2014.09.29. 05:40
András megtalálta a helyét
Tapolca - Számtalan példát látunk a környezetünkben arra, hogy egy derékba tört karrier után valaki padlóra kerül, jobb esetben teljesen hátat fordít korábbi munkájának, hobbijának. A tapolcai Tóth András pedig jó példa arra, hogy a hátrányból lehet előnyt is kovácsolni.
A 26 éves logisztikus tíz éven át mountain bike-versenyző volt, ma pedig a Veszprémi Kerékpáros Egyesület alelnöke, országos versenyek szervezője. Évente tíz húsz versenyen vett részt, többek között cyclocross U23-as bajnoki ezüstöt, valamint mountain bike olimpiai cross másodosztályú bajnoki címet szerzett. A végére belefásult, nem volt motivációja, amihez hozzájött még egy Achilles-ín-sérülés is, ami végleg betette neki a kaput.
- Talán ez hozta a végső döntést, hogy abbahagyjam a versenyzést. Azóta elkezdtem szervezni a bicajos versenyeket. Valamit vissza kell adnom a kerékpározásnak. Ennyi idő után a sporttól elszakadni nem lehet, átkerültem a szervezői oldalra. A versenyekkel töltött évek alatt megtanultam, mik azok a hiányosságok, amiken lehetne javítani és elkezdtem ezeken dolgozni. Az edzéseket tavaly tavasszal szinte egyik hétről a másikra hagytam abba. Nem jelentett nagy traumát a váltás. Örültem, hogy sok szabadidőm lett - vallja András. Azóta csapattársaival azon is dolgozik, hogy a tíz tizenöt évesen biciklizni kezdő gyerekeknek legyen hova menniük edzésekre, tartozhassanak egy klubba. Erre kevés helyen van lehetőség az országban.
Tóth András versenyzés helyett szervezi a megmérettetéseket, az utánpótlásra is gondolva közben (Fotó: Tóth B. Zsuzsa)
- Balatonalmádiban már egy éve működik az egyesületünk utánpótlás-nevelése, de Veszprémben még dolgoznunk kell rajta. Az országban négy-öt egyesület van, akik hetente tartanak edzéseket ennek a korosztálynak. Tízévesen én nem tudtam hova fordulni, rokonok, ismerősök segítettek, nem volt mankóm , emiatt későn kezdtem el a versenyzést, így nem is láthattam benne annyi fantáziát, hogy, mondjuk, egy Tour de France-on indulhassak. A 35- 40 évesen kiöregedő profik nehéz helyzetben vannak. Vagy szerencséjük lesz és edzőként dolgozhatnak egy klubnál, vagy elmennek dolgozni egy kerékpáros boltba - mondja András, akinek javasolták, hogy pályázzon az elnökségi tagságra. Tenni akar, szívesen változtatna a kerékpárversenyek rendezési struktúráján. Túl kevés szabályozottsággal rendezik a versenyeket. Emiatt előfordul, hogy egy közepesen jó versenyzőt félrevezet, hogy kisebb megmérettetésen dobogóra állhat. No és ha rajta múlna, keresztbe-kasul szelnék az országot a kerékpárutak a rekreációs céllal sportolóknak.
- Viszonylag keveset használtam azokat, mert egy versenykerékpárosnak kínszenvedés edzeni a gumimatracot keresztben szállítók, kisgyerekesek között, akik folyton fékezésre kényszerítenek. Rendkívül balesetveszélyes mindkét félnek - vallja. Andrásnak a versenyszerű sport önfegyelmet adott, most pedig mások tanácsot kérnek tőle, hogy miként táplálkozzanak, milyen biciklit vegyenek. A legfontosabb feladatának a versenyek szervezését tartja. A kisebb megmérettetésektől kezdve a több száz fős országos versenyekig rendez eseményeket a megyében. A repertoár széles, van országúti túra, Eplényben Magyar Kupa-futam, a Kab-hegyen időfutam és Veszprémben téli terepkerékpár-verseny. Utóbbin kétszázan is lehetnek, idén külföldi érdeklődés is mutatkozik.
Jó mederben halad András élete, elégedett azzal, amit elért. Feltalálta magát. Mondhatjuk, hogy szerencsés, de a sikerhez ő maga is kellett. Nem kevéssé.
Több profi csapatra lenne szükség
A mountain bike sportág alig húszéves, ezért is lehet, hogy az országban csak egy profi csapat van. Minél több kellene, hogy a fiatalok előtt legyen példa, hogy sikeresek lehetnek. Lássák, hogy a kerékpározással egzisztenciát is építhetnek.
