Paszomány és csákó - Divat az 1848-as huszárok egyenruhájában pompázni

Az ügyvezető igazgató, Tatai Tamás kalauzol. Azért kerestem fel, mert az ő kollekciójukat, 1848-as huszár- és honvédegyenruhákat állítanak ki nemzeti ünnepünkön a városházán. Miért készít egy szabóság manapság huszárruhákat? Üzlet ez vagy hobbi? Pontosan olyanok az egyenruhák, mint az eredetiek, vagy csak olyannak látszó tárgyak? - merülnek fel bennem a kérdések.

De kérdeznem sem nagyon kell, Tatai Tamás beszél, látható örömmel avat be a huszárruhák rejtelmeibe. 

Ez az 1848-as pápai huszárezred egyenruhája, emez meg, sötétkék alapon ezüst zsinórzattal, a székely határőr huszárezredé. A megrendelők szakértők, pontosan tudják, mit kérnek, korhű rajzokat, leírásokat hoznak. Ha mondjuk egy huszár mentéjének vagy dolmányának mindkét vállára zsinórzatot teszünk, mert az általunk használt rajzon úgy szerepelt, a veszprémi Abonyi Gabi azonnal elmondja, a jobb oldalon soha nincs zsinórzat, mert ott a huszár védi magát a karddal. Csak a másik oldalra kell, mert a zsinórzat eredetileg rézszálakból készült, azért rakták fel, hogy kivédje a csapást.

Használják ők is a szakirodalmat, Ságvári György A szabadságharc hadserege című könyvét, vagy Somogyi Győző művészi, ám a legapróbb részletekig pontos illusztrációit, de minden egyes ruhadarab részleteit megbeszélik a megrendelőikkel. Akik elsősorban hagyományőrzők, egyesületek vagy magánszemélyek. Nemcsak Veszprémből és a megyéből keresik fel a szabóságot, hanem az ország minden tájáról. Időnként beesik egy-egy nagyobb megrendelés is, a siklósi hagyományőrzők például tíz garnitúra huszárruhát kértek egyszerre.

A kis cég egyébként nagyon régóta foglalkozik egyenruhák készítésével, még Sprint Ipari Szövetkezet leányvállalataként működtek, amikor profiljukban megjelentek a bányász- és a katonai uniformisok. Ez a terület akkoriban jó és biztos piacot jelentett, főleg, ha a hozzávesszük a szintén megrendelőként jelentkező Mahartot is.

A bányászat gyakorlatilag eltűnt, ám az egyenruhák piaca bővült is némileg: a jogi vonalon elterjedtek a talárok, kezdetben csak divatként, majd kötelezően is bevezették. Megmaradt persze a hagyományos profil is, a méretes ruhakészítés, az apróbb igazítások, de változó arányban, hullámzó mennyiségben. Kordivatként jelent meg viszont a Bocskai, egyre többen rendelik meg. Azzal viszont meglep a lezseren, de szakmájához illően elegánsan öltözött Tatai Tamás (farmert visel jól szabott szövetzakóval), hogy egyre inkább hódít a Bocskai női változata is.

Visszakanyarítom azért a beszélgetés irányát az 1848-as egyenruhákra, hiszen tartogat még a téma néhány érdekességet. Például azt, hogy a mintakollekciót (a raktárban álló, letakart egyenruhákat) senki nem rendelte meg tőlük, ha úgy tetszik, a saját gyönyörűségükre készítették. Megtudom, hogy gyakorta viszik el tőlük kiállításra, vagy csak egyszerűen kölcsönkérik itt vagy ott bemutatni.

Kézbe veszek egy huszárcsákón egy nemzetiszínű paszományt (eddigre már tudom, hogy ez tulajdonképpen egy bonyolult zsinórminta), érzem a tömörségét és az anyag súlyát.

Az ország legjobb paszományosával dolgoztatunk, mindent abszolút korhűen, eredeti anyagokból készít - kapom a választ a ki nem mondott kérdésemre. Ennek a csákódísznek az ára 25 ezer forint, de akár százezer forintba is kerülhet egy huszárfejfedő, ha a megrendelő ragaszkodik teljes egészében korhű előállításhoz. Egy komplett huszáregyenruha 200-300 ezret kóstál, de erőlködés nélkül felmehet félmillióig.

A katonai díszegyenruháknak ma is részét képezik zsinórok, sujtások, sőt a köztársasági őrezrednél aranyfüstöt is alkalmaznak. Erről közvetlen forrásból értesül Tatai Tamás, hiszen a repülőtéri, államfői fogadásokon, a Parlamentben díszelgők egyenruháját is itt, az ő műhelyükben, Veszprémben varrják.

Egyszerűen jólesik hallani, hogy valami működik. Hogy még sincs minden elrontva, hogy ebben a lerobbant világban is vannak zakatoló szerkezetek. Pörög a verkli, ha nem is tízezerrel, de ami a lényeg, nem állt le.

Azért nekik is van némi bánatuk, az utánpótlás. Mert tizenkét éve (!), azaz jóval a rendszerváltás után, mikor már saját magunk építettük a saját kis kapitalizmusunkat, még ötven tanulója volt a cégüknek. Öt éve viszont már egy sem. Ezt a helyzetet Tatai Tamás egyáltalán nem érti, de úgy sejti, az okot rajta, rajtuk kívül kell keresni. 

Sem a tanulásnak, sem az igazi iparosmunkának nincs már becsülete, sajnos, a fiatalok mintha csak az entert akarnák nyomkodni - kesereg egy kicsit, aztán visszahelyezi a porvédőt a huszár-egyenruhákra.

1848 hőseinek ruházata visszatért közénk. Reméljük, magával hoz valamit viselőinek szellemiségéből is.