Kalandos, de jó kirándulás

Nyolcvanöten vettek részt a pozsonyi látogatáson.

- Elég kalandos útnak néztünk elébe már az induláskor. Társaságunk egyik tagja ugyanis otthon felejtette a személyi igazolványát, így várakozással indultunk útnak - számolt be Tóth-Bakos Marianna. Elmesélte, hogy lassan haladt a busz, az idő is beborult.

A csöglei társaság tagjai megismerkedtek Pozsony nevezetességeivel. A rendhagyó kirándulásról szép emlékeket őriznek
Fotó: Tóth-Bakos Marianna

- Féltünk, hogy a nyakunkba szakad az ég is. Imámat morzsolva, utastársaim nevét sorolva, meg kellett állnunk, hogy a férfiak italaikat ne remegő kézzel öntsék a nyakukba. Idegenvezetőnkre várva azt hittem, végre nyugtunk lesz - számolt be a kulturális szervező. A kirándulók felmentek a pozsonyi várhegyre, megtekintették Szent Erzsébet szobrát, átmentek a Zsigmond-kapun.

- Láttuk a parlamenti palotát és szájtátva hallgattuk a regét is. Gyalogoltunk macskaköves utcán, még az idősek is szedték a lábukat szaporán. Amikor a Koronázó-templomból jöttünk kifelé, úgy megcsúszott az egyik társunk, hogy egy hirdetőtábla elvágta a kezét és kórházba kellett vinni - mesélte Marianna.

- De ez még nem volt minden! Nyakunkba kaptuk az esőt is szépen. Dörgött, csattogott, villámokat szórt csúf felhője. Csuromvizesen szálltunk fel a buszra. Amikor indulni akartunk, lerobbant a busz - mondta a szervező, aki mérgét humorral próbálta enyhíteni. Úgy fogalmazott, hogy a hajhagymái a kezében maradtak, és szólt a férjének, fodrászra már nem kell költenie. Lassan elindultak hazafelé, majd a határt átlépve mentesítő buszra szálltak, amely Sárvárra repítette őket, ahol megvacsoráztak.

- Amikor megláttam a Csögle táblát, megint elmondtam egy imát, hogy hazaértünk, gyújtottam egy gyertyát is - mesélte Marianna, aki szerint a sok baj ellenére jól érezték magukat a kirándulók.