Szeretet és harmónia - Mit lehet az aikidon keresztül megtanulni?

De ehhez hosszú út vezetett.Pál Szilárd több mint húsz éve, 1993-ban kezdett el aikidozni. Először karatézni akart, de hamar rájött, hogy ez a sport nem neki való, inkább valami „lágyabbat” keresett. Bátyja ekkoriban kezdett el aikidozni, az ő tanácsára lement egy edzésre, ahol mint mondja, ott ragadt. A harcművészet kitartást adott neki, ami az élet minden területén megmutatkozik. Ám vannak más értékek, pozitívumok is, amit szeretne továbbadni tanítványainak. – Nagyon sok gyerek szeretne harcművészetet tanulni, de szülei nem akarják agresszív sportra beíratni, ezért hozzák hozzám – meséli, amikor a tanítványai motivációjáról faggatom.Szilárd az edzés felépítéséről is szívesen mesél.

- Ötéves kortól érdemes elkezdeni az aikidót. Előtte még szétszórtak a gyerekek, de egy nagyobb óvodásban már megvan a kellő fegyelem. Persze teljesen más egy felnőttet és egy gyereket tanítani. A kisebbeket csakis játékosan lehet. A felnőtteknél is megtalálható blokkok - bemelegítés, esésgyakorlat, technikai részek, levezetés - itt is megvannak, csak játékosabb keretek között. A lépéseket sorversenyeken tanuljuk, az erősítés egybe van kötve egy kidobós játékkal. Persze vannak szabályok is, hiszen rendnek kell lenni. Ezeket a gyerekek könnyen elfogadják és általában be is tartják, amennyiben elmagyarázzák nekik a szükségességüket - fogalmaz az edző.

Edzéseire az 5 -12 éves korosztály jár. Elsőre ez nagyon nagy korkülönbségnek látszik, de ez nem okozhat problémát.

- Az óvodáskorúak és a kiskamaszok között meséli vannak különbségek erőben és ügyességben, de ettől függetlenül ezek a gyerekek tudnak együtt edzeni. A mester feladata, hogy megtanítsa őket, a gyakorlás soha nem történhet önös érdekből, hanem abból a célból, hogy két ember harmóniáját kialakítsa. Ehhez pedig az erősebbnek, az ügyesebbnek kell a másikhoz alkalmazkodnia. Egy kezdőt is segíteni kell. Van, amelyik gyerek ezt ösztönből érzi. Aki pedig nem, annak el kell ezt magyarázni. Ez a mester feladata. Az aikido technikák páros formagyakorlatok, pont ezért nehéz őket kivitelezni. Egy magasabb szintű bemutatón a néző egy harmonikus mozgássort lát, ezért felületesen szemlélve az aikido könnyű sportnak tűnik. Gyakorlás során persze hamar rájön az ember, hogy egyszerre legalább 20 -30 dologra kell odafigyelni - mondja.

Pál Szilárd szerint (balra) a technika fejlődésével mindenképpen együtt jár a szellem fejlődése
Fotó: Balogh Ákos

Annak ellenére, hogy az aikido elsajátítása ilyen kemény munka, Pál Szilárd úgy érzi, hogy érdemes gyerekeket tanítani, hiszen rengeteg pozitív visszajelzést kapott már, folyamatosan látja azt, hogy tanítványai fejlődnek.

- Meglepő, hogy a gyerekek játékos keretek között milyen könnyen és gyorsan tanulnak - mesél erről. - Ezt a szülők is gyakran jelzik felém. Nemcsak magát az aikidót sajátítják el, hanem a mindennapi életben is megváltozik a viselkedésük. A mozgásuk koordináltabbá válik, kitartóbbak lesznek, jobban tudnak koncentrálni. Ugyanis a gyerekek energiáit le kell kötni, ha ez nem történik meg, akkor könnyen meglehet, hogy a rosszaság irányába fognak elmozdulni. Az edzések pozitívuma az is, hogy a gyerek megtanul egy szabályrendszert, rájön, ehhez alkalmazkodni kell.

A fejlődést, az elért eredményeket csakis ezen lehet lemérni, ugyanis az aikidóban nincs verseny, vizsgákat is csak felnőtteknek tartanak.

- A versengés nem gyerekeknek való. Mi a lényege? Egy győz, aki örül, a többi veszít, és ők szomorúak és csalódottak. Az igazán jó, amikor mindenki nyer és mindenki tud örülni az eredménynek, a fejlődésnek. Az aikido célja nem az ellenfél legyőzése, illetve annak megsemmisítése. Sokkal inkább az, hogy az aikidoka meggyőzze a támadót a támadás értelmetlenségéről, esélyt adjon neki arra, hogy visszalépjen. Az aikido lényege, hogy a támadó energiáit visszavezesse az agresszorra. Így az nem győzhet, hiszen saját ereje a védekező erejével megnövelve csapódik vissza rá. A harcművészet végig esélyt ad a támadónak, hogy elmeneküljön, befejezze a támadást.

A mester-tanítvány viszonyról határozott véleménye van az edzőnek.

- Ez hozzáállás kérdése - magyarázza Pál Szilárd. - Egy tanítványnak alázattal kell belépni az edzőterembe és ugyanígy hozzáállni a mesteréhez. De a mesternek még nagyobb alázattal kell a tanítványai felé fordulni, hiszen ők eljöttek hozzá, hogy tanuljanak tőle. Ha egy oktató nem így áll hozzá a diákjaihoz, ahhoz nem érdemes járni.

Az aikido a messzi Japánból jött, ott máshogy tanítják, mint Európában.

- Ha japán módszer szerint oktatnék - mesél erről az edző , akkor nem sok mindent tudnék elérni vele. A távol-keletiek általában egységben szemlélik a dolgokat, és ezt próbálják egészben másolni. Európában ez másként történik, apró részekre szedjük a dolgokat és ezen apró részekből építjük fel az egészet, a mozgás szempontjából megtanuljuk a mozgássort felépítő kis mozdulatokat, aztán állítjuk ezeket össze. De akárhogy is történik a tanítás, a cél ugyanaz: két ember összehangolt, harmonikus mozgásának megteremtése, ami megvalósíthatatlan a másikra való odafigyelés nélkül.