Cozma-gyilkosság: Raffael magára vállalta a gyilkosságot

Raffael magára vállalta a gyilkosságot

Magára vállalta Marian Cozma megölését az utolsó szó jogán felszólalva Raffael Sándor pénteken a Győri Ítélőtáblán.

"Nagyon sajnálom, ami történt, senkinek nem akartam a halálát" - mondta a férfi, akit az első fokon eljáró Veszprém Megyei Bíróság tavaly júniusban életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte azzal, hogy legkorábban 30 év múlva szabadulhat. Hozzátette: "én vagyok egyedül felelős Marian Cozma haláláért".
   
"Nem akartam gyilkos lenni, testi sértést akartam elkövetni" - bizonygatta, miután hosszasan sorolta, hogy szerinte milyen ellentmondások és pontatlanságok tarkítják a vele kapcsolatos bizonyítékokat, vallomásokat.
   
Az első fokon szintén életfogytig tartó fegyházra ítélt Németh Győző - megjegyezve, "ártatlan nem vagyok" - azt mondta az utolsó szó jogán: bátran viseli a rá kiszabott büntetést, de nem ölt meg senkit.
   
Kitért arra is: emberölés kísérletével két és fél évi eljárás után gyanúsították meg, "annak ellenére, hogy semmilyen új információ nem került elő". 
   
"Bármit megtennék, hogy visszacsináljam" - jelentette ki, hozzátéve, "ha megtehetném, odaadnám a vesémet Pesicnek". Megtoldotta ezt azzal: saját példáján tudja, hogy mit jelent egy sportolónak egy életfontosságú szerve. Jelezte: minden vagyonáról lemond, hogy enyhíteni tudja a sértettek fájdalmát.

    
Azt kérte a fellebbviteli tanácstól, hogy olyan büntetést mérjenek rá, amelyet letöltve, "a hibákból okulva egy új, jó életet" kezdhet.
   
Szintén az ellene felhozott bizonyítékok közötti ellentmondásokat elemezte az utolsó szó jogán a két vádlott-társához hasonlóan társtettesként elkövetett emberölés és testi sértés kísérlete miatt első fokon elítélt Sztojka Iván, aki 20 év fegyházbüntetést kapott.
   
Kiemelte: a tévéből értesült arról, hogy halottja van a verekedésnek, és ő volt az első, aki feladta magát a rendőrségen. Előbb hosszan vívódott, hogy családja vagy a vele rokoni kapcsolatban lévő barátja, Németh Győző érdekeit helyezze előbbre.
   
Mint mondta, egy ellene korábban folyó eljárás, az ott tapasztaltak alapján arra számított, hogy tisztességes eljárásban tisztázhatja magát. Szerinte ezzel szemben "itt nem volt tisztességes eljárás", mert a magyarországi romák lejáratása volt a cél.  
   
"Én nem követtem el ezeket a bűncselekményeket" - fogalmazott, majd hozzátette, "sajnálom, ami történt, de én nem tudok elnézést kérni a sértettektől". 

Április végén folytatódik az eljárás

Április 27-én folytatódik a Cozma-gyilkosság vádlottjainak fellebbviteli eljárása a Győri Ítélőtáblán - jelentette be az utolsó szó jogán megtett felszólalások után Nagy Zoltán tanácsvezető bíró pénteken.

A társtettesként elkövetett testi sértésért első fokon öt év börtönre ítélt Pál Gábor az utolsó szó jogán azt mondta: nagyon sajnálja, ami történt, míg a nem jogerősen négy év börtönre ítélt Bihari Csaba arról beszélt: ő rosszkor volt rossz helyen. Megjegyezte: a történésekben minimális szerepe volt, de ő már bocsánatot kért Marian Cozma szüleitől. 
   
A hatod- és a hetedrendű vádlott - a bűnpártolásért három év börtönre ítélt Gergely Péterné és az ennél négy hónappal rövidebb büntetéssel sújtott Antalik László - nem élt az utolsó szó jogával.

Lapozzon! Ügyvédei védőbeszédek!

OLDALTÖRÉS: Az ügyvédi védőbeszédek

Sztojka Iván felmentését kérte védője


Szikinger István a harmadrendű vádlottal kapcsolatban elmondta: "Sztojka Iván ezt a cselekményt nem követhette el, nem volt meg az ő cselekvősége úgy, ahogy az a tényállásban le van írva", így fel kell menteni, hiszen "érdemleges bizonyíték nem szól amellett, hogy ő bármiféle cselekményt elkövetett".
   
Szavai szerint a bántalmazás során lehetett akarategység a vádlottak között, de semmilyen adalék nem utal arra, hogy ez az emberölés esetében fennállt volna. Megjegyezte: védence nem látta, hogy Raffael Sándor szúr, arról csak Németh Győzőtől hallott.
   
