2009.05.19. 07:44
Nossa – Jó, hogy a Miénk
A csomagban lapos, négyszögletes tárgy. Egy korongnyi vibráló szín, felkavaró érzelem és vidámság. A Nossa lemeze akár filmzene is lehetne: két jelenet között az értelmi kapocs. Nossa – a Miénk.
A brazil szó ízlelgetésével kerülünk legközelebb a négytagú magyar formáció stílusához: latinos rockos elemek összeolvadása, ahol a csellóról legkevésbé sem a zeneiskola, a torzítós gitárról pedig semmiképpen nem a feketébe öltözött alternatív fazonok jutnak az eszünkbe.
A koncerteken jól bevált kongákon, akváriumon, alulemezen - igen, valóban, alulemezen - és a karneváli hangszereken túli Nossa bemutatkozó korongját egyszerűen jó hallgatni.
A Japánból hazatért Hornai Zóra tiszta hangja, gyönyörűen formált szavai akaratlanul is zöld mezőket és fenséges, már-már giccses gleccsereket vetítenek a hallgató elé.
A hegedűtanulást bojkottáló Simkó-Várnagy Mihály csellójátékában van valami sodró lendület, amely a lassabb, meditatív soroknál is magával ragad.
Varga (Főtörzs) Milán, a zenekar hivatásos katonája az ütőhangszerekért felelős, míg a gitárt a Kowalsky meg a Vegából jól ismert Zámbó Tamás nyűvi.
Dalszövegeiben elemi erővel törnek fel az elemek energiái: tűz, víz, föld, levegő már-már misztikus világa keveredik a játékos hangokkal, halk madárcsicsergéssel.
Parkban üldögélős, réten szaladgálós, mólón andalgós lemez a Nossáé, amit minél többször hallgatunk végig, egyre inkább érezzük, hogy valahol a Miénk. Egy csepp boldogság-esszencia tavaszi fáradtság ellen.
Kár, hogy olyan rövid. Nagyon várjuk az újabb, CD-be csomagolt Brazíliát.
(Fotó: Nossa)