Tragikus baleset! "Cecének" nem volt esélye

Hétfőn kora reggel halálos közúti balesetet szenvedett Horváth Zoltán. Szombathely és Csepreg között autója megcsúszott és frontálisan ütközött egy teherautóval.

A hórihorgas fiatalember Veszprémben kezdett el igazán komolyan kosárlabdázni. Eleinte ügyetlen volt és vékony, de egyre jobban belejött a játékba.

Jó ritmusérzékét bizonyította, hogy rendre remek ütemű szerelésekkel akadályozta meg az edzéseken és a meccseken is a pontos dobásokat. Így ragadt rá a Cece (csípett, mint a cecelégy) becenév, melyet aztán magával vitt pályafutásának állomásaira is: Pécsre, Paksra, Görögországba és Szombathelyre.

- Zalaegerszegről került a veszprémi egyetemre - mesélte megtörten Andorka Zoltán, a Veszprémi Egyetem SC kosárlabda szakosztályának vezetője. 

- Első éves egyetemistaként figyeltünk fel rá, eleinte Petőfi Lajos volt az edzője, aztán Molnár István. Öt évig játszott nálunk, igazán itt lett belőle kosárlabdázó. Az gyorsan kiderült, hogy jó közösségi ember, de rossz volt az étvágya, vékony volt és borzasztó magas, azt mondtuk, hogy még a vonalban is megbotlik.

Tudtuk, ha erőt, izmot pakolnak rá, akkor kitűnő játékos válhat belőle. Ez aztán Pécsen meg is történt. Tisztelettudó fiú volt, a feleségét is itt ismerte meg az egyetemen. Rendszeresen visszajárt, a bajnoki érmünket is legutóbb ő adta át a csapatnak.

Szerették a srácok azért is, mert ugyanolyan maradt, mint amikor elment tőlünk. A sárváriak hívtak, mert éppen az orvosuk volt a mentős. Ők vitték kórházba, de azt mondták olyan súlyos fejsérülései voltak, hogy nem volt esélye. Borzalmas ez az egész.

- Jóban voltunk, a pályán és azon kívül is hamar megtaláltuk a közös hangot - kereste a szavakat Szokolik Gergő az egykori játékostárs, majd barát. 

- Egész napokat is töltöttünk együtt, remek ember volt. A barátaiért mindent megtett, mindig őszinte volt és nem utolsó sorban nagyon szerette a kosárlabdát. Reggel hallottam a hírt, de nem akartam elhinni. Azonnal hívtam Julit, a feleségét, hátha azt mondja, hogy tévedés az egész.

Sajnos megerősítette a tragédiát, de még mindig nem tudom felfogni. Veszprémből azért ment el, mert tudatosan tovább szeretett volna lépni. Be is jött neki, jó csapatokban játszott, a válogatottban is bemutatkozhatott. Sajnos egyre ritkábban beszéltünk, de volt hogy négy-öt hónap szünet után találkoztunk és úgy folytattuk, mintha abban a pillanatban hagytuk volna abba. Szörnyű ez a dolog, ráadásul most tervezték, hogy gyermekük lesz.

- Két évig volt a játékosom - kezdte Molnár István, a VESC mestere, aki szintén nem akarta elhinni a hírt. 

- Jó szellemű, remek képességű játékos volt, az itt folyó szakmai munkát is jellemezte, hogy tőlünk az A csoportos Pécsbe került. Gyakran hívott minket, érdeklődött hogyan állunk, milyenek az eredményeink. Jött is a meccsekre, a fiúk közül többel is baráti viszonyban volt. Céltudatos srácként pontosan tudta mit szeretne elérni, ezért hajlandó volt plusz munkára is. Döbbenetes, hogy ilyesmi megtörténhet.

*

Horváth Zoltán Szatmárnémetiben született, 1979 szeptemberében. Két méternél hét centivel magasabb volt, igazi kosaras alkat. Veszprémben derült ki, hogy milyen nagy tehetség, a VESC-től Pécsre igazolt, ahol bemutatkozhatott az A csoportban.

Utána Paks következett, ahol magyar bajnoki címet és kupagyőzelmet ünnepelhetett. A válogatott meghatározó játékosa volt, most a Falco Szombathelyben játszott.

A legutóbbi bajnokság összesített táblázatában a második helyen végzett, 29.58-as átlaggal. Volt olyan találkozó, ahol a legelitebb mezőnyben 29 pontot dobott, de akadt olyan is, amikor tizenhat lepattanó labdát szerzett.