Kinyílni csak szeretet hatására lehet - vallják a sérült fiatalok

A társadalom úgy gondolja, hogy érthetetlen, más világ az övüké. Sokan hátat fordítanak nekik, vagy keresztülnéznek rajtuk azért, mert testileg vagy szellemileg sérültek. Pedig csak annyiban mások, hogy egy kicsit több szeretetre, figyelemre van szükségük. Vágyaik és örömeik semmiben sem különböznek az ép fiatalokétól. Fontos nekik a barátság, a szerelem, a bulizás és a humor.

Katica érzékeny személyiség, izgulós típus, ha szerepelnie vagy teljesítenie kell, nehezebben oldódik fel. Adrián pont az ellentéte. Ő aztán nincs híján az önbizalomnak, szívesen viccelődik mindenkivel, de a saját problémáin is tud nevetni.

A lány 2008 óta nyílt ki igazán, mióta az itteni közösség tagja lett. A foglalkozások során lassan vetkőzte le zárkózottságát, így sikerült beilleszkednie. Elmondása alapján először azt sem tudta, hova jön, s mit fog csinálni, minden újdonság volt számára.

- Fokozatosan szoktam meg, hogy itt vagyok. Eleinte kísérgettek a többiek, mostanra viszont vannak már barátaim, sőt szerelmem is. Szeretek a közösségben lenni, mivel itt jobban telik az idő, mint otthon a négy fal között. Főleg ha beszélget az ember és elfoglalja magát valami feladattal – meséli Katica.

A lány drámafoglalkozásokra jár, néptáncot tanul és természetesen dolgozik is az intézményben. Kulcstartókat és hűtőmágneseket készít, illetve a konyhán is besegít. Délutánonként szívesen kertészkedik. Eltekintve attól, hogy oxigénhiányos állapotban született, ugyanolyan életet él, mint bármelyik fiatal felnőtt.

- Szabadidőmben azokra a fesztiválokra szoktam eljárni, amit az alapítvány szervez nekünk. Sajnos a párommal csak az intézményben tudok találkozni napközben, mivel délutánonként nem járhatunk össze. Az ő nagyszülei engednék, viszont nálunk más a helyzet – folytatja gondolatait a lány.

Katica és a párja telefonon is szoktak beszélgetni, a netes kapcsolattartás azonban nem lehetséges, mivel a lánynak nincs internetelérése otthon. Adrián el sem tudná képzelni az életét világháló nélkül, neki mindig az az első dolga, hogy bekapcsolja a laptopját, ha hazaért az intézményből. Ahogy ő mondja „keni-vágja” a számítástechnikát, az internet és az operációs rendszerek a kisujjában vannak.

Dobosy Katalin és Fodor Adrián 
Fotó: Györkös József

- Szeretnék ezzel komolyabban is foglalkozni, például megtanulni a web-szerkesztést vagy a programozást, de ahhoz szükségem lenne egy magántanárra, aki odafekszik mellém és megmutat mindent. Csak hason fekve érzem magam stabilan, a kerekesszékből nem tudom használni a gépemet – magyarázza el a fiatal ember.

A fiú rendkívül pozitív szemléletű, a fizikai korlátok nem szegik kedvét. Nyitott a világ minden rezdülésére. Kutyaterápiával foglalkozó internetes oldalt működtet, de a nőgyógyászattól egészen a You Tube videókig nem lehet neki olyan témát mondani, ami ne érdekelné, vagy amiről ne lenne véleménye. Talán ezért tudja humorosan kezelni a helyzetét is.

- Én megtanultam egy valamit az élettől: pozitívan kell hozzáállni a dolgokhoz, mert különben az emberen áttaposnak. Régen zavart, ha megbámultak az utcán, hogy ilyen vagyok, de bekaptam a „tojok rá tablettát”, hiszen a realitás a következő: ha én nem mozdulnék ki, akkor nem lennének barátaim – emlékszik vissza a régi sérelmekre a fiú.

Márpedig Adriánnak sok barátja van. Lányok is. Havonta egyszer bulizni vagy vacsorázni mennek együtt és az intézmény programjait is rendszeresen látogatják. A barátok segítenek a fiúnak az ilyen alkalmak után a hazajutásban vagy a hétköznapinak tűnő helyzetek megoldásában. Anyukája pedig a közlekedésben nyújt támaszt. Minden reggel és délután biciklivel kíséri Adriánt a városban. Erre szükség is van, mivel sokan a fiatalok közül a fülük botját sem mozdítják, ha meglátják őt. Az idősesebbek félreállnak, a tinédzsereknek nem jut eszükbe ez az apró figyelmesség.

Adrián ilyenkor morog, de elmondása alapján hamar túllép a bosszúságokon. Neki ugyanis komoly tervei vannak. Munkát akar, ahol megbecsülik és megfizetik, valamint tudást, hiszen kíváncsisága határtalan. Olyan célok ezek, amelyekre minden fiatal vágyik. Kitartással és szorgalommal elérhetők. Adrián számára pedig semmi sem lehetetlen, mert életrevaló.