Föld, nagy örömre

A fiatal, kopott ruhás néptanítót, mindkét helyen a szegénység, a lenézés fogadta. 1882. okt. 4-én ezt írta naplójába: „Haragszik rám tán az Isten is ( ) Ifjú vagyok, s már is vannak perceim, melyben megutálom a világot Mai világban csak az Én az úr, ennek a rabja mindenki. ( ) Ezért áldozza fel a barátságot, embertársai érdekeit mindenki” Keserveit feledni, gyakran elővette hegedűjét, s kitartóan gyakorolt, kedvvel játszott rajta, hiszen Gárdonyi magas szintű zeneelméleti tudásra, még a zeneszerzési ismeretekre is szert tett már a tanítóképezdében. Nem kisebb tanárai voltak, mint a Zsasskovszky testvérek, Endre és Ferenc. Nekik három nemzedéken át kántortanítóként működtek a felmenőik. Nem csoda hát, hogy a magyar egyházzenébe a „Zasskovszky énektár”-ral örök időkre beírták a nevüket.

Az ismert karácsonyi énekek közül pl. az ő nevükhöz fűződnek a következők: Az ige megtestesült Názáretben , Dicsőség mennyben az Istennek , Pásztorok, pásztorok örvendezve . A vékony dongájú Gárdonyi szegénysége ellenére, nem volt elveszett ember, mert nyomorúságát, a sok zenélés mellett egészséges humorérzékkel, alkotói munkával, cikkek írásával, oldotta fel. Hamarosan, már 1883. elején a Füstölő és a Pipa János vicclapok is megjelentetik tréfás írásait. Hírét veszik a fővárosi publikációnak a devecseri hölgyek, s virágcsokorral köszöntik a segédtanítót. Az igazgató-főtanítót az efféle ügyek nem nagyon érdekelték.

Tima Lajos, Devecser köztiszteletben álló igazgatója ekkor éppen eladó lányának keresett vőlegényjelöltet. Sajnálata nagyon, hogy Gárdonyi a foltozott nadrágjával, félszeg fellépésével alkalmatlannak tűnt első ránézésre a főtanító szemében a vő szerepére. Az már más kérdés, hogy az ifjú tanító tetszését nem nyerte el Tima Hermin. Az ő szíve hamarosan a pékék lányáért, Gergely Katicáért dobogott. De ez egy más történet. Mire eltelt egy rövidke év, a főtanító igen megkedvelte a remekül hegedülő, kiváló zenei érzékkel rendelkező fiatalembert. Devecser plébánosa ekkor Supka Márton, a káplánja Orbán Mihály. A „Somlóvidék” c. lap 1936. dec. 27-iki számában

Dr. Diósy Géza kegyesrendi gimnáziumi tanár ezt írja cikkében: „Tima Lajos, ő mint kántor, jeles zongorista, a káplán pedig a flóta művésze lévén, lassanként összemelegedtek a már akkor is kitűnően hegedülő Gárdonyival. ( ) egyházzenei énekek szerzésére buzdították. Először egy temetési éneket szerzett gyermekkara, majd 1882 karácsonykor az éjféli misén kedves hangú szerzeménnyel köszöntötte az isteni Kisdedet: Fel nagy örömre, ma született, Aki után a föld epedett.”

No ez a dallam a ma ismeretes szöveggel az egyik bizonyítékunk. De egy másik helytörténeti tény is igen figyelemre méltó, adalék. A Devecsertől kb. 10 km-re fekvő tüskevári, néhai Szabó Mátyás, (szül: az 1800-as évek derekán) vallását gyakorló, katolikus atyafi „Ájtatossági Kalauz” c. imakönyvének (kiadva:1871. Pest) belső lapjain kézírással ott áll az ének több versszaka, az alábbi kezdősorral: „Föld, nagy örömre, ma született, aki után a föld epedett, Mária karján égi a fény ., s még folytatódik, kissé más szöveggel, mint ahogy napjainkban énekeljük. Az ének, a „Föld” minden lakóját szólítja imára, jelezvén, hogy „ma” született a kisded, a Megváltó

A fülbemászó dallamú, indulóra emlékeztető karácsonyi ének szájhagyomány útján, és a jó kántorok révén hamar elterjedt a környéken, majd az egész országban. Az imakönyvet, mint bizonyítékot, a Vöröstón is (kántor)tanítóskodó Molnár László (szül: 1928. Nagyvázsony -2010. Veszprém), Szabó Mátyás egyik unokája őrizte meg. A devecseriek a templom falán művészi domborművel emlékeznek e jeles eseményre. Így nem tehetünk mást e napokban, mint örüljünk együtt Gárdonyi Géza szellemi hagyatékának, s teli torokból, tiszta szívvel zengjük majdan karácsonykor közös énekünket: „Fel nagy örömre ”