A remek borok mellé finom ételek társultak Tapolcafőn

Somogyi Zoltán, a Tapolcafői Ketbarátkör Közhasznú Egyesület elnöke a Naplónak kifejtette: a Döbrési Borút névre keresztelt program megszervezéséhez az adta az ötletet, hogy a kertbarátkör tagjai eredményesen szerepeltek a különböző borversenyeken.

– Legutóbb a Veszprém megyei borversenyről öt aranyérmet hoztak el a tapolcafőiek, többek között a megyei kertbarátok legjobb borának járó vándordíjat is. Ez a borút azt a célt szolgálta, hogy megismertessük a nagyközönséget azzal a szőlős területtel, amiből ilyen kiváló nedűk készülnek.

Döbrés egy külterületi része Tapolcafőnek. A közismert nevén Döbrési zártkertként emlegetett, egy kilométer hosszan elnyúló terület egy kis magaslaton fekszik. A Tapolcafő első említése című írás szerint Döbrés neve már 1276-ban felbukkant, méghozzá önálló településként. Később aztán beolvadt Tapolcafőbe. A Döbrés szőlőhegy a nevét valószínűleg egy ilyen nevű uraságról kapta. A szőlőtelepítések kezdetére vonatkozóan nincsenek írásos feljegyzések, de a klasszikus korát a 18. századtól élte – fogalmazott Somogyi Zoltán.

Az egyesületi elnök megjegyezte, a borút során a kertbarátok a 15 borosgazdával együtt a borturizmus szellemében bepillantást nyújtottak a jelenlévőknek a Döbrés szőlőhegy életébe, ahonnét a szüreti felvonulás is indulni szokott. A vendégek a borosgazdák által a pincéjük, illetve a szőlőterületük elé kihelyezett asztalon kínált borokból kóstolhattak az erre az alkalomra készített emlékpoharakból.

– Mindenki megtapasztalhatta, milyen jó nedűk készülnek az ezen a helyen termelt szőlőkből.

Voltak, akik a bor mellett zsíros kenyérrel, cicegével, valamint egyéb ételekkel is kínálták a borkóstolókat. Az emlékpohár megvásárlói között pedig tombolasorsolást tartottunk. Az első alkalommal megszervezett Döbrési Borút a jó idő, a jó borok és a jó hangulat jegyében telt. A rendezvény tehát kiválóan sikerült, talán hagyomány is lesz belőle – fűzte hozzá Somogyi Zoltán.