Kinyerhetők és feltölthetők számítógépbe az emlékek az agyunkból?

A tudat számítógépre vitelének vonzereje – és félelme – régóta témát ad a kiberpunk regényeknek és a milliárdosok által támogatott, halhatatlansággal foglalkozó startupoknak. Az új tanulmány szerint

A PLOS One folyóiratban megjelent tanulmány szerint a szerzők 312 idegtudóst – memóriaszakértőket és általános idegtudósokat egyaránt – kérdeztek meg, hogy megismerjék véleményüket az emberi agy megőrzésének és emlékei kinyerésének megvalósíthatóságáról. A vizsgálatot Ariel Zeleznikow-Johnston, az ausztrál Monash Egyetem idegtudósa vezette.

Kiderült, az idegtudósok nagyrészt egyetértenek abban, hogy az emlékeknek fizikai alapjaik vannak, s nem pedig egy dinamikus folyamaton alapulnak, amely a megőrzéskor megszűnik: valószínűleg az idegsejtek közötti szinaptikus kapcsolatokban tárolódnak, amelyek a tapasztalattal hol erősödnek, hol gyengülnek. A megkérdezett tudósok 70 százaléka szerint létezik fizikai, molekuláris feljegyzés az emlékekről – amely az idegi kapcsolatok stabil változásaiban, valamint a fehérjék és más sejtkomponensek közötti kölcsönhatásokban tárolódik –, és akkor

A tanulmány szerzői rögzítik, hogy „az idegtudományban nincs ma egyértelmű konszenzus, hogy pontosan melyik neurofiziológiai jellemző vagy skála kritikus fontosságú az emlékek tárolásához”. A megkérdezett tudósok nem értettek egyet, hogy milyen atomi szintű felbontásra lenne szükség egy emlék kinyeréséhez. Bár a legtöbb idegtudós egyetért abban, hogy az emlékezetnek fizikai alapja van, hogy pontosan mi is ez az alap, még mindig vita tárgyát képezi.

A felmérés arra is kitért, hogy a meglévő eszközök elméletileg képesek-e elég jól megőrizni az agy szerkezetét ahhoz, hogy emlékeket lehessen kinyerni belőle. Bonyolult fagyasztással úgy tartósítani az agyat, hogy a fehérjék és a sejtek épek maradjanak, mivel a fagyasztás károsíthatja az idegszövetet.

De ezt elvégezhetik az úgynevezett aldehiddel stabilizált krioprezervációval (ASC). Ez olyan technika, ami a kémiai fixálást a vitrifikációval – az anyag gyors hűtésével üvegszerűen szilárd anyaggá alakításának folyamatával – kombinálja. A 312 tudós 40 százaléka állította, hogy az emlékek kinyerhetők egy krioprezervált agyból. A becslések széles skálán mozogtak, átlagban jött ki a 40 százalékos valószínűség.

Megkérdezték az idegtudósokat, hogy mennyire valószínű a teljes agy emulálása – vagyis egy személy agyának feltöltése és digitalizálása egy számítógépre – a megőrzött idegszövetből. Ez tenné lehetővé, hogy a teljes ént és tudatot feltöltsük egy gépbe, s egyfajta digitális halhatatlansághoz jussunk. Megint csak 40 százalékuk tartja ezt elérhetőnek.

„Igaz, ez messze nem 100 százalék – mondta Zeleznikow-Johnston az IFLScience-nek. – Nincs teljes konszenzus a tudományos közösségben arról, hogy igen, ez biztosan működni fog, de nem 0,1 vagy 0,01 százalékuk tartja ma lehetségesnek. Jelentős hányaduk nagyon is valós esélyt ad annak, hogy a technológia működni fog: az a tippem, hogy a számuk idővel növekedni fog, ahogy egyre jobbak leszünk az agyi implantátumok készítésében, emulációkban és az összes többi idegtudományi fejlesztésben.”

Amikor a tudósokat arról kérdezték, mikor lehetünk képesek emberi agyat reprodukálni, a válaszadók ezt 2125-ben tartották megvalósíthatónak.