Szmokingos tankok tárlata - Fotókkal

Akár Gorbacsov egykori pártfőtitkár vagy  Dobi István kormányfő valamikori autóját is kipróbálhatják az érdeklődők a Közlekedési Múzeum napokban megnyitott kiállításán. A kommunista rezsim vezetőinek volt autóit Európa-szerte nagy becsben tartják a gyűjtők, egy-egy ritka példányukért egy mai luxuskocsi árát is képesek megadni. 

(Fotó: Orosz Péter)

A magyar megszállottak, akik Volga néven klubot is alapítottak, a múzeum rendelkezésére bocsátották  a legérdekesebb darabokat  természetesen az azok eredetét igazoló forgalmi engedéllyel együtt. Például az egyikben az olvasható, hogy a tulajdonos a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Elnöki Tanácsának Titkársága 1964. 02. 05-től. 

Ez a klasszikus típusú Csajka egy amerikai autó, az 1955-ös Packard Patrician mintájára készült. A szovjet autógyár 1958 és 1981 között sorozatban gyártotta, több magyar vezetőt is ilyennel furikáztak. A maga korában a legerősebb és leggyorsabb keleti autó volt, ami nem véletlen, hiszen 5500 köbcentis motort építettek bele, aminek 195 lóerő volt a teljesítménye. 

A másik kiállított Csajka a Gorbacsov-flotta tagja volt. A  könnyűpáncélzatú, Kockának becézett  autócsoda 3,3 tonnát nyom, több mint hat méter hosszú éjfekete limuzin. Alig száz köbcentivel nagyobb a motorja a másiknál, viszont 220 lóerővel futott, amihez persze nem kevés üzemanyagra is szüksége volt, városi forgalomban 25 liter benzint fogyasztott. 

Elődjéhez, a 13-as Csajkához hasonlóan kézzel szerelték össze, havonta átlagban nyolcat. Ezt a típust kizárólag a Szovjetunió meghatározott államhatalmi szervei rendelhették meg, kereskedelmi forgalomba nem került. 

Igazi luxusnak számított, és korában,  az 1980-as években minden létező extra megvolt benne: szervokormány, elektromos ablakemelők, légkondicionálás. Amit a szovjetek nem tudtak megfelelő minőségben legyártani, azt importból tették bele. 

Így japán munka a légkondicionáló, a General Motorstól származik az automata váltója, de elektromos ablakokat, központi zárat, hátulról is vezérelhető rádiós magnót, tripla fűtőrendszert, fényszórómosót is beleépítettek. 

A bemutatott példány Mihail Gorbacsov főtitkár gépkocsiparkjának kedvenc darabja volt. Az összeállítók munkáját dicséri, hogy felújítás nélkül is rozsdamentes, nagyon szép állapotban van. A Szovjetunióban ezzel közlekedett a KGB vezetőinek nagy része. Ezek voltak a rettegett lefüggönyözött autók, amelyek, ha elsuhantak az utcán, sokan rettegtek. 

Moszkvában annak idején a középső két sávot mindig üresen hagyták, hogy a hivatalos gépkocsik gyorsan elérhessék céljukat  a rendszer a főbb sugárutakon ma is változatlan. A katonai vezetők is előszeretettel használták, kabrióváltozatából integettek  a nagy díszszemléken.

A limuzinok mellett a Volgák bizonyos típusai ismerősebbnek tűnhetnek az utakról, a kiállított Volgákkal  nosztalgiázhatnak a látogatók, azokra még emlékezni is könnyebb.  

Finnországban a Volgákat szmokingos tankoknak nevezték el,  Lengyelországban viszont a gyerekeket a Volgákkal ijesztgették, azt találták ki az engedetlen csemetéknek, hogy a fekete kocsikban gyerekeket rabló vámpírok utaznak. 

Nálunk az idősebbekben keltenek ma is rossz érzéseket a fekete kocsik, amelyek hajnalban álltak meg a ház előtt, s akit abban elvittek, jó, ha néhány év börtönnel megúszta. GAZ-2410 és GAZ-3102 számokkal különböztették meg egymástól a Volgákat. 

Nemcsak ma, de egykor is kevesen tudták, minek a rövidítése a GAZ. Nos: Gorkovszkij Avtomobilnij Zavod, azaz a Gorkij Autógyárat takarta, amely a szovjet civil és katonai gépkocsigyártás egyik bástyájaként a pártvezetés, az állami vállalatok, hatóságok számára készített különleges autókat. 

Ezek nyilvánvalóvá tették használóik politikai és társadalmi hierarchiában elfoglalt magas pozícióját, pontosan kifejezték a rendszerben elfoglalt helyüket. Az egyik modern formájú 3102-es  huszonhárom éves, és igazán magas presztízsű autónak számított.  

1982-től forgalmazták a KGST autókereskedői, bár a '90-es évekig csak az állami szervek juthattak hozzá. A Volgák közül ezekből van a legtöbb ma nálunk. 
 
A magyar pártvezetés is szerette a luxust, de a puritánnak nevezett Kádár János sokkal jobban szerette a Mercedest a testvéri autóknál. Volt is ebből kalamajka, mert a nyugati delegációkat nyugati gyártmányú kocsikkal szállították, de ha épp itt tartózkodott egy szovjet delegáció, akkor kénytelenek voltak őket is olyanokban utaztatni.  
 
Az érdekes  kiállítás nemcsak a gépkocsikkal idézi meg a szocializmus különböző szakaszait, de a kor hangulatát érzékeltetik néhány korabeli  irodai asztallal és írógéppel, amelyek a gépkocsi-kiutalásokat intéző Merkurt varázsolják vissza. A bátrabbak elkészíthetik maguknak a korhű autókiutalás egy példányát. 

A hatalmas plakátok pedig az országutak végtelenül hömpölygő orosz autófolyamát ábrázolják. Többek között Osztyapenko kapitány Budapest határában álló szobránál, amelyet már régen elszállítottak valahová, ám az autósok mégis azt nevezik meg a főváros kezdetének.  

A rádiót a sofőr nem tudta kezelni, utasa kapcsolgathatta csak. Magas, biztonságos ülések, kényelmes rugózás jellemezte a Volgákat szépre tervezett műszerfallal.