Magabiztos, önelégültgúnyolódás a humorral

Még a fekete-fehér televíziózás idején Tabi László író, humorista, a Ludas Matyi főszerkesztője egy időn át az esti híradó után - arra már nem emlékszem, hogy hetente hány alkalommal - ötperces krokikat olvasott fel, amelyekben az akkori társadalmi ellentmondásokat, visszásságokat vette célba, illedelmesen cikizte. Akkoriban már nagyon untuk Tabit, mert nem mindegyik karcolata volt élvezhető. Ahogy most szombaton este végignéztem a Magyar Rádió ötödik humorfesztiválja döntőjének első részét, habozás nélkül visszasírom Tabit. A hat produkció közül - öt magánszám volt - egyik rosszabb volt, mint a másik. Farkasházy Tivadar rögtön az elején kijelentette most majd eldől, hogy kit vesznek fel a "céhbe". Hát nagyon ügyelnek arra, hogy náluk tehetségesebb, jobb képességű humorista ne kerüljön a brancsba, mert akkor veszve minden, oda a nimbusz. A döntő első, bemutatkozó fordulójából nem derült ki, hogy a szöveg vagy az előadás, a tálalás fontosabb-e. Vagyis a szellemesség vagy a vonzó játék, a megnyerő nevettetés. Végül is ez teljesen mindegy, mert a vérbeli szöveg és előadásmód egyaránt hiányzott, elcsépelt, ezerszer látott és hallott helyzetekkel, ötletekkel jöttek a céhbe jelölt fiatalemberek, eredeti, mai "kitalálás A humor - tudjuk Karinthy Frigyestől - nem tréfa, roppant nehéz műfaj, születni kell rá, nem lehet megtanulni, még lenyúlások, sunyi poéntolvajlások, gátlástalan capcarák árán sem. Szóval itt tartunk. A rádió Márványterméhez méltatlanok

ezek az önelégült, magabiztos gúnyolódások, kötözködések a valódi, belevaló humorral.

A nagy elődök talán még a sírban is lesütik a szemüket.

ezek az önelégült, magabiztos gúnyolódások, kötözködések a valódi, belevaló humorral.

A nagy elődök talán még a sírban is lesütik a szemüket.

A nagy elődök talán még a sírban is lesütik a szemüket.