A csehbányai Pap családban nem az ajándék adja az ünnep hangulatát

– Együtt leszünk, beszélgetünk, játszunk a gyerekekkel meg a kutyákkal, és eszegetünk a házi finomságokból, hozzá mézbe mártogatott diót ropogtatunk, frissen sült almát eszünk, amiket még ősszel takarítottunk be a gyerekekkel együtt innen, a kertünkből. Jönnek a családból nemsokára a kicsik és nagyok, így mindannyian, és természetesen a négylábú házi kedvenceinkkel együtt telepedünk le a kellemesen meleg kályha köré karácsonykor – avat be ünnepi szokásaikba Pap Károly és családja Csehbányán. Úgy mondja, náluk nem az ajándék adja az ünnep hangulatát.

– Jöjjön csak beljebb, éppen most sült ki a hókifli meg a sajtos pogácsa, még forró mindegyik! A gyerekek szerint ez a sütés az ünnep előtti főpróba, de az igazság, hogy jó néhány adag elfogy még a héten mindenből! – veszi ki a tepsit a sütőből egy határozott mozdulattal Ágnes, a ház asszonya, amikor a lenyűgöző természeti környezetben fekvő Csehbányára érkezem advent harmadik vasárnapján. – Legalább ezen a süteményen lássunk havat! – szórja meg hófehér porcukorral az édességet Ágnes, majd sajnálkozva azonnal hozzáteszi, idén valószínűleg nem lesz fehér a karácsony, ami itt, a Bakonyban egészen lélegzetelállító, varázslatos látvány!

A család csehbányai otthonában már ünnepi díszben áll a kis fenyő az asztalon, és alatta, az asztalt borító terítőt is az alkalomhoz illő hímzéssel díszítette a ház asszonya. A nappaliban karácsonyi fűszer érződik, a konyha felől jön a fahéj, narancs és szegfűszeg elegye, ami harmóniában összekeveredik a nappali levegőjében ezüst vasárnapon Papék házában, ahol a szülők unokáikkal, a kilenc éves Majával és a kis Ádámmal együtt már javában készülődnek az ünnepre. Saját készítésű, a kertben meg az erdőben összegyűjtött tobozokkal, növényekkel rendezik, szépítik, díszítik a házikót, meg az igényesen kialakított, gyerekeknek és kutyáknak való, ügyességet fejlesztő játékokkal telerakott kertet. A körülöttük levő sürgés-forgást figyelemmel kísérik a náluk családtagoknak számító kutyák, Mese, a golden retriever, aki egy ajkai óvodában „főállásban” terápiás kutyaként „dolgozik”, és Démon, a belga juhász, valamint Buksi, a puli.

Ágnes az említett Patakparti óvodában Mesével együtt dolgozik, óvodapedagógus és kutyafelvezető. A nagy ünnepi készülődés közben mindegyik négylábú kedves szavak kíséretében kap egy-egy szeretettel teli simogatást, amitől aztán még elégedettebben járkálnak a házban, meg nyújtóznak el a kályha előtt a kellemesen meleg, míves cserepeknél. A gyerekek szerint már önmagában az is kellemes érzéssel tölti el őket, ha a közelükben vannak a kutyák, és megsimogatják őket. A családfő szerint az állatok közelségétől és velük békében élve jobb, alkalmazkodóbb és felelősségteljesebb lesz az ember, és ez jellemzi környezetével, embertársaival való kapcsolatát is. Ők bizony soha nem tudták elképzelni az életüket nélkülük.

A család életvitelszerűen Ajkarendeken él, de hosszú évek óta – ahogy fogalmaznak – ők bizony kétlakiak, mert Csehbánya, a falu végén levő házikó a Magas-Bakony erdeinek, a közeli pataknak az ölelésében egészen különleges helyszíne az életüknek. Így aztán, amikor csak tehetik, autóba ülnek és jönnek ide. Természetesen az ünnepeket is itt töltik el. Annak rendje-módja szerint ők jó előre kimennek oda, hogy mire Gergő fiúk Noémivel, a feleségével érkezik – de sorban jönnek majd a nagyszülők is – minden készen álljon az ünnepre. Úgy mondják, nekik a készülődés, a sütés-főzés, díszítés is csupa izgalom, már az ünnep része, és a karácsonynak egészen különleges hangulatot ad, ha esik a hó. Sajnálattal beszélnek arról, hogy a fehér takaróra úgy tűnik, idén hiába vágyakozik felnőtt és gyermek.

– Mi sosem értjük meg azokat, akik heteken át ajándékokért tülekednek az üzletekben! Szerintünk a karácsony az együtt eltöltött idő, a beszélgetések, a kirándulások, az otthon készült ételek és sütemények, a közös játékok miatt lesz igazi ünnep és meghitt hangulatú – jegyzi meg Károly, aki még évekkel ezelőtt egy kutyaiskola működtetésébe kezdett Démon miatt. Kutyájuk ugyanis amolyan nehezen kezelhető fajta, és a végzettségére nézve gépésztechnikus családfő feladva munkáját az életét arra tette fel, hogy békét teremtsen ember és állat között. Úgy mondja, ezt a munkát mindig az emberrel kell kezdeni, és teljesen mindegy, milyen fajta egy kutya, a viselkedése az embertől, a környezetétől függ. Aztán a szülők együtt beszélnek arról, hogy nyugodtan és szép szóval, meg sok szeretettel, erőszak, agresszió, illetve hangos szó nélkül mindent el lehet érni ebben az életben, legyen szó embertársainkról, gyerekekről vagy négylábúakról. A békesség és a szeretet, a törődés másokkal önmagában is jobbá teszi az embert, és nemcsak karácsonykor – jegyzi meg Ágnes és Károly nagy egyetértésben.