filmkritika

2018.05.26. 08:00

A csend ereje: jól sikerült a műfajváltás

Tavaly a Tűnj el! képében egy elképesztő sikertörténetnek lehettünk tanúi horrorfronton, amiben a komikus Jordan Peele csillogtatta meg rendezői tehetségét. Most a szintén humorosabb oldaláról ismert John Krasinski mutatta meg a Hang nélküllel, mennyire jól tud elsülni a műfajváltás.

Péter Zsobor

aaa

Egy öttagú család életét követjük egy olyan világban, ahol különös lények tizedelik az embereket. A teremtmények a legkisebb zajra is agresszívvá válnak, így túlélőinknek alkalmazkodniuk kell a teljes csendhez.

A nyitójelenetben Krasinski rögtön megmutatja, mire lehet számítani, illetve, mitől különleges a Hang nélkül. Folyamatos feszültség, a lehető legkisebb zajt csapva közlekedni, hiba, tragédia. Ezeket az állomásokat rögtön a felvezetésben végigjárjuk, hogy aztán a család hétköznapjaiba nyerjünk betekintést. Ez egy lassabb periódus, amiben a kvázi hang nélküli világot ismerjük meg, a túléléshez szükséges praktikákat, a mindennapi rutint ebben a környezetben.

Érdekes szegmens egyrészt a beszéd hiánya miatt, másrészt végig ott vibrál a levegőben a feszültség. Elképesztő és bátor húzás, hogy a film tényleg iszonyú csendes. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor szólalnak meg a szereplők, akik leginkább jelnyelvvel vagy gesztusokkal kommunikálnak. Ez sokaknak idegőrlő lehet, de a cselekmény ettől válik autentikussá. Krasinski képes empátiát ébreszteni a család iránt, és a lelket is belefagyasztani az emberbe, aminek okán mi, nézők is úgy figyelünk minden kis zajra, mintha az életünk múlna rajta.

A film felénél aztán beindul a cselekmény és még inkább szorítunk hőseinkért. A Hang nélkül inkább thriller, mintsem horror, de ez utóbbi zsánerszabályainak is eleget tesz. A legnagyobb fegyvere a folyamatos kétségek közt tartás, az idegekkel való játék, de ha kell, a frászt is képes ránk hozni. Ettől függetlenül, aki folyamatos ijesztgetésre számít, csalódni fog. Szintén meglepő, de annál kellemesebb erény, hogy a Hang nélkül kifejezetten okos alkotás. Odafigyeltek a kivitelezésre, látszik az aprólékos odafigyelés, ami ritka ebben a műfajban. Krasinski a drámához is ügyesen nyúl, ami főleg az utolsó harmadon látszik. A szülői felelősség, az áldozathozatal mind kényes téma, de remekül illik a történetbe. Pikánssá teszi az összképet, hogy a rendező-főszereplő Krasinski és a női főhős, Emily Blunt a való életben is egy családot alkot.

A Hang nélkül okkal léphet a Tűnj el! nyomdokaiba. Kevés pénzből sikerült kre-atív, okos, emberi filmet készíteni, ami szórakoztató, tartalmas. Nem foglalkozik a miértekkel, nincs is szükség erre. A család egysé-gességén, a túlélésen és a feszültségen van a hang-súly. Minimalista eszközök, maximálisan elért hatás. Csak győzzünk csendben maradni.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában