A megfelelő gondozás eredménye a virágokkal teli leander

Amint azt a régi bölcsesség tartja, a leanderek azt szeretik, ha fejüket tűzi a nap, a lábuk pedig vízben áll. Alapvetően érdemes ebből kiindulni, de a gyönyörű mediterrán növény gondozása azért ennél bonyolultabb. A leanderek valóban az állandó napsütést és a meleget szeretik, azonban ne álljanak vízben a gyökerek, mert az hamar a növény vesztét okozhatja.

Mivel mediterrán növény, igazán jól tűri a szárazságot a kertbe kiültetve, csakhogy itthon, a mi tartási szokásainknak megfelelően jobban oda kell figyelni az öntözésére. Nálunk kevésbé jellemző, hogy tavasszal kiültetjük és télen újra cserépbe kerül, majd a hűvös veranda védelmét élvezi. Az edényben hamarabb kiszárad a földje, cserépben tartva igényli a locsolást. Főként a kerámiacserépben, amelynek anyaga eleve beszívja a vizet. A legnagyobb nyári melegben akár naponta kétszer is öntözzük meg, attól függően, hogy mekkora az edénye és a lombja. A sok levél sok vizet párologtat, hamarabb kiszáradhat a növény. Azonban ne adjunk neki hideg vizet, inkább langyosat. A legtöbb virágra akkor számíthatunk, ha a növények folyamatosan melegben vannak, és ültetőközegük sem hűl le. Töltsünk fel egy tartályt vagy kannát rögtön az előző locsolás után, hogy legközelebbre a nap felmelegítse, és a levegő hőmérsékletéhez hasonló vízzel öntözzünk.

A növény ültetése során ügyeljünk arra, hogy a nagy vízhozamú nyári záporok miatt legjobb, ha alul kilyukasztott edénye van. Tegyünk alá tálcát is, de az abban összegyűlő vizet is újra ráönthetjük a tőre, hogy a kioldódott tápanyagok visszakerüljenek a talajába. Mivel a növény gyökérzete igen gyorsan fejlődik, így a lehető legnagyobb edénybe ültessük, azonban gondoljunk arra is, hogy télen majd fagymentes helyre kell cipelnünk a növényt, így a súlya se legyen utolsó szempont.

Ősszel, ha szükséges, vágjuk vissza a hosszabb, megnyúlt szárakat nagyjából 40–60 centiméter hosszúra. Így a következő nyáron is dúsan fog virágozni. Metszéssel akár fás, törzses formájúra is alakíthatjuk a növényt. Ne feledkezzünk meg a folyamatos tápoldatozásról se, a leander nagyon szereti a tápanyagot. Teleltetés után rögtön elkezdhetjük a tápoldatozást, hogy mielőbb megkezdődjön a virágzás.

A meleg, napos helyen álló leanderek az alacsony nitrogén, magas kálium-foszfor arány mellett nem nyúlnak meg, a magas vastartalom pedig a sárgulást előzi meg. Kaphatók kifejezetten leander- tápoldatok, azok rendszeres adagolásával biztosíthatjuk a színpompás virágzást, egészséges, arányos növekedést. A tápoldat teljes körű mikroelem-ellátást is biztosít, ezáltal fokozza a növények ellenálló képességét a betegségekkel szemben. A tápoldattal szeptemberig hetente legalább egyszer, a nagyobb, a földlabdát teljesen benőtt gyökérzetű növények esetében hetente kétszer tápláljuk a növényeket.

Októbertől nem szabad a leandernek tápanyagot adni, időt kell hagyni a hajtásai beérlelésére, a téli felkészülésre.