A női karral a karnagy vágya is teljesült

A kórus alig három éve alakult, de már megyeszerte ismerik őket.  Kapcsolatot ápolnak többek között tapolcai, ajkai, veszprémi kórusokkal, és Paukovics László karnagy szombathelyi énekegyüttesével. Sümegen legutóbb az adventi hangversenyen léptek fel a plébániatemplomban, teltház előtt. A kórus 2014. márciusában alakult kilenc taggal, majd a második fellépést követően egyre többen kaptak kedvet, hogy csatlakozzanak. Hamarosan megduplázódott a daloló asszonyok létszáma. A csapat azóta sok fellépést tud maga mögött. Paukovics László, aki a városi zeneiskola tanára is, vezetett már férfikórust, vegyeskart, majd teljesült a régi vágya, nőikar választotta a vezetőjének.

- Női együttessel más élmény dolgozni, mint férfiakkal vagy vegyeskarral - mondta a tanár. - Más a repertoár. Itt, Sümegen főként a középkorúaknak és nyugdíjasoknak van kedvük közösségben énekelni. A legfiatalabb tagunk 37 éves, nyolcan pedig hatvan éven felüliek. Ez is behatárolja a választást. Hetente kétszer próbálunk, kedden és csütörtökön a Kisfaludy művelődési házban. A kórus létrejöttét a művelődési intézmény vezetője, Szerencse Károlyné szorgalmazta. Az első fellépésünk az alakulást követően három hónappal volt. A Püspöki Palotában Udvardi Erzsébet festőművész Vázlatok című kiállítása megnyitóján mutatkoztunk be.

A következő szereplésünkre ősszel került sor, a Horváth László zenetanár születése századik évfordulója alkalmából szervezett városi ünnepségen. Ekkorra már a repertoárjuk is bővült, és több százan hallották őket. Utána többen csatlakoztak a karhoz.  Kiderült, hogy többen közülük az általános iskolában Horváth László tanítványai voltak. Többen már énekeltek kórusban, és hiányzott nekik a fellépés, a közösség. Színpadi tapasztalatot is többen szereztek, van a hölgyek között néptáncos, színjátszó.

- A kórus tagjait a zene köti össze, hiszen általa olyan élményben van részük, amit másképp nem kapnának meg - fogalmazta meg a tanár. - A karéneklés teljesen más, mint egyedül állni a színpadon. A próbák sem csak a dalokról szólnak. Jó a hangulat, sokat nevetünk, beszélgetünk. A fellépésekre az utazások, más dalosokkal ismerkedés szintén öröm. A hölgyek javaslatot tehetnek, hogy milyen műveket tanuljunk. Megbeszéljük, és ha a többség egyetért, felvesszük a repertoárunkba. Ma már két karácsonyi műsorra elegendő dalcsokrunk van. Énekelünk Bartók kórusműveket, madrigálokat, hamarosan népdalfeldolgozásokat tanulunk.

Egyik tag hozzátartozója vállalta, hogy minden szereplésüket felveszi. Az anyag nem csak szép emlék, hanem a fejlődést is mutatja. Sokat tanulnak abból, hogy visszanézik, megbeszélik, mit kell máshogy csinálni, és mi az, ami már tökéletes.

A kórus egyszólamú műveket ad elő, ami a legnehezebb. Annak úgy kell szólnia, mintha egy ember  énekelne. Szeretnek szerepelni, örülnek  a tapsnak. Minősítő versenyen nem vettek részt. Mint mondták, nekik az a legfontosabb a közönség szeretete. Ma már a legtöbb városi rendezvényen szerepelnek, az állami ünnepeken adnak műsort, de felléptek többek között a Gesztenyevirág fesztiválon. Az adventi hangversenyen több kórust is hallgathattak az érdeklődők. A karnagyok a műsort követően kicserélik tapasztalataikat, tanácsokat adnak egymásnak. Paukovics László számára az volt a legnagyobb dícséret, amikor az egyik karnagy nemrég  úgy fogalmazott, hihetetlen, hogy két év alatt ide jutott egy amatőr csoport, a műsor színvonalából úgy gondoltam, legalább húsz éve működik.

A művészetkedvelő asszony, mint névadó

A kórus azért választotta  Kisfaludy Sándor költő felesége és múzsája, Szegedy Róza nevét, mert Róza művészetkedvelő, művelt, köztiszteletben álló asszony volt. Nevét a városban utca is viseli.  A nemesi származású dunántúli mezőszegedi Szegedy család sarja, Róza  Zala vármegye híresen szép és gazdag lányai közé tartozott. A költő Vashosszúfaluban ismerte meg Rózát nagybátyáéknál, barkóczi Rosty Páléknál egy szüreti bálban. Ekkor kezdődött a szerelmük, ami Róza élete végéig tartott. Kisfaludy 1796-ban feleségül kérte őt, de akkor még nemet mondott. Másodszor  1798-ban Felsőörsön kérte meg a kezét, amire a leány már igent mondott, és 1800. január 20-án házasodtak össze Ötvösön, a család birtokán. A boldog házasságuk első öt évét Kámban töltötték,1805-ben Sümegre költöztek, itt született Kisfaludy versciklusa, a Boldog szerelem himnusza. Kisfaludy és Szegedy Róza emlékét múzeum őrzi.