Mosoly a vízen - Kétszáz árva vitorlázott

Visszafogott, de még így is komoly izgatottságot takaró gyerekzsivaj töltötte be csütörtök dél tájban a magyar vitorlásszövetség balatonfüredi kikötőjét, kíváncsi szemek lesték a tűző napsütésben, a Balaton csillogó víztükrén ringatózó járműveket.  

Melyik lesz a miénk? - hangzott el egyre gyakrabban innen-onnan a kérdés, miközben mindenki próbált a közelében maradni a testvérének vagy barátjának, hogy vele egy csapatban vághasson neki az érdekesnek ígérkező vízitúrának.

Csütörtökön a három magyar S.O.S. gyermekfalu (Battonya, Kecskemét, Kőszeg) közel kétszáz lakója érkezett Balatonfüredre, azért, hogy a balatoni vitorlások jóvoltából részt vegyen egy igazi verseny szimulációján, azaz megismerkedjen a sportág alapjaival és természetesen a magyar tenger sosem látott szépségeivel. 

A hátrányos helyzetű, árva vagy valamilyen más okból szüleiktől távol nevelkedő fiatalok közül eddig csak nagyon kevesen vitorláztak és bőven akadtak olyanok, akik még soha életükben nem jártak a Balatonnál.

- Mindenki eljött, aki épp nem dolgozik, vagy nyaral, csaknem kétszázan vagyunk itt - kezdte Jávorszky Iván. 

Az SOS-Gyermekfalu Magyarország nemzeti igazgatója elmondta: a három hazai faluban összesen 296 gyermek és fiatal lakik nullától 24 éves korig. 

- Erre a délutánra tehát szinte kiürültek a falvak. A gyerekek nagyon örültek a lehetőségnek, amely Bakóczy Kálmán ötlete és szervezése nyomán jött létre. Köszönjük a résztvevő hajósoknak és a vitorlásszövetségnek is a támogatást, minden segítséget megkaptunk tőlük.

És ha már a főszervezőről szó esett: a kormányos tavaly nyáron elvitt hét SOS-es ifjút egy adriai versenyre, ekkor született meg egy balatoni vitorláztatás ötlete.  

- Fájt a szívem a többi kétszázért és a Balaton is van olyan szép, mint a tenger - ismertette a vállalkozás pofonegyszerű mozgatórugóját Bakóczy Kálmán.

- Nem okozott gondot a szervezés, folyamatosan jelentkeztek a segítők és a támogatók, összefogtak a tó hajósai. 

Összesen 42 egységen futnak ki a vízre a gyerekek, olyan vitorlásokon, mint a Nemere, a Sponsor Wanted, a Dolce Vita, a Róza vagy a Stefánia. Egy igazi versenyt rendezünk, cirkáló-, pályaszakasszal és befutóval  tette hozzá.

Amíg a rendezők a beosztást készítették, a gyerekek már izgatottan várták az indulást. Két fiatalembert szólítottam meg: Patrik még sosem járt a Balatonnál, egyszer ugyan már Dorogra utazva eljött mellette, de azért ez most más. 

A barátja Richárd volt már a magyar tengernél, de vitorláson még sosem ült.  

- Nagyon vártuk már, hogy eljöhessünk ide. Mindig várjuk a kirándulásokat. Nem félünk a víztől, mert mindketten tudunk úszni. Szeretnénk nagy hajóra kerülni és megnyerni a versenyt - jelentette ki a battonyai gyermekfalu tízéves lakója. 

Klementina és Alexandra szintén Battonyáról érkezett, barátnőikkel együtt a Sindbadon kaptak helyet. 

Kíváncsi szemekkel ismerkedtek az idei Kék-szalagon kategóriájában nyertes, gyönyörű hajóval, amelynek legénysége segítőkészen magyarázta a fő tudnivalókat és érdekességeket a körülbelül tíz másodpercenként érkező kérdésekre. 

A fiatalok tinilányos vagánysággal várták az új kalandokat, és bár bevallásuk szerint eddig abszolút nem érdeklődtek a vitorlázás iránt, az első vízen megtett méterek után izgatott kacaj jelzi, a jövőben már más szemmel tekintenek az árbocos csodákra.

Közben egyenként futnak ki az egységek a vízre, minden hajós a vitorlása méretének megfelelő létszámú csoportot vállalt. Félénk és bátrabb társaságok integetnek egymásnak, valamint a kikötőben álldogálóknak. 

Őszintén vidámak és boldogok. Ki tudja, e pillanatban talán még azon kortársaiknál is jobban, akiknek vannak szüleik.

(Fotó: Gáspár Gábor)