Legyőzni a rákot: gyors diagnosztika és pozitív életszemlélet

– 2006 nyarán észrevettem, hogy a jobb mellemben van egy kis terület, ami a tisztálkodásnál érzékenyebb. Rendszeresen, félévente jártam ultrahangos vizsgálatra, mert korábban már felfedeztek egy fibrómát. Éppen elérkezett a következő féléves intervallum, így még a vizsgálat előtt jeleztem az orvosnak, hogy nézze meg ezt az érzékeny területet is – emlékezett vissza Mező Lászlóné. A vizsgálat alkalmával nyilvánvalóvá vált a probléma oka: egy kisujj-körömnyi nagyságú, ám annál veszélyesebb daganatot találtak nála.

– Az ultrahangos vizsgálat után a sebészetre küldtek. Itt közölték velem: meg fognak műteni. Amikor az embernek azt mondják, hogy gond van, akkor általában magába roskad, én azonban nem akartam elgyengülni. Valójában a családom jobban kétségbe esett, mint én. Megvigasztaltam őket, hogy nem kell aggódni. Emlékszem, a műtét napján reggel fél hét körül mentem be a kórházba, és az első voltam, akit megoperáltak. Körülbelül 8–10 napig feküdtem bent. Nagy szerencsém volt, hogy időben felfedezték a daganatot, mivel a szövettani vizsgálat kimutatta: kimondottan agresszív típusú volt – mesélte Julika.

Mező Lászlóné, Julika 2006-ban győzte le a rákot, azóta a pápai Megújulás Klub aktív tagja

Mint mondta, a műtétet később harminc sugárkezelés követte Szombathelyen. Ez hat hetet vett igénybe, erre az időre pedig Mező Lászlónénak gondoskodnia kellett a Down-szindrómás lánya el-helyezéséről is.

– A gyermekeim dolgoztak, olyan rokonom pedig nem volt, akire rá tudtam volna bízni a lányomat, Verust. Budapesten azonban van egy olyan intézet, ahol fogadni tudják a Down-szindrómás személyeket. Ellátogattunk ide, Verusnak pedig tetszett ez a hely. Amíg én sugárkezelésre jártam, ő ebben az intézetben lakott, és erről az időszakról szinte csak pozitív élményei vannak – árulta el Julika. Hozzáfűzte, a sugárkezelést ő is nehézségek nélkül élte meg, a Szombathelyre megtett utakra igyekezett kirándulásként tekinteni.

– A családom nagyon pozitívan állt hozzám, és mindenben maximálisan támogattak. Hörömpöly Imrénével, a Rákbetegek Országos Szervezetének Pápai Megújulás Klubja vezetőjével is a sógornőm által kerültem kapcsolatba. Azonnal kapva kaptam a lehetőségen, és csatlakoztam a klubhoz. Úgy gondoltam, végre találtam egy olyan társaságot, ahova tartozónak érezhetem magam. Ez 2006-ban történt, de azóta is aktív tagja vagyok a Megújulás Klubnak, és június 24-én fogok jubilálni – jegyezte meg mosolyogva Mező Lászlóné.

– Vannak, akik idegenkednek eljönni hozzánk. Azt mondják, elég nekik a saját bajuk, nem akarják még másét is hallgatni. Ez azonban egyáltalán nem így van. A Megújulás Klubban nem azzal foglalkozunk, hogy egymás nyakába borulva sírdogálunk. Az összejöveteleken mindig hihetetlenül pozitív légkört szív magába az ember. Emellett rendszeresen értesülünk a legújabb kutatási eredményekről, valamint előadásokat is hallgatunk. Jó érzés hasonló gondolkodású emberek csoportjába tartozni – fogalmazott Julika. Hozzátette, mindenkinek azt ajánlja, hogy vegyen részt az egészségvédő napokon, ahol mindig hasznos tanácsok és szűrővizsgálatok várják az érdeklődőket.

– A sikeres kezelések után beiktattam magamnak egy mindennapos, félórás reggeli rituálét, amit senkinek nem engedek megzavarni vagy elvenni. Ez abból áll, hogy ébredés után mindig főzök magamnak egy kávét, majd behozom a Naplót és olvasok. Emellett, ha az időm engedi, önkéntesként tevékenykedem az Egyesített Szociális Intézmény Fogyatékosok Nappali Intézményében, ahol a foglalkozások alkalmával rengeteg kreatív dolgot készítünk, például papírdekorációt, koszorúkat vagy éppen ajtódíszeket. Az utóbbi években pedig kedvelt időtöltésemmé vált a versírás, számos költeményt készítettem már a Megújulás Klub összejöveteleire, valamint szívesen festek. Több csoportos kiállításon is szerepeltem már a képeimmel, illetve önálló tárlataim szintén voltak – zárta beszélgetésünket Mező Lászlóné.