Bulvár

2016.07.07. 17:32

Karácsony nyáron - Hatvanéves érettségi találkozó

Ha a naptárra nézek, máig furcsa a decemberi forróság, de egyébként mindent úgy tartunk, mint itthon, karácsonykor fenyőt díszítünk, húsvétkor festett tojás várja az asztalon a locsolókat. Debreceni Géza 1956-ban disszidált, 58 éve él Ausztráliában. Tizenhatodik alkalommal jött haza, ezúttal a hatvanéves érettségi találkozóra.

Őrsi Ágnes

Hűvös szobában ülünk a magyar kánikulában. Géza bácsi fotókat, leveleket szed ki egy vastag dossziéból, közben mesél.

- Ott kezdődött, hogy 1944-ben a tizenhét éves bátyám, akit német katonaként kezeltek, hadifogságba került. Onnan szökött meg, és jutott végül Ausztráliába. Nem tudom, honnan volt ehhez ereje, hiszen csont és bőr volt, 31 kiló csupán. Mi tudtuk, hogy odaért, és 1956 novemberében az öcsémmel elhatároztuk, hogy utána megyünk. November 13-án, pénteken, éppen a huszadik születésnapomon indultunk el Veszprémből. Három napig gyalogoltunk sárban, jeges vízben, át az elaknásított határon Szentgotthárd alatt.

Az osztrák elosztó táborból Angliába lehetett kerülni, ők ketten ezt választották. Géza bácsi mutatja a Szervetlen Vegyipari Technikumban (ma Ipari Szakközépiskola és Gimnázium) 1956-ban érettségizett osztály tablóképét – ott végzett ő is. Vegyészként kapott munkát, Oxford mellett laktak egy szállóban, és várták, mikor utazhatnak tovább? Az alkalom 1958. december 13-án jött el. Triesztbe utaztak, ott szálltak hajóra, mint kivándorlók, angol útlevéllel Ausztrália felé. Négy hétig tartott az út, január 13-án érkeztek meg az ausztrál állam költségén.

A hatvanéves érettségi találkozó résztvevői balról jobbra: Próder József, Debreczenyi Géza, Szabon János, Sinkay Pál, Első József, Herczeg Gyula, Törvényi Rezső, Szigeti György, Komáromi Zsigmond
Fotó: Nagy Lajos

A fogadtatás hasonlóan szívélyes volt, mint Angliában; segítőkész emberek, bizalom, és hát Adelaide, ahol már együtt volt a három Debreczeni fiú. Építkezéseken dolgoztak olyan szorgalommal, hogy ketten építési vállalkozók is lettek, Géza, a középső, az állami szektorban helyezkedett el. Harminc évig volt építési ellenőr a városi tanácsnál. Mint mondja, Ausztráliában mindenféle náció megtalálható, aki akar, tud dolgozni. Kérdeztem, milyen ott nyugdíjasnak lenni?

- A munkavállaló is fizet járulékot, és a munkáltató is utána, így jön össze a nyugdíj, amit kéthetente utalnak. Víz, gáz, közlekedési költség - támogatásunk van, és nagyon jutányosan lehet napelemet szereltetni a házra. Mivel Ausztráliában bőven süt a nap, lehetőség van így elektromos áramot megtakarítani. Ha több áramot sikerül termelni, mint amennyi a ház szükséglete, az az egyéb költségeket csökkenti.

Géza bácsi így mondja: - Happy vagyok. Tehát boldog. Időközben lánytestvérük is kiment, most ha összejönnek, a négy család összlétszáma lassan eléri a negyven főt, hiszen hamarosan érkeznek a dédunokák is. A családi örömök mellett az utazást szereti. Mint mondja, járt Madagaszkáron, Alaszkában, a Fidzsi -, a Hawaii – szigeteken, még a Déli –sarkon is –mutatja a repülőgépről készített fotót. Ez utóbbi alkalom, tavaly februárban különösen emlékezetes; egyrészt azért, mert mindössze három óra alatt ért oda a Boeing 747-es, a „Jumbo Jet", másrészt éppen akkor, amikor ők is megérkeztek, egy 104 éves hölgy ott, a Déli – sarkon ünnepelte a születésnapját. (Azon a helyen 1963. június 6-án -89,6 fokot mértek. )

Tartalmas, tevékeny élet, milyen hely jut benne az óhazának? – Ez a hazám, ide köt a család, a barátok, de az otthonom már ott van, nem tudnék újra megszokni itthon – feleli elgondolkodva. A negyvenéves találkozóra jött haza először, 1996-ban, és azóta, két-három évenként akkor is jön, ha nincs éppen találkozó. Ez a hatvanadik évforduló különleges. Debreczeni Géza azt mondja, legközelebb, ha már csak hárman – négyen lesznek, az már nem találkozó. Ezért minden dokumentumot  összeszedett, hogy az utolsó mohikán magával vihesse, majd a szomorú szavakra rácáfolva, bepattant a terepjáróba és elhajtott.

Másnap, az Angolkisasszonyok volt intézetének udvarán, ugyanott, ahol hatvan évvel ezelőtt pózolt a frissen végzett osztály negyven tanulója, beszélgetőtársamhoz hasonlóan friss, energikus urak néztek a fényképezőgép lencséjébe. Kicsit megállt az idő.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!