A védő - aki kétórás felszólalásában másodpercekre bontva rekonstruálta, mi történhetett a veszprémi szórakozóhely pincéjében és előtte - kiemelte: az ítélet szerint az első-, a másod- és a harmadrendű vádlott (azaz ügyfele) "végig szándékegységben cselekedett", majd közel háromszáz oldallal később úgy fogalmaznak, hogy utóbbi két férfi időközben megváltoztatta szándékát.
   
Amikor ügyfele odarohant a másik két vádlotthoz, nem támadni akart, hanem "azért kért segítséget, hogy Csokit (Raffael Sándort) megfékezze", így "ki lehet jelenteni, hogy Sztojka Iván ellene volt ennek a magatartásnak", tiltakozott, azaz nem állhatott fenn szándék- és akarategység.
   
"Tessék egy tisztességes és alapos tényállást felvonultatni, ami ellen védekezni tudunk" - kérte Szikinger István, aki szerint az első fokú döntésből az sem derül ki, mikor alakult volna ki az a szándék a vádlottakban, hogy ölnek. Hozzátette: védence esetében egyetlen jelen lévő sem állította, hogy közelítőleg is úgy cselekedett volna, ahogyan az a nem jogerős ítéletben szerepel.

    
Az ügyész által a csütörtöki első tárgyalási napon mondottakra reagálva Szikinger István arról beszélt: az állam nem azonosíthatja magát a sértettekkel, merthogy a nép nevében kell eljárnia, a sértettekéhez hasonló alapossággal védve a vádlottak jogait is.
   
Súlyosan alkotmányellenesnek nevezte az első fokú eljárás helyszínének kiválasztását, mondván, "Veszprém az a hely, ahol leginkább lehetett érvényt szerezni annak, hogy a sértett kapjon elégtételt", később arról beszélve, hogy e "mélyen tisztességtelen eljárás" során a vádlottak "az első perctől el voltak ítélve". 
   
Az eljárási hibákat sorolva szólt arról: volt tanú, aki először nem, csak később ismerte fel valamelyik vádlottat, a jegyzőkönyvekből nem derült ki egyértelműen, hogy a tanú kit kivel azonosított, ügyfele otthonát távollétében kutatták át, valamint nem közölték, mit keresnek - holott ha a terhelt közölte volna, hol a keresett tárgy, a házkutatást abba kellett volna hagyni.
   
Indítványozta, hogy ha a fellebbviteli tanács elfogadja hatályon kívül helyezési indítványát, az új eljárást "a Veszprémről legtávolabb eső bíróságon folytassák le".
   
Egyben - a 19. század végi, a helyi zsidók ellen folytatott tiszaeszlári pert és az azt körülvevő közhangulatot idézve - Szikinger István kijelentette: "ott az ítélet mert felmentő lenni". Szerinte védence esetében is ilyen döntésnek kellene születnie másodfokon. 



Véget értek az ügyvédi perbeszédek

Sztojka Iván felmentését kérte védője


Szikinger István a harmadrendű vádlottal kapcsolatban elmondta: "Sztojka Iván ezt a cselekményt nem követhette el, nem volt meg az ő cselekvősége úgy, ahogy az a tényállásban le van írva", így fel kell menteni, hiszen "érdemleges bizonyíték nem szól amellett, hogy ő bármiféle cselekményt elkövetett".
   
Szavai szerint a bántalmazás során lehetett akarategység a vádlottak között, de semmilyen adalék nem utal arra, hogy ez az emberölés esetében fennállt volna. Megjegyezte: védence nem látta, hogy Raffael Sándor szúr, arról csak Németh Győzőtől hallott.
   
A védő - aki kétórás felszólalásában másodpercekre bontva rekonstruálta, mi történhetett a veszprémi szórakozóhely pincéjében és előtte - kiemelte: az ítélet szerint az első-, a másod- és a harmadrendű vádlott (azaz ügyfele) "végig szándékegységben cselekedett", majd közel háromszáz oldallal később úgy fogalmaznak, hogy utóbbi két férfi időközben megváltoztatta szándékát.
   
Amikor ügyfele odarohant a másik két vádlotthoz, nem támadni akart, hanem "azért kért segítséget, hogy Csokit (Raffael Sándort) megfékezze", így "ki lehet jelenteni, hogy Sztojka Iván ellene volt ennek a magatartásnak", tiltakozott, azaz nem állhatott fenn szándék- és akarategység.
   
"Tessék egy tisztességes és alapos tényállást felvonultatni, ami ellen védekezni tudunk" - kérte Szikinger István, aki szerint az első fokú döntésből az sem derül ki, mikor alakult volna ki az a szándék a vádlottakban, hogy ölnek. Hozzátette: védence esetében egyetlen jelen lévő sem állította, hogy közelítőleg is úgy cselekedett volna, ahogyan az a nem jogerős ítéletben szerepel.

    
Az ügyész által a csütörtöki első tárgyalási napon mondottakra reagálva Szikinger István arról beszélt: az állam nem azonosíthatja magát a sértettekkel, merthogy a nép nevében kell eljárnia, a sértettekéhez hasonló alapossággal védve a vádlottak jogait is.
   
Súlyosan alkotmányellenesnek nevezte az első fokú eljárás helyszínének kiválasztását, mondván, "Veszprém az a hely, ahol leginkább lehetett érvényt szerezni annak, hogy a sértett kapjon elégtételt", később arról beszélve, hogy e "mélyen tisztességtelen eljárás" során a vádlottak "az első perctől el voltak ítélve". 
   
Az eljárási hibákat sorolva szólt arról: volt tanú, aki először nem, csak később ismerte fel valamelyik vádlottat, a jegyzőkönyvekből nem derült ki egyértelműen, hogy a tanú kit kivel azonosított, ügyfele otthonát távollétében kutatták át, valamint nem közölték, mit keresnek - holott ha a terhelt közölte volna, hol a keresett tárgy, a házkutatást abba kellett volna hagyni.
   
Indítványozta, hogy ha a fellebbviteli tanács elfogadja hatályon kívül helyezési indítványát, az új eljárást "a Veszprémről legtávolabb eső bíróságon folytassák le".
   
Egyben - a 19. század végi, a helyi zsidók ellen folytatott tiszaeszlári pert és az azt körülvevő közhangulatot idézve - Szikinger István kijelentette: "ott az ítélet mert felmentő lenni". Szerinte védence esetében is ilyen döntésnek kellene születnie másodfokon. 



Véget értek az ügyvédi perbeszédek

    
Az ügyész által a csütörtöki első tárgyalási napon mondottakra reagálva Szikinger István arról beszélt: az állam nem azonosíthatja magát a sértettekkel, merthogy a nép nevében kell eljárnia, a sértettekéhez hasonló alapossággal védve a vádlottak jogait is.
   
Súlyosan alkotmányellenesnek nevezte az első fokú eljárás helyszínének kiválasztását, mondván, "Veszprém az a hely, ahol leginkább lehetett érvényt szerezni annak, hogy a sértett kapjon elégtételt", később arról beszélve, hogy e "mélyen tisztességtelen eljárás" során a vádlottak "az első perctől el voltak ítélve". 
   
Az eljárási hibákat sorolva szólt arról: volt tanú, aki először nem, csak később ismerte fel valamelyik vádlottat, a jegyzőkönyvekből nem derült ki egyértelműen, hogy a tanú kit kivel azonosított, ügyfele otthonát távollétében kutatták át, valamint nem közölték, mit keresnek - holott ha a terhelt közölte volna, hol a keresett tárgy, a házkutatást abba kellett volna hagyni.
   
Indítványozta, hogy ha a fellebbviteli tanács elfogadja hatályon kívül helyezési indítványát, az új eljárást "a Veszprémről legtávolabb eső bíróságon folytassák le".
   
Egyben - a 19. század végi, a helyi zsidók ellen folytatott tiszaeszlári pert és az azt körülvevő közhangulatot idézve - Szikinger István kijelentette: "ott az ítélet mert felmentő lenni". Szerinte védence esetében is ilyen döntésnek kellene születnie másodfokon. 



Véget értek az ügyvédi perbeszédek

Az első fokon társtettesként elkövetett súlyos testi sértés kísérlete miatt 9 éves börtönbüntetésre ítélt Pál Gábor ügyvédjének felszólalása zárta a Cozma-gyilkosság védői felszólalásainak sorát a Győri Ítélőtáblán pénteken tartott fellebbviteli tárgyaláson.

Lehner Béla azzal érvelve kérte ügyfele büntetésének enyhítését, hogy a férfi a diszkóban kitört verekedés során megütötte ugyan egy székkel Marian Cozmát, de nem tudott arról, hogy a sportolót előbb már megszúrták.
   
Megjegyezte: Pál Gábor egy "ölésre nem alkalmas tárggyal", egy székkel ütötte meg Marian Cozmát, de annak hátán, azaz nem életfontosságú szervén. Így - érvelt az ügyvéd - a vádlott legfeljebb súlyos, nem pedig életveszélyt okozó testi sértésben marasztalható el, ezért pedig rövidebb tartamú börtönbüntetés kiszabását kérte.
   
Mészáros Tamás ügyész jelezte: nem kíván válasszal élni a védői felszólalások során elhangzottakkal kapcsolatban.

A Cozma-tragédia háttere