A mindennapok dicsérete - Paterson kritika

Jim Jarmusch filmje, a Paterson az utóbbi közé tartozik, és ha valamire, akkor erre igaz a mondás: az egyszerűségben rejlik a nagyszerűség. Itt nem robban a bomba, nincsenek szuperhősök, és talán így elsőre unalmasnak is tűnhet a film, de a végén a néző rájön: nem is kell ide semmi, hiszen így is tartogat bőven gondolkodnivalót, csak egy kicsit mélyre kell ásni. A történet főszereplője az Adam Driver által zseniálisan alakított Paterson, aki buszsofőr, és nem mellesleg költő. Mindennap reggel elindul munkába, közben megfigyeli a várost, történeteket hall az utasok révén, majd este kutyát sétáltat, és iszik egy sört a közeli bárban. Megfigyel. Minden történetből, találkozásból születik valami új költemény, bár nem hajlandó magát igazi költőnek vallani. A Golshifteh Farahani által játszott Laura, Paterson barátnője próbálja őt meggyőzni erről, és hogy csináljon másolatot a műveiből. Az ő karaktere egyfajta ellentéte Patersonénak, impulzív és élénk, mégis, olyan harmóniát képviselnek ketten a filmben, ami kivételes. Egymást támogatják és bíztatják, mindketten kibontakozhatnak abban, amiben tehetségesek. Az egy hét leforgása alatt játszódó történet szinte irodalmi magasságokba emelkedik, egyfajta óda a mindennapokhoz azáltal, hogy mindenféle díszítés nélkül mutatja meg, hogyan lehet boldogságot, szépséget találni a mindennapok apró dolgaiban, amiket mi talán a rohanó világunkban észre sem vennénk. Üdítő élmény egy ilyen filmet látni manapság a sok látványorientált mozik között.