe torkollott a pecások révén